Főoldal Általános Rabból lett elnökön múlik Közép-Ázsia egyetlen demokráciájának sorsa – kaotikus október Kirgizisztánban

Rabból lett elnökön múlik Közép-Ázsia egyetlen demokráciájának sorsa – kaotikus október Kirgizisztánban

Írta
274
0
Megosztás
A kirgiz parlamentbe be nem jutott ellenzéki pártok támogatói tiltakoznak a parlamenti választások eredménye ellen Biskekben 2020. október 5-én. A hivatalos eredmények szerint főleg a Szooronbaj Zseenbekov kirgiz elnökhöz közel álló pártok kerültek be a törvényhozásba. A tüntetők a szerintük elcsalt előző napi voksolás érvénytelenítését, a választások megismétlését követelik. (MTI/EPA/Igor Kovalenko)

Kirgizisztánban, Közép-Ázsia egyetlen nyugati típusú demokráciájában az utóbbi egy hónapban – mondhatni szokás szerint – forrottak az indulatok. Zseenbekov elnököt – aki bebizonyította, hogy szemben a többi poszt-szovjet állammal, Kirgizisztánban nem lehet elcsalt választás után hatalomban maradni – , csakúgy mint kettő másik elődjét, az utcai indulatok késztették lemondásra. A hatalomba került Zsaparov ideiglenes elnök (és miniszterelnök) a tüntetők követelésének megfelelően egyenesen a börtönből került hatalomra. A nacionalista és populista kijelentéseiről ismert új elnök komoly kihívás elé állíthatja az Oroszország és Kína közé szorult államot: képes lesz Kirgizisztán megtartani nyugati típusú demokráciáját, vagy megindul a lejtőn a poszt-szovjet tagállamokra jellemző autokrácia sikamlós mezsgyéjén?

Utcai indulatok és egy kiszabadított ex-elnök

Október 5-én hatalmas tömegek gyűltek össze Biskekben, mondhatni gyakorlatilag menetrendszerűen, miután Zseenbekov elnök pártján és pár vele szövetséges politikai formáción kívül mindössze kettő ellenzéki párt jutott be a kirgizisztáni parlamentbe. A rendvédelmi erők még aznap megkezdték a választások eredményét elutasító tüntetők oszlatását: többek közt könnygázt, gumilövedéket és villanógránátot is bevetettek. A TASZSZ szerint a hatóság azért kényszerült erre a megoldásra, mivel a tüntetők kövekkel hajigálták meg őket. A megmozdulást több mint tíz párt támogatta, hangosan kritizálva az autokratikus kormánypártot, illetve neheztelve az elcsalt választás miatt, követelve annak megismétlését. Állításuk szerint egyenetlen volt a küzdelem, melyben a hatalom érvényesítette minden legitim (sőt illegitim, például szavazatvásárlás) eszközét. A pártok vezetői levélben szólította fel a kirgiz központi választási bizottságot, hogy érvénytelenítse a választás eredményét. Késő délutánra közel hatezer fő gyűlt össze Biskek belvárosában, támogatva az indítványt.

A választási eredmények értelmében egy kivétellel Szooronbaj Zseenbekov elnökhöz közel álló politikai erők jutottak be csak a parlamentbe, így az újonnan alapított Egység (Birimdik) nevű szocialista párt (25%-al) – Zseenbekov csoportja, melyet fivére vezet –, a liberális Hazám, Kirgizisztán (Mekenim Kirgizstan), mely az elnökkel kifejezetten jó kapcsolatot ápoló Matraimov-családhoz köthető, továbbá a kormányhű centrista Kirgizisztán Párt, valamint a valódi ellenzéki Egységes Kirgizisztán, mely mindössze 13 mandátumot tudott szerezni, illetve hajszál híján, de elérte a bejutási küszöböt a radikálisabb hangvételű Zseenbekov-ellenes Hazafi (Mekencsil).

A tüntetések nem hagytak alább: egy nappal később a demonstrálók megostromolták és elfoglalták a kirgiz kormány székházát Biskekben. Mindeközben más források szerint a biskeki városháza is tüntetők kezére került. Az éjszaka során végül a parlament is elesett, mely többek közt az elnöki és az államügyészi hivatalnak is otthont ad. A tüntetők különböző dokumentumokat szórtak ki az ablakon, az épület egyik része pedig ki is gyulladt. Zseenbekov ekkor már visszafogottabban reagált: megkérte a tüntetőket, hogy ne destabilizálják az államrendet és megígérte, hogy tárgyalásokat kezd az ellenzék vezetőivel, melynek eredményeképp kész akár meg is semmisíteni a választás eredményét. A hatalom eddigre viszont már kicsúszni látszott Zseenbekov kezéből: a belügyminiszter például nem ment be dolgozni, minisztériumát pedig az ellenzék egyik nagyhatalmú képviselője, az egykoron magas rangú belbiztonsági tisztként szolgálatot teljesítő Kurszan Aszanov vette át. Az új belügyminiszter ígéretet tett, hogy megszünteti az ország destabilizálására irányuló törekvéseket, és nem fogja engedni, hogy Biskekben olyan képek legyenek, mint 2010-ben, amikor a Bakijev elnök elleni erőszak több száz kirgiz életet követelt az utcákon. A rendőrség egymással ellentétes utasításokat kapott: egyszerre kellett biztosítania a tüntetők biztonságát, valamint levernie a demonstrációt, az összecsapásokat és a fosztogatást.

