Missziós szerepvállalás – Magyarok konfliktusközelben

Missziós szerepvállalás – Magyarok konfliktusközelben

1033
0
Megosztás

2016. november 22-én került sor Biztonságpolitikai Szakkollégium szervezésében megvalósult Missziós szerepvállalás – Magyarok konfliktusközelben című konferenciára. Az alkalmon a magyar missziók történetét és jelenét ismerhették meg a jelenlévők, betekintést nyerve nem csupán a missziók működésébe, de a benne szolgáló magyarok mindennapos feladataiba és kihívásaiba.

Bevezető előadásában Kovács Georgina, a Szakkollégium Diákbizottságának operatív alelnöke összefoglalta az 1890-es években kezdődő nemzetközi békemissziók fejlődését és a jelenleg tizenkét helyen szolgáló Magyar Honvédség tevékenységét. A hangsúly a missziók számának változásán és dinamikáján, feladatainak komplexitásán, valamint ezek következményein volt. Nemzetközi szervezetek tagjaként Magyarország csaknem 1000 főt állomásoztat konfliktusövezetekben.

Második előadó Soucz Ferenc százados, a Civil-katonai Együttműködési és Lélektani Műveleti Központ, Termékfejlesztő, -előállító Csoport megbízott parancsnoka volt. A százados úr, aki Afganisztánban, a Magyar Honvédség Tartományi Újjáépítési Csoportjában (MH PRT) teljesített szolgálatot, összefoglalta a PRT feladatait, ami a beruházások koordinálásától a helyi érdekcsoportokkal való egyeztetésig rengeteg tevékenységet felölel. Emellett a lakosság bizalmatlanságából és polarizáltságából fakadó kihívásokról és az afganisztáni misszión belüli feladatmegosztásról is szó esett.

Zentai Károly őrnagy, a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar gyakorlati oktatójának előadása következett „Katonai megfigyelőként Afrikában” címmel. Az őrnagy úr a vitatott státuszú Nyugat-Szaharában szolgált katonai megfigyelőként. Előadásából szembesültünk a régió és a MINURSO realitásával, a konfliktus alapjaival, valamint a katonai megfigyelők mindennapjaival és a rájuk leselkedő legnagyobb veszélyekkel. Az őrnagy előadásából kiderül, hogy ezek adott esetben nem a fegyveres csoportok, hanem maga a természetes környezet.

A soron következő előadó, Bálint Gábor, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet koordinátoraként rendszeresen megfordul a Közel-Keleten és a világ más pontjain segélyezési feladatokat ellátva. A katonai misszióktól eltérően polgári személyként főleg a menekültek ellátásával, egészségügyi és megélhetési helyzetével foglalkozik; e programok finanszírozását és végrehajtását irányítja. Az utóbbi évek sikereként nyáron állandó irodát nyitottak az iraki Erbilben, amely újabb lehetőségeket és forrásokat szabadított föl a szervezet számára – ellensúlyozva ezzel az állami és nemzetközi szinten létező bizonytalanságot. Annak ellenére, hogy a Segélyszervezet polgári szervezetként van jelen Irakban és Afganisztánban, együttműködésük nélkülözhetetlen a katonai kontingensekkel. Ezen kooperáció sajátosságairól, valamint a polgári és katonai missziók közötti különbségről kaphatott átfogó képet a hallgatóság.

Ezután következett Szakácsi István alezredes, a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokság, Üzembentartási és Ellátási Főnökség kiemelt főtisztjének előadása a balkáni válságkezelésről. Az alezredes úr részletes történelmi áttekintője után a térség etnikai és vallási sokszínűségét hangsúlyozta, amely személyes- és csoportkonfliktusok millióit erősítette az elmúlt századok folyamán. A missziós feladatok bemutatása mellett a háború következményeiről, a sokszor gyenge kormányzati működésről, a virágzó feketepiacról is szó esett; perspektívaként előkerült a térség Európai Unióba történő integrálása, amely, bár már folyamatban van, számos nyugat-balkáni országnak egyelőre csak távoli cél lehet.

Az utolsó előadást Dr. Jobbágy Zoltán alezredes tartotta, aki több általa megjárt misszió közül a ciprusi UNFICYP-ben szerzett tapasztalatairól számolt be. Előadásában az egyes nemzeti alakulatok közötti nézeteltérésekről és együttműködésről, a ciprusi konfliktus helyzetéről, a lakosság hozzáállásáról, valamint a természeti környezet előnyeiről és hátrányairól volt szó. Az alezredes úr előadásában is előbukkant az a motívum, miszerint a missziókban résztvevő egyes nemzetektől függően ciklusonként változik nemcsak az alakulatok együttműködési képessége, hanem a misszió kapacitásai és lehetőségei is.

Az előadók területi változatossága és személyes tapasztalatai nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a hallgatóság minél több oldalról megismertesse a magyar missziós tevékenységet múltját és jelenét.