A Kongói Demokratikus Köztársaság a világ egyik ásványkincsekben leggazdagabb országa. Egyenlítői éghajlata, termékeny talaja és nagy népessége okán várható lenne, hogy Kongó a világ vezető nagyhatalmai között legyen. Ehelyett azonban a Föld egyik legrosszabb helyzetben lévő állama, amelynek súlyos problémákkal kell megküzdenie. Ebben a cikkben elsősorban a belső konfliktus, és a kobaltbányászat összefüggései kerülnek bemutatásra.

A Kongói Demokratikus Köztársaság

A Kongói Demokratikus Köztársaság Közép-Afrikában helyezkedik el, az Egyenlítő mentén. A népesség döntő többsége a bantu népcsoporthoz tartozik. A fővárosban, Kinshasaban a lakosság mintegy egytizede él. A népesség jelentős része keresztény, kisebb csoportja az iszlám valláshoz tartozik. Az ország számára súlyos problémát jelent a magas HIV-fertőzöttség, a védőoltások hiánya és az alacsony színvonalú egészségügyi ellátás, amely már a COVID-járvány előtt is komoly válságban volt, köszönhetően a hiányos személyzetnek, és a rendszeresen fellángoló járványoknak.

Közép-Afrika legnépesebb államaként, mintegy kilencven millió főre tehető a népességszám, ezzel a világ tizenhatodik legnépesebb országa. A termékenységi ráta 6, ami azt jelenti, hogy egy nő életében átlagosan hat, vagy annál több gyereket szül, tehát a lakosságszám folyamatosan növekszik (a stagnáláshoz 2.1-es érték szükséges.), ezzel együtt, ez már alacsonyabb, mint a korábbi 6.8-as index. Bár a gyermekhalandóság csökken, a csecsemők 6%-a még mindig nem éri meg a felnőttkort.

Kongó tagja a Dél-afrikai Fejlesztési Közösségnek, az SADC-nek, amely az Afrikai Unió egyik kisegítő szervezeteként funkcionál.

Az egy főre jutó GDP tekintetében 2017-ben a 182. helyet foglalta el a világranglistában, nominális GDP szempontjából ez 462 dollárt jelentett. Összehasonlításképp: az első helyen álló Katar esetében ez 61264 dollár. A népesség 72%-a él a létminimum alatt, nekik kevesebb, mint napi 1,9 dollár áll rendelkezésre a megélhetéshez, ami a jelenlegi árfolyamon nagyjából napi hatszáz forintot jelent. Ez részben összefüggésben áll azzal, hogy az országban meglehetősen alacsony a külföldi befektetések abszolút mértéke, főként a későbbiekben bemutatott, ingatag belpolitikai helyzetből adódóan. A hazai gazdaság azonban nem tud – és nem is akar – megfelelő béreket nyújtani a dolgozóknak, a külföldre termelő ágazatok pedig kötve vannak a világpiaci árakhoz, azoknak megfelelően tudják csak megfizetni a munkásaikat.

Kongó korábban belga gyarmat volt, kizsákmányolása már akkor igen komoly méreteket öltött, a kaucsuk-kitermelés és az elnyomás milliók életét követelte. Azóta sincs ez másképpen, mindössze a nyersanyag és a kizsákmányolók személye változott, az ország azonban továbbra sem tudott valóban önálló, jól funkcionáló állammá válni.

Ásványkincseit illetően 2012-ben a világ legnagyobb gyémántkitermelője volt, viszont jelentős a réz-, ón-, cink- és kobaltbányászata is, összesen mintegy 1 100 különböző ásványkincs található a területén. Az infrastrukturális beruházások hiánya miatt ez azonban rendkívül rossz állapotban van, a szállítás legfeljebb harmincöt kilométer per órával tud megvalósulni, így akár hetekig is eltart, mire külföldre jut a szerelvény. A vezető iparág a bányászat, azonban a nem megfelelő módszerek és a hiányos felszereltség miatt ez közel sem éri el a potenciális kitermelés szintjét. Az iparág mintegy 225 000 embert foglalkoztat, ebből 35 000 gyermek, ők elsősorban megélhetési okokból „választják” a kemény munkát.