Demonstrálók egy csoportja kiszabadította a korrupció miatt 11 évnyi börtönbüntetésre ítélt 63 éves Almazbek Atambajevet is, aki 2011 és 2017 között államfőként szolgált Kirgizisztánban. A nyári ítélet szerint Atambajev közrejátszott az alvilági bandavezér, a kábítószer- és fegyverbirtoklásért, valamint különböző lázongások szervezéséért elítélt Aziz Batukajev kiszabadításában, aki 2013-ban hamis iratokkal tudott elhagyni egy javító-átnevelő tábort. Dokumentumai halálos betegnek állították be, holott egy későbbi orvosi vizsgálatból kiderült, mindez nem volt igaz. Batukajev azonnal külföldre menekült. A volt államfőt az után fosztották meg végleg mentelmi jogától, miután még a biztonsági erők sem tudták őrizetbe venni, ugyanis saját, privát kommandósai visszaverték a támadást, sőt hatot még túszul is ejtettek a rendfenntartók közül. Később egy összetűzés is kialakult a volt elnök háza előtt, melyben egy kommandós meghalt, 52 civil pedig megsebesült. Két napos ostromot követően Atambajev végül megadta magát. A tüntetők kiszabadították továbbá Szapar Iszakov volt miniszterelnököt és Atambajev kabinetfőnökét, Farid Nijazovot is.

Atambajev azonban nem került vissza a hatalomban. A magukat a hatalom letéteményeseinek valló ellenzéki körök kijelölték saját nemzetbiztonsági vezetőjüket, főügyészeket, sőt még Biskek parancsnokát is. Akit a tüntetők kinéztek maguknak, az viszont nem Atambajev volt, hanem a Mekencsil egykori vezetője, a szintén börtönbe zárt, majd kiszabadított, korrupcióért, valamint túszejtésért elítélt Szadir Zsaparov volt, aki már amint kikerült a rácsok mögül kijelentette, hogy programja ugyan nincs, de alapvetésnek tekinti, hogy egy „békés megújulásra” van szükség, melyben ugyanakkor nem játszik szerepet az Oroszországtól való távolodás, illetve Atambajev „felmagasztalása”.

Mindeközben a déli Oshban, a Zseenbekov hazai terepének számító városban kormánypárti ellentüntetők is feltűntek, akik egységet és rendet követeltek. A tüntetéseket az elnök fivére, Aszilbek Zseenbekov vezette.

Leadja szavazatát egy férfi a kirgizisztáni parlamenti választásokon egy Biskek melletti faluban 2020. október 4-én.
(MTI/EPA/Igor Kovalenko)

Menetrendszerű káosz a sztyeppék földjén

A Kazahsztánnal, Kínával, Tádzsikisztánnal és Üzbegisztánnal határos Kirgizisztán 1991-ben vált függetlenné a Szovjetuniótól, melynek első két elnöke hasonló körülmények között kényszerült távozásra, mint Zseenbekov. Aszkar Akajev, aki 1991 és 2005 között töltötte be az elnöki pozíciót jelenleg Moszkvában, utódja, Kurmanbek Bakijev pedig Minszkben él önkéntes száműzetésben. Mind Akajev, mind Bakijev arra törekedett, mint Lukasenka Fehéroroszországban, Nazarbajev Kazahsztánban, vagy Putyin Oroszországban. Zseenbekov ezen jó hagyományt folytatva szintén felajánlotta diktátori szolgálatait a kirgiz népnek, akik viszont ezt határozottan visszautasították. Roza Otunbajeva és Almazbek Atambajev korábbi elnökök másképp jártak: ők ugyan Biskekben tartózkodtak lemondásukat követően is, azonban mindketten börtönben – köszönhetően annak, hogy nyíltan kiálltak Zseenbekov ellen. Az első ilyen eset a 2005. februári „tulipános forradalom” volt, mely tökéletes beleillik a többi „színes forradalom” listájába, így a 2003-as georgiai „rózsás”, a 2004-es ukrajnai „narancsos”, illetve a gyakran nem ide sorolt, de nagyon hasonló jellemzőkkel rendelkező 2000-es jugoszláviai „Buldózer-” forradalomhoz.

Akajev 2005-ben nem állt ellen. Családjával együtt Moszkvába távozott, ahol a nem mellesleg híres matematikus-filozófust már tárt karokkal várta az Orosz Tudományos Akadémia, hogy folytathassa szakmai munkáját. Oroszország mindeközben briliáns manőverekkel megakadályozta, hogy Kirgizisztán kicsússzon a kezéből a forradalom közepette, az USA pedig folyamatosan elvesztette éppen kialakuló befolyását. Az anarchikus viszonyok közepette Bakijev elnök vette át az irányítást, aki egy júliusi választáson közel 90%-al zsebelte be a szavazatok abszolút többségét. Az EBESZ megfigyelői Washingtonba vonultak tiltakozni, azonban Moszkva következetesen megvédte a választási eredményeket az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet ülésein.

