- November 14-én a Biztonságpolitikai Szakkollégium által szervezett Szakkollégiumi Esték keretében Könczöl Zsófia, szakkollégiumunk tagja tartott az érdeklődőknek előadást arról az egy hónapról, amelyet lehetősége volt Ugandában tölteni.
Zsófi egy humanitárius humanitárius szervezet, a Magyar Afrika Társaság orvosi missziójának koordinátoraként érkezett meg az ugandai Entebbe városába augusztus 11-én. A csapattal innen rövid kitérőt tettek a fővárosba, Kampalába, majd a kenyai határ felé vették az irányt. A fővárostól 8 órányi autóútra, Manafwa körzetében volt a szállásuk, amely a helyi körülményekhez képest egy ?rózsadombi? ingatlannak felelt meg. Áram és vezetékes víz nem volt, az összegyűjtött esővízben tisztálkodtak, akárcsak a helyiek. A szállásadóik mindent megtettek, hogy a lehető legkényelmesebben érezzék magukat. A misszió azon tagjait, akik még sosem jártak Afrikában mellbe vágták az ottani állapotok. Nyugati fejjel elképzelhetetlen, hogy milyen alacsony életszínvonalon élnek, viszont csodálatos, ahogyan alkalmazkodni tudnak a természethez és hálásak mindenért, amijük van.
?A fehér embernek órája van, az afrikainak ideje?– leginkább ezzel a mondással lehet leírni a nyugati és az tradicionális afrikai életfelfogás közti különbséget. Uganda 1962-ben függetlenedett az Egyesült Királyságtól, ám a mai napig megfigyelhetőek a gyarmati rendszer nyomai. Szokássá vált, hogy a fehér embert letérdelve üdvözlik és ez a mai napig sincs másképp, főleg vidéken. A fővárosban érezhetőek a modernizációs törekvések, főleg a multinacionális nagyvállalatok révén. ?Kampalában van egyetem, bankok, luxuscikkeket árusító boltok, ott található a Coca Cola és most már a Pepsi bázisa is.?– hangzott el az előadáson.
A faluközösségek mindennapjait, az emberek cselekedeteit és gondolkodásmódjukat a mai napig a tradíciók határozzák meg. Ugandában számos helyen a mai napig jellemző a poligámia, így előfordul, hogy egy-egy férfinak 4-5 felesége is lehet egyszerre. Zsófiék egy hegyvidéki közösségben tapasztalták meg, hogy mennyire jellemző a nők közti rivalizálás a férfiakért. Egy afrikai nő esetében két férfi létezik: az apja és a férje. Míg gyermek, addig az apja tartja el, a családja neveli; majd a férje, és neki lesz saját családja. Előfordul, hogy az afrikai lányok már 14 évesen férjhez mennek és gyermeket szülnek, 19-20 évesen pedig már a harmadik gyerekükkel várandósak, vagy éppen nevelik azt. Sajnos, a nők elleni erőszak is elég jellemző a térségben. Gyakran a nők indokoltnak is tartják a verést, amit azért kaphatnak, ha odaégetik az ételt, vagy visszafeleselnek a férjüknek vagy esetleg, úgy mennek el otthonról, hogy nem jelezték azt előzetesen.
A faluközösségekben vályogkunyhókban élnek a helyiek. Egy vályogházban egy szobából áll, egy ágy található benne. Az ágyon a család legidősebb férfi tagja alszik, körülötte a földön a gyermekek és az asszonyok. Nem ritka, hogy picike, 3-4 éves gyerekek mennek a több kilométernyire lévő kúthoz vízért. Ám a víz gyakran fertőzött, ezért a gyerekek folyamatosan férgesek vagy más borzalmas betegséggel fertőződnek meg.
Zsófiék számára az ugandai látogatás egy valóságos ?kultúrsokk? volt, teli rengeteg kalanddal, szeretettel, önzetlenséggel, örömmel, fájdalommal, nehézséggel. A karitatív munka testileg-lelkileg is nagyon kimerítő, rengeteg türelem, aláztat, megértés kell hozzá.
Így Zsófia elhatározta, hogy nem hagyja magára az ottani embereket, továbbra is próbál nekik segíteni, ezért létrehozta a Szívemben Született Afrika projektet, melyen keresztül adományt gyűjt, hogy egy picikét élhetőbb körülményeket teremthessen azok számára, akikkel mostani utazása során volt lehetősége találkozni.
Írta: Rácz-Nagy Judit és Rózsa Csenge.