A kobalt

A kobalt a modern világ egyik elengedhetetlen nyersanyaga, amelynek kínálata a kereslethez képest azonban igen szűkös, elsősorban a nehéz elérhetőség miatt. Ezt a fémet főként akkumulátorok gyártásához használják, ez természetesen nem csak a gépjárművek akkumulátorára terjed ki, ennél sokkal gyakoribb: a számítógépek, telefonok energiatárolói is tartalmaznak kobaltot. Nem lehet tehát egyértelműen kijelenteni, hogy az elterjedt tévhitnek megfelelően a kobaltbányászat elsődleges oka az elektromos autók gyártásának fellendülése. Emellett az olajfinomításban is széleskörűen használt anyagról van szó, látható, hogy a világon több iparág több okból is a kobaltkitermeléshez van kötve, immáron évtizedek óta bebetonozva a kobaltbányászat munkakörülményeit.

Utóbbiakról elmondható, hogy korántsem felelnek meg az elvárható színvonalnak, a bányászok hosszú és rövid távon is súlyos veszélynek vannak kitéve. 2020 szeptemberében például egy aranybánya beomlása okozta ötven ember halálát, az ilyen és ehhez hasonló balesetek meglehetősen gyakoriak a szektorban. A hosszú távú következmények közé sorolható például a vérben koncentrálódó nehézfémek okozta DNS-károsodás, amely többek között születési rendellenességek kialakulásához vezethet.

A kongói kobaltbányászat munkakörülményeinek javítását, a gyermekmunka visszaszorítását tűzte ki célul a Fair Cobalt Alliance, vagyis a tisztességes kobaltról szóló megállapodás. Mivel a kongói bányák adják a kitermelés jelentős részét – mintegy háromnegyedét –, a világon a legtöbb termelő és beszállító cég tőlük függ, ebből adódóan egy esetleges belső fennakadás a teljes világpiacot megakaszthatja. A bányászati szektor nagyjából 12,5 millió embernek ad közvetlenül vagy közvetve megélhetést, köztük gyermekeknek is. Bár a legális foglalkoztatás korhatára 15 év, ezt sokszor nem tartják be. A munkakörülmények gyakran életveszélyesek, a megfelelő védőfelszerelés hiányából fakadóan mind a sérüléseknek, mind a hosszútávú egészségkárosító következményeknek ki vannak téve a bányászok.

Biztató azonban az az előrejelzés, mely szerint az újrahasznosítható akkumulátorok terjedésével, valamint az akkumulátorok összetételének megváltoztatásával egyre kevesebb kobaltra lesz szükség. Jelenleg a kitermelés körülbelül 70%-át hasznosítják ilyen célra, ez az arány 2025-re 47%-ra csökken. A csökkenéshez hozzájárul a Tesla is, az új akkumulátorokba ugyanis körülbelül harmadannyi kobalt fog kerülni, mint a megelőző modellekbe.

Belpolitikai helyzet

A Kongói Demokratikus Köztársaságot a magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium az I. kategóriába sorolja, ennek megfelelően a közrendet és a közegészségügyi helyzetet figyelmembe véve nem ajánlott a beutazás az országba. Ez az aktuális közbiztonsági helyzetet figyelembe véve korántsem meglepő, az országban általánosak a zavargások, a civilek terhére elkövetett támadások és összességében nem biztonságos az ott-tartózkodás.

Habár Kongóban jelenleg is körülbelül tizennyolcezer ENSZ békefenntartó van jelen, a belpolitikai konfliktusok felszámolása még várat magára.

Az ország jelenlegi nehéz helyzetét főként történelmi hátterének köszönheti. Az ország 1960-ban szabadult fel a gyarmati uralom alól, ám ezt követően egy diktátorrá vált elnök, majd a polgárháború és a zavargások nehezítették meg, hogy az országban valóban jól működő kormányzat és állami ellátórendszer alakulhasson ki. Erre sem az önállóság elnyerése előtt, sem azután nem tettek erőfeszítéseket az éppen az országot irányító hatalmak, így nem tudott kifejlődni egy valóban működőképes oktatási és igazságügyi rendszer.

A kongói háború (1994-2003) következményeit máig nem voltak képesek felszámolni, a ruandai népirtás árnyéka pedig még manapság is sötét felhőt vet az államra. Miután a népirtás elkezdődött, hamarosan átterjedt a Kongói Demokratikus Köztársaság területére is, ahol a hutuk megtámadták a generációk óta ott élő tuszi közösségeket, így a genocídium Kongó területén is megjelent.