Mindezek után nehéz bebizonyítani, hogy Kirgizisztán egy jól működő nyugati típusú demokrácia, holott a régió többi országához képest tényleg ez az igazság. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Freedom House index mutatói, melyek szerint Kirgizisztán pontjai ugyan alacsonynak tűnhetnek (38/100, melyből a politikai jogok 11/40, a szabadságjogok pedig 27/60), ugyanakkor magasan kiemelik az országot a többi közép-ázsiai poszt-szovjet állam közül (Üzbegisztán: 10/100; Kazahsztán: 23/100; Tádzsikisztán: 9/100; Türkmenisztán: 2/100). Kirgizisztánban ugyan gyakran buknak meg az elnökök utcai lázadásokkal, ugyanakkor a választások mindig megtartásra kerülnek, mely igazi kuriózum Közép-Ázsiában, ahol a vezetők jellemzően évtizedeken át uralkodnak, a megválasztott parlament pedig inkább szimbolikus. Kirgizisztánban ezzel szemben nyüzsgő polgári társadalom figyelhető meg, független médiája pedig következetesen törekszik a hatalom monitorizálására. Éppen ezért tekintik gyakran Kirgizisztánt a nyugati típusú demokráciák keleti fellegvárának.

Megdöbbentő emellett tehát, hogy az első valódi, demokratikus kormányváltásra egészen 2017-ig kellett várni, amikor a papíron 2023-ig hivatalban lévő Szooronbaj Zseenbekov vette át a hatalmat Almazbek Atambajevtől. A Kínával határos Kirgizisztán hasonlóan a többi közép-ázsiai poszt-szovjet államhoz Oroszország közeli szövetségese. Moszkva éppen ezért katonai bázissal, illetve védelmi szerződéssel is rendelkezik Kirgizisztánban. Nem Oroszország az egyetlen ugyanakkor, aki katonai bázist működtethetett Kirgizisztánban: Washington is büszkélkedhetett hasonlóval 2001 és 2014 között, mely egy szokatlan precedenst hozott létre. Ennek oka pusztán az volt, hogy Kirgizisztán hathatós segítséget nyújtott az Egyesült Államoknak az afganisztáni NATO-missziók során, ehhez pedig szükséges volt egy légi bázis építése Manas régióban. Fontos ugyanakkor látni, hogy egy tartós amerikai-kirgiz katonai együttműködés elképzelhetetlen, ugyanis az ország folyamatos geopolitikai, gazdasági és politikai nyomás alatt áll Moszkva és Peking irányából. Jó példát állíthat ugyanakkor ez a nyugati világ elé: ha az USA egyszer ilyen közel tudott kerülni Kirgizisztánhoz, az utcán tüntető emberek pedig demokratikus választást követelnek, az Unió, az Egyesült Államok és Kanada legfontosabb dolga, hogy mindenféleképpen támogassák ezeket a progresszív lépéseket. Kirgizisztán egy kivételes lehetőség arra, hogy az úgynevezett Nyugat példát mutathasson a többi poszt-szovjet közép-ázsiai államnak a demokratikus elkötelezettségről vagy a politikai vezetők elszámoltathatóságáról.

A kirgiz parlamentbe be nem jutott ellenzéki pártok támogatói tiltakoznak a parlamenti választások eredménye ellen Biskek kormányzati negyedében 2020. október 5-én. A hivatalos eredmények szerint főleg a Szooronbaj Zseenbekov kirgiz elnökhöz közel álló pártok kerültek be a törvényhozásba. A tüntetők a szerintük elcsalt október 4-i voksolás érvénytelenítését, a választások megismétlését követelik.
(MTI/AP/Vlagyimir Voronyin)

Egy megsemmisített választási eredmény, klánok kusza hálója

A központi kirgizisztáni választási testület sajtószolgálata végül bejelentette, hogy „a szavazáson és a választás előtti időszakban történt számos szabálysértés miatt a központi választási bizottság tagjainak keddi ülésén döntés született a választás semmissé nyilvánításáról”, avagy a voks eredményét törölték. Éppen ennek okán a kirgiz parlament már aznap, avagy október 6-án összeült, ahol Temir Szarijev volt miniszterelnök vezetésével létrejött a Kirgiz Koordinációs Tanács, melynek célja egy „népbizalmi” kabinet felállítása és egy új választás létrehozása, együttműködve az utcán tüntetőkkel, de Zseenbekovval is, biztosítva a békés átmenetet. Zseenbekov azonban sokkal agresszívabban lépett fel a helyzettel szemben, mint akár egy nappal korábban. A parlamentben beszédet tartott, ahol tisztázta, hogy puccskísérlet zajlik ellene, majd felszólította az ellenzéki pártok képviselőit, hogy azonnal küldjék haza az utcákról embereiket. Zseenbekov azonban eddigre már nem uralta a helyzetet: a választási testület az elnök nélkül döntött az eredmények megsemmisítéséről.

Sz. Bíró Zoltán, a Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Tanulmányok Intézetének mesteroktatója szerint az elnök szorult helyzetét az okozta, hogy úgy kezdett bele az ország átalakításához, hogy nem figyelt a politikai és üzleti életben elhanyagolhatatlan klánok egyensúlyára. A jelenlegi választási eredmény például a déli klánokat reprezentáló képviselők abszolút túlsúlyát jelentett volna a parlamentben, mely már önmagában egy destabilizáló tényező. Kirgizisztánban a politikát és a bűnözést elválasztó vonal nagyon vékony, mondhatni szinte láthatatlan. Míg természetesen mindennek törvényesnek kell lennie, bátran kijelenthető, hogy az alkotmány értelmezése igen rugalmas, mely összefonódva a nomád tradíciókkal teret ad a klánoknak. Bakijev elnök annak idején például egy erős, déli, Jalal-Abad régióból származó klán képviselője volt a politikában. Bakijev emellett szoros kapcsolatot kötött az egykoron miniszterelnökként szolgált Felix Kulovval, az orosz anyanyelvű politikussal, aki pedig egy északi, a Kreml szoros regionális szövetségesének tekinthető klán tagja volt, mely egy csodálatos politikai kombinációnak minősült. Szooronbaj Zseenbekov elnököt is a délhez, pontosabban Osh régiójához kötik stratégiai szövetségesei, így például Raimbek Matrajmov üzletemberhez, akinek innen származik rendkívül erős klánja.

Sz. Bíró Zoltán szerint ugyanakkor az eddigi példátlan mértékű csalási kísérlet is közrejátszhatott Zseenbekov bukásában. Véleménye szerint a poszt-szovjet térség vezetői köszönhetően annak, hogy Oroszországban egyre gyakrabban és egyre leplezetlenebbül csalják el a választásokat, maguk is felhatalmazva érzik magukat a hasonló akciókra: ezt láthattuk az elmúlt hónapokban Fehéroroszországban és most Kirgizisztánban is. A központi hatalom elvesztette az irányítást az események felett: Biskek polgármestere, Aziz Szurakmatov például október 6-án már nem jelent meg a munkahelyén, majd be is nyújtotta a lemondását. Oshban, Zseenbekov politikai fellegvárában eközben a városi tanács (kenes) menesztette a hozzá hű polgármestert, Talajbek Szaribasovot. Mindeközben folytatódtak a tüntetések országszerte, melynek során az egészségügyi minisztérium adatai szerint már 590 sebesültje volt, köztük 190 rendőrrel.

Zseenbekov pártja, a szocialista Birimdik (Egység) elnöke, Adilet Szultanalijev mindeközben Twitter-posztban tudatta, hogy nem félnek az előrehozott választásoktól. „A Birimdik kész részt venni a megismételt választásokon a Zsogorku Kenesbe (parlament), amennyiben meghirdetnek ilyet. A Birimdik ugyanerre szólítja fel azon pártokat is, amelyeknek sikerült a 7 százalékos parlamenti küszöböt átlépniük” – fogalmazott.

Almazbek Atambajev volt kirgiz elnök támogatóihoz beszél egy tüntetésen Biskek belvárosában 2020. október 9-én. Az előző vasárnapi parlamenti választások eredménye elleni tömeges tüntetések miatt Szooronbaj Zseenbekov elnök rendkívüli állapotot vezetett be Biskekben október 21-ig.
(MTI/AP/Vladimir Voronin)

Börtönből az elnöki hivatalba

„A parlament döntése alapján Zsaparovot jelölték ki az ország miniszterelnökévé”közölte a törvényhozás sajtószolgálata, miután a parlament elfogadta elődje, Boronov lemondását. Nem a miniszterelnök volt az egyetlen, aki lemondott tisztségéről: távozott a házelnök is, Dasztanbek Artiszbekovics Dzsumabekov, akinek a helyére a liberális Miktibek Abdildajev került. Zseenbekov, illetve az új miniszterelnök, Szadir Zsaparov a biskeki Dosztuk szállodában találkozott, hogy megegyezzenek az új kormányról, melyet azonban megzavartak a tüntetők, akik téglákkal dobták be az ablakokat. Zseenbekov az eset után megint felszólalt a tüntetők ellen: „Illegális hatalomátvételnek tekintem ezt” – hangoztatta. „Ahogy azt a tegnapi események mutatják, a tüntetésekre és a tiltakozó akciókra kivonulók célja nemcsak a választási eredmények érvénytelenítése, de az ország stabilitásának felforgatása” – tette hozzá.

Október 7-én késő este Zsaparov bejelentkezett a televízióban is, ahol elmondta, hogy előbb egy alkotmányos reformot javasol, mielőtt megtartanák a választást két-három hónapon belül. Zsaparov egyetértett egyik képviselőtársával, Dasztan Bekesevvel, aki abban látta a választási eredmény alapvető problematikáját, hogy 7%-os a választási küszöb, mely rendkívül magas a világ demokráciáinak tükrében. Zsaparov céljává vált, hogy lecsökkentse a küszöböt. Ezen vágyában a Szarijev vezette Kirgiz Koordinációs Tanács nem támogatta, mely hosszú távon komoly törést eredményezhet a Zseenbekov-ellenzéken belül. „A helyzet zavaros és kaotikus”fogalmazott Dmitrij Peszkov Kreml-szóvivő. Állítása szerint, mivel Kirgizisztán a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének tagja, Oroszország kötelessége fenntartani a rendet és megakadályozni az államapparátus összeomlását, melynek érdekében már felvették a kapcsolatot az FSZB által a kirgiz titkosszolgálattal. Oroszország azonban hasonló módon végül, mint Fehéroroszországban, vagy a Hegyi-Karabahban, Kirgizisztánban sem avatkozott be.