Napjainkban elsősorban különféle etnikai csoportok közötti viszályról beszélhetünk. Mivel az összetűzéseknek két dimenziója is van, a teljes megoldás nem lehetséges valamely tényező figyelmen kívül hagyása esetén. A gazdasági és a politikai ellentétet egyaránt szükséges feloldani, ahhoz, hogy valóban tartós, hatékony békét lehessen kiépíteni az országban. Azonban az évtizedek óta tartó korrupció megszüntetése nem egyszerű, és nem is rövid idő alatt végrehajtható feladat. Joseph Mobutu, az első kongói miniszterelnök olyan mértékben kihasználta az országa gazdagságát, hogy szomorú öröksége a mai napig befolyásolja az országot. Ez a huszadik században azonban nem keltette fel a nemzetközi közösség figyelmét, szemet hunytak a diktatúra felett mindaddig, amíg az értékes ásványkincsek kitermelése zavartalanul folytatódott.

A belpolitikáról, a belső biztonsági helyzetről sokatmondó a tény, hogy a 2018 decemberi választásokat néhány helyen 2019 márciusában kellett megtartani, mivel erőszakos cselekmények akadályozták a szavazni vágyókat állampolgári jogaik érvényesítése közben. Ezek a cselekmények főként fegyveres csoportokhoz köthetőek, néhány esetben kormányzati erőkhöz. A nyugalom azonban továbbra sem állt helyre: többmillió ember kényszerült otthona elhagyására, a külföldre menekültek száma pedig meghaladja a százezer főt. A humanitárius helyzet ennélfogva meglehetősen instabil, a menekültek ellátása gyakorlatilag kizárólag a nemzetközi segélyszervezetek jótékonyságától függ, ez azonban nem jelent állandó jellegű, minden területen azonos színvonalú ellátást. Pozitív fejlemény azonban a védőoltások terjedése: A WHO és a UNICEF közös összefogással számos kongói gyermekhez juttatott el súlyos betegségek elleni vakcinákat.

2018 során az országban betiltották a békés tüntetések, valamint számos emberjogi aktivista, újságíró és ellenzéki támogató tevékenységét gátolták meg. Mivel a régióban körülbelül 140 aktív fegyveres csoport működik, nem meglepő, hogy ezek a csoportok számos esetben követnek el támadásokat civilek ellen is.

A belső konfliktusok jellemzően a természeti kincsek feletti harcokat jelentik: a víz és az ásványkincsek feletti rendelkezés olyan kiváltság, amelyet mindenki magáénak akar tudni, bármilyen áron. 1998 óta annyi ember hunyt el az összecsapásokban és azok következményeiben, hogy a kongói polgárháború méltán nevezhető a második világháború óta eltelt időszak „leghalálosabb” konfliktusának, nem véletlenül hívják afrikai nagy háborúnak. Különösen az ásványkincsekben gazdag területeken élő emberek vannak kitéve a támadásoknak, szexuális erőszaknak, kényszermunkának, valamint az elsődleges megélhetést jelentő termések ellopásának. Az egészségügyi ellátás rossz állapotban van, mivel a fegyveres csoportok onnan szerzik be a saját tagjaik számára szükséges kötszereket és gyógyszereket.

A szituációval kapcsolatban nem hagyható figyelmen kívül a nemi erőszak markáns jelenléte: egy 2011-es kutatás szerint a Kongói Demokratikus Köztársaságban naponta mintegy 1152 nőt erőszakoltak meg, ami óránként negyvennyolc nőnek felel meg. Ez a nyilvánvaló okokon felül azt célozza, hogy a nőkön keresztül a közösséget zúzzák szét, mivel a kongói közösségeknek – legyen az falu, vagy széles értelemben vett család – a nők adják a középpontját, ők tartják egyben az embereket. A megszégyenítésük, bántalmazásuk pedig olyan, mintha rajtuk keresztül az egész közösség elszenvedte volna az erőszakot. Emellett a férjüket, tehát az ellenséges oldal férfiait is megszégyeníti az aktus, mivel azt jelzi, hogy képtelenek voltak megvédeni asszonyaikat. Az igazságügyi rendszer hiányosságai, a büntetőeljárások alacsony sikerességi rátája miatt a nemi erőszak egyfajta erődemonstrációvá vált, amellyel hatalmat és kontrollt fejezhetnek ki az elkövetők.

A konfliktus 2016-ban ismét erőre kapott, ezzel összefüggésben például az éhínségben szenvedők száma mintegy 750%-al emelkedett.

Napjainkban sem jutott azonban nyugvópontra az ország – 2020 októberében Észak-Kivuban lángoltak fel ismét az ellentétek. Az Egyesített Demokratikus Erők (Allied Democratic Forces- ADF