Nem csak Zsaparov nyújtotta be igényét ugyanakkor a miniszterelnöki pozícióra. A pályán feltűnt Tilek Toktogazijev üzletember és Omurbek Babanov volt miniszterelnök is. Ez hozta el a tüntetéssorozat talán egyik legabszurdabb momentumát is, amikor is Almazbek Atambajev volt elnök és Szapar Iszakov volt miniszterelnök közös felvonulást szervezett, hogy Babanov – aki legutóbb 2017-ben vett részt aktív politikában, mint az elnökválasztáson fő Zseenbekov kihívója – visszatérjen, mint kormányfő. Kirgizisztán központi bankja eközben október 8-án engedélyezte a pénzintézetek újbóli megnyitását keddi bezárásukat követően, mivel az üzleti szféra szakemberei arra figyelmeztettek, hogy 6,5 millió ember nézhet hamarosan szembe élelmiszerhiánnyal, a közbiztonság pedig nem lesz garantálható, ha a bankok és az adóhivatalok zárva maradnak.

De ki is Szadir Zsaparov? A frissen megválasztott miniszterelnök 2012-ben nacionalista populista ellenzéki parlamenti képviselőként kampányt indított az ország legnagyobb aranybányájának, a Kumtornak az államosítására, melyet akkor is és jelenleg is kanadaiak birtokolnak. A programot egy jelentős tömeg támogatta, akikkel, illetve politikai szövetségesével, Tasijevvel ugyanezen évben megpróbálták elfoglalni a biskeki elnöki palotát, mely azonban kudarcba fulladt. A két férfi akciójának köszönhetően megfosztották Zsaparovot parlamenti mandátumától és azzal vádolták meg, hogy puccsot akart végrehajtani. A Kumtor-ügynek köszönhetően a következő évben hatóságilag nem engedélyezett zavargások törtek ki az Issyk-Kul régióban is, Karakol városában, ahol a kormányzót még túszul is ejtették a demonstrálók. Zsaparovot – aki két nappal korábban külföldre menekült – ekkor a zavargások felbujtásával vádolták meg. Az ellenzéki politikus ezt követően sokáig külföldről folytatta politikai aktivizmusát. Amikor 2017-ben végül megpróbált visszatérni, a hatóságok letartóztatták a kazah-kirgiz határon, majd 11 és fél év börtönre ítélték.

Míg Zsaparov börtönben ült, szülei és fia kis meghalt, melynek következtében a politikus öngyilkosságot kísérelt meg cellájában. Politikai népszerűségének és imázsának ugyanakkor ezek a szörnyű tragédiák valójában kedveztek, hiszen egyre hitelesebben tudta játszani a „korrupt hatóságok ellen harcoló megtört forradalmárt”. Zsaparov közösségi oldala emellett messze a legnépszerűbb az összes politikai profil közül Kirgizisztánban. A politikus továbbá nagyon erős kapcsolatot ápol az északi Issyk-Kul régióból származó klánnal, valamint Tasijevnek – stabil politikai szövetségesének – köszönhetően a déli Jalal-Abad régió klánja is támogatásáról biztosította.

Szadir Zsaparov kirgiz ellenzéki vezető, miniszterelnök-jelölt a parlament rendkívüli ülésén Biskekben 2020. október 10-én. A kirgiz biztonsági erők a nap folyamán őrizetbe vették Almazbek Atambajev volt elnököt. Az október 4-i parlamenti választások eredménye elleni tömeges tüntetések miatt Szooronbaj Zseenbekov elnök rendkívüli állapotot vezetett be Biskekben október 21-ig.
(MTI/EPA/Igor Kovalenko)

Zsaparovnak ugyanakkor van hátoldala is: a független kirgiz média az új elnököt gyakran előszedi. Véleményük szerint a Zsaparov-Tasijev tandemnek kiterjedt alvilági kapcsolatai vannak, többek közt számos radikális nacionalista csoporttal, így a Kyrk Choro (Negyven Lovag) nevű paramilitáris egységgel is, melynek tagjai összeköttetésbe hozhatóak a Mekencsil párttal. Tasijev ráadásul sokáig jó kapcsolatot ápolt Raimbek Matrajmovval is, akivel viszont Zsaparov szinte első intézkedései között számolt le. A kirgiz biztonsági szervek nemrég letartóztatták Raimbek Matrajmovot, aki Zseenbekov alatt a vámügyi szervek igazgatóhelyettesi pozícióját is betöltötte és aki állítólag több millió dollárt keresett csempészettel. A Nemzetbiztonságért felelős Állami Tanács október 20-i nyilatkozatában nyilvánossá tette, hogy Matrajmov 2016 óta vett részt aktív szereplőként a csempésziparban, ahol „jelentős árnyékjövedelemre tett szert adminisztrációja alatt a vámrendszeren keresztül”. De mégis mi késztethette Zsaparovot arra, hogy lecsukjon egy ilyen befolyásos embert, aki ráadásul Tasijev közeli szövetségese is volt? Vélhetően egy korábbi populista ígérete, melynek fenntartása hatalma megtartásának kérdése is lett, méghozzá a korrupció felszámolása. A korábban szkeptikus sajtó is meglepődve tapasztalta tehát a Matrajmov körüli eljárást. „Az állították, hogy bűnözők támogatnak”jelentette ki az Al-Jazeerával készült interjújában Zsaparov. „Ezek csak pletykák. Arra törekednek, hogy ellenem fordítsák az embereket. Ezek csak szavak. Semmi közöm nincs a bűnözéshez. Sőt, ellenkezőleg: ki fogom iktatni a bűnözést az egész országban és törekedni fogok arra, hogy Kirgizisztánt egy tiszta és fejlett országgá tegyem” – fogalmazott.

Szooronbaj Zseenbekov végül október 9-én bejelentette, hogy kész lemondani pozíciójáról, amennyiben ez gátolja egy új kormány megalakulását. „Kész vagyok lemondani a Kirgiz Köztársaság elnöki tisztségéről, amint jóváhagyják a kormányt, és visszatérünk a törvényesség útjára” – fogalmazott az elnök. (Mindeközben a biskeki tüntetések már egy hete tartottak szüntelenül.) Zsaparov eközben megerősítette pozícióját, számos más frissen szabadult politikust, köztük Atambajevet is visszadugta a börtönbe, de más képviselőket is megfigyelés alá helyezett. Október 13-án végül Zseenbekov még egy utolsó próbálkozást tett hatalma visszaszerzésére és megjelent a parlamentbe, hogy visszautasítsa a Zsaparov vezette kormány kinevezését. „Annak érdekében, hogy a stabilitást fenntartsuk és megerősítsük, minden döntésünk legitim kell, hogy legyen, nem pedig bizonytalanság kérdése”jelentette ki Zseenbekov. Indítványát meg is szavazták, azonban a voks érvénytelen volt, ugyanis 61 támogató szavazat érkezett rá, holott mindössze 51 képviselő tartózkodott a parlamentben.

Érvénytelenség miatt október 13-án újra összehívták a parlamentet egy rendhagyó ülés keretei között, ahol a 120 képviselőből ezúttal már 80 fő megjelent, azonban sem a kormány, sem a miniszterelnök személyét nem tárgyalták. Ezzel szemben a parlament megjelent képviselői megszavazták Kanat Iszajevet házelnöknek. Ez a pozíció rendkívül fontos a kirgiz politikában és kiemelt jelentőségű volt Zseenbekov számára, hiszen ha nincs házelnök (aki második a ranglétrán), az elnök lemondása esetén a miniszterelnök kerül az elnöki hivatalba, ami Zsaparovot jelentené – igaz ekkor Zseenbekov ezt még csak sejti. Iszajev éppen ezért nem is ellenezte Zsaparov kinevezését ezt követően miniszterelnöknek, mely hamarosan meg is történt. Zseenbekov szerint ugyanakkor a kinevezés nem változtat semmin: „sajnos az agresszió nem csendesedik, továbbra is követelik az azonnali távozásomat”fogalmazott. Mindeközben a biskeki esküdtszék elutasította azokat az indítványokat, melyek megkérdőjelezték a választási testület döntését a parlamenti választások eredményének megszüntetéséről: avagy nyilvánvalóvá vált, hogy hamarosan ismét választásokat tartanak Kirgizisztánban.

Október 15-én végül bekövetkezett az, amire már mindenki készült egy ideje: Szooronbaj Zseenbekov benyújtotta lemondását. A leköszönő elnök egyik utolsó döntése volt, hogy üzenjen az utcán tüntetőkhöz. Mint fogalmazott: „semmi sem drágább bármely honfitárs életénél […] nem ragaszkodom foggal-körömmel a hatalomhoz. Nem szeretnék olyan elnökként bevonulni Kirgizisztán történelmébe, mint aki vért ontott és lövette saját polgárait. Ezért döntöttem úgy, hogy lemondok” – üzente. Hogy miért mondott le pontosan, nem lehet tudni. Sokak szerint megrendült Zseenbekov Zsaparov stabil támogatottságától, ugyanakkor érdekes és gyanús körülmény, hogy 3 nappal korábban Dmitrij Kozak, az orosz elnök helyettes vezérkari főnöke váratlan látogatást tett Kirgizisztánban, ahol állítólag találkozott mindkét féllel. Nem kizárt, hogy ő segíthetett egyezségre segíteni a feleket, ugyanis láttunk már ilyen: 2019-ben, a moldovai politikai válság során Igor Dodon és Maia Sandu szintén Kozak segítségével ült össze, hogy megegyezzenek Vladimir Plahotniuc oligarcha megbuktatásáról. Szakértők szerint pont Kozak jelenlegi beavatkozásának köszönhetően bukott meg egy újabb bimbózó színes forradalom a kirgiz sztyeppéken.

A felek végül abban állapodtak meg, hogy 90 nap áll majd rendelkezésre a választás lebonyolítására (avagy január 10-ig kell azt megszervezni). Azt azonban még senki nem tudta ki fogja levezényelni: Zsaparov vagy Iszajev? Zsaparov ellen szólt, hogy ő maga deklaráltan indulni kíván a következő választáson, míg Iszajev ellen pedig hatalmas társadalmi elutasítottsága. Míg a kirgiz alkotmány szerint nem tiltott, hogy az ideiglenes elnökök újra indulhassanak a tisztségért, a helyi politikában veteránnak számító Omurbek Tekebajev képviselő úgy fogalmazott, hogy „amennyiben az [ideiglenes] elnök az alkotmányos szabályok holtpontjainak kijátszásával kíván hatalmon maradni, az alááshatja az egész ország stabilitását”. Ugyanakkor a Zseenbekov segítségével az utolsó pillanatban házelnöki pozícióba jutott Iszajev ellen ismét hatalmas tüntetéseket szerveztek Biskekben a Zsaparov-párti tüntetők. Tudósítások szerint a miniszterelnök személyéről szóló ülés során a tömeg egyenesen azt skandálta „Tartóztassák le Iszajevet!”. A helyettes házelnök, Aida Kszimalijeva végül megkerülve felettesét, október 13-án felajánlotta, hogy a parlament támogassa Zsaparov jelölését, melyet a képviselők el is fogadtak. Így került Zsaparov orosz támogatással végül egykori radikális, börtönt is megjárt szuverenistaként az ideiglenes elnöki pozícióba.

Beárnyékolja a képet ugyanakkor az azóta nyilvánosságot látott vallomása az esetről. Kszimalijeva szerint döntése nem lehetett szabad Zsaparovról, ugyanis állítólag „az elmúlt [a szavazást megelőző] napokban többször is megfenyegették képviselőtársai és különböző bűnszervezetek, hogy megverik és megerőszakolják, amennyiben nem kerüli meg Iszajevet és nem támogatja Zsaparovot”. Az egyre növekvő szervezett bűnözői hálózattal kapcsolatban megszólalt az Egyesült Államok biskeki nagykövetsége is. Nyilatkozatukban úgy fogalmaztak, a bűnözői csoportok „nyílt próbálkozást tesznek, hogy átvegyék az irányítást Kirgizisztán felett”.

A 2020. október 15-én közreadott képen Szooronbaj Zseenbekov kirgiz államfő beszédet mond az Eurázsiai Kormányközi Gazdasági Tanács ülésén a kirgizisztáni Cholpon-Atában 2019. augusztus 9-én. A kirgiz elnöki hivatal sajtószolgálata ezen a napon közölte, hogy Zseenbekov lemondott.
(MTI/AP/Szputnyik/Jekatyerina Stukina)

Választások elé

A TASZSZ orosz hírügynökség információi szerint október 19-én a frissen megválasztott ideiglenes elnök, Szadir Zsaparov már be is jelentette, hogy meg kívánja mérettetni magát az október 21-én december 20-ra kiírt parlamenti- és előrehozott elnökválasztáson. A várható választás végleg el fogja törölni a sokat vitatott októberi eredményeket, melynek 7%-os bejutási küszöbének köszönhetően 12 politikai párt sem tudott bejutni a parlamentbe.

Sokak azonban aggodalommal tekintenek a várható választás elé. „A politikai rendszer összeomlik. Nincsenek valódi pártok”fogalmazott Azamat Temirkulov kirgiz politikai elemző és a kormány tanácsadója. „Ezek pusztán emberek, akiknek egyetlen céljuk van, hogy megvédjék saját érdekeltségüket… Az emberek pedig már hozzászoktak, hogy csak úgy érhetnek el bármilyen politikai célt, ha szervezett módon az utcára vonulnak” – tette hozzá. Erica Marat, a washingtoni amerikai védelmi igazgatóság által támogatott Nemzetközi Biztonsági Ügyek Főiskolájának (College of International Security Affairs) docense sok mindenben egyetért Temirkulovval. Véleménye szerint Kirgizisztánban erős a politikai verseny, de az intézmények gyengék. „Zsaparov vitatott hatalomra kerülése jól mutatja, hogy Kirgizisztán igazságszolgáltatási rendszerét és a különböző bűnüldöző szerveket is befolyásolja a politika” – emelte ki. Ha nagyon nyersen akarunk fogalmazni, azt mondhatnánk, jelenleg egy „rabból lett elnökön” múlik Kirgizisztán demokráciájának fennmaradása, melyet sokan természetes szkepticizmussal fogadnak. Mindeközben Zsaparov teljes politikai vonzerejének eltűnése miatt aggódik Temur Uramov, a The Moscow Times elemzője. Véleménye szerint az új elnök meteorszerű népszerűségét a radikális retorika és a befolyásos emberekkel való kapcsolatok tették lehetővé, azonban hozzáteszi, a tartós politikai hatalom fenntartása érdekében „egyiket majd fel kell áldoznia”.

Ujgurföld sarkában eladósodva

Kínáról mindeddig nem esett sok szó, holott a kirgiz külpolitika alakításában igen komoly szerepet játszanak. Ennek oka nem más, mint hogy Kirgizisztán körülbelül 1,7 milliárd dollárral tartozik Kínának, mely az ország teljes adósságának a felét teszi ki. Kína mindeddig csendesen figyelte a kaotikus belpolitikai válságot a közép-ázsiai országban, mely közvetlenül az ujguroknak otthont adó Hszincsiang tartomány mellett helyezkedik el. Ennek oka, hogy lassan Peking megvilágosodott: akármi is történik Kirgizisztánban, sosem lesz a legstabilabb üzleti partnerük. A társadalomban a korrupciós ügyeknek köszönhetően széleskörű Kína-ellenesség tapasztalható, mely Peking jövőbeli befektetéseinek útjában áll. Nem segít az sem, hogy Biskek a hitel csapdájába került, mely szintén nem növeli Kína népszerűségét a lakosságban. Ráadásul a koronavírus világjárvány – mint bármelyiket – Kirgizisztán gazdaságát is megviselte, mely komoly problémát jelent az adósság törlesztésében. Biskek éppen ezért többször is megkérte óvatosan a járvány alatt Kínát, hogy könnyítsen adósságukon, mely kérésük azonban következetesen megválaszolatlanul maradt.

Október 16-án az új kirgizisztáni külügyminiszter, Ruszlan Kazakbajev találkozott a kínai nagykövettel, aki továbbította az új kormány kijelentését, mely szerint fokozni kell a gazdasági együttműködést Kínával. Ez már csak azért is érdekes fordulat, ugyanis a korábban kanadai tulajdonú aranybányák ellen harciasan állást foglaló Zsaparov támogatói most is ellenzik még az északi Chuy és a déli Jalal-Abad tartományok bányáinak kínai vezetőségét, mely törést eredményezhet még mielőtt megkezdődhetne az átmeneti időszak.

Archív: A hivatalos látogatásra Kirgizisztánba érkezett Hu Csin-tao (Hu Jintao) kínai elnök (balra) Kurmanbek Bakijev kirgiz elnök kíséretében ellép a díszegység előtt Biskekben 2007. július 14-én. Hu később részt vett a Sanghaji Együttműködési Szervezet hetedik csúcstalálkozóján a kirgiz fővárosban. (MTI/EPA/Igor Kovalenko)

De hol van Putyin?

„In Russia’s Near Abroad, Its Influence Is More Optics Than Substance” címmel („Oroszország közel-külföldjén inkább csak látszatbefolyással rendelkezik, mint valódival” – szabadfordításban) jelent meg Anna Arutunjan cikke a Moscow Times-on, aki megkérdőjelezi Vlagyimir Putyin képességét a poszt-szovjet térségben tapasztalt helyzetek kezelésében. Véleménye szerint míg Oroszország 2014-ben még kényelmesen besétálhatott a Krímre vagy kiszoríthatta Washingtont Észak-Szíriából, ha „úgy tartotta kedve”, ma már legfeljebb csak zsoldosok ügyében tárgyal távoli, zavaros országokkal, mint Venezuela, vagy a Közép-afrikai Köztársaság, miközben még a saját holdudvarában sem tudja fenntartani a rendet: csak az elmúlt hónapokban több válság is kitört (előbb Fehéroroszország, majd Azerbajdzsán és Örményország, végül pedig Kirgizisztán) a régióban. Arutunjan szerint Putyin 2014-ben „olyan fába vágta a fejszéjét”, mely végül rádőlt avagy sokkal nagyobb volt az ára, mint amennyit ért, és melyben belegyengült Moszkva. Sz. Bíró Zoltán szerint ugyanakkor a kirgizisztáni krízis megoldását nem lehet feltétlenül Oroszországtól várni, ugyanis pont Fehéroroszország és a Hegyi-Karabah sokkal jelentősebb konfliktuszónák, melyek fontosabbak is a moszkvai narratíva tekintetében.

Zsaparov ugyanakkor nem úgy néz ki, mint aki elvesztette volna bizalmát Oroszországban. „Ahogy korábban is, Oroszország mindig is megbízható stratégiai partnere lesz az ország számára. Épp ezért megragadnám a pillanatot, hogy megköszönjem Oroszországnak támogatását még ebben a nehéz időszakban is”fogalmazott Zsaparov első hivatalos elnöki beszédében. Az új elnök ugyanakkor nem csak szavakban volt erős: meg is kérte a helyi orosz nagykövetet, hogy azonnal növelje az országban oktató orosz tanárok számát a kirgiz iskolákban. Maximilian Hess, az AKE International vezető politikai kockázatelemzője pedig alapvetően máshogy látja a helyzetet, mint Arutunjan. Véleménye szerint „ha Moszkva tényleg úgy érezte volna, hogy az új kormány nacionalizmusa például veszélyeztetheti befolyását vagy vagyonát, akkor határozott módon sújtottak volna le rájuk”. A szakértő kiemelte, hogy egy színes forradalom elbukása nem meglepő tény, ugyanis mint megtanulhattuk, „ez a színes forradalmak dolga”.

Archív: Dmitrij Medvegyev orosz elnök (jobbra) és Kurmanbek Bakijev kirgiz elnök beszélget a moszkvai Kremlben tartott találkozóján 2009. február 3-án. Bakijev bejelentette, hogy országa bezárja a manaszi amerikai légi támaszpontot, amely kulcsszerepet töltött be az afganisztáni hadműveletekben.
(MTI/EPA/Alekszandr Nyemenov)

Konklúzió

Ingatag talajra tévedt Kirgizisztán, immáron sokadjára: Zsaparov jó vagy rossz döntésként is elsülhet. Az új elnökhöz (és miniszterelnökhöz) egyszerre köthetők pozitív és negatív információk. Abszolút jó jelként könyvelhető el, hogy az előrehozott választásokkal egy olyan alkalom jöhet létre, mely Kirgizisztán 30 éves történelmében még nem fordult elő: békés és demokratikus átmenet jöhet létre akár mind az elnöki, mind a miniszterelnöki székben egyszerre. Oroszország és Kína közé beszorulva Kirgizisztán demokráciája egyedi és különleges. Autokratikus államok gyűrűjében fontos, hogy megőrizzük ezt a kis puskaporos hegyi nomád államot, melynek sokszor kétértelmű értékei még mindig közelebb állnak a mi keresztény-európai jogállamainkhoz, mint bármelyik másik regionális riválisáé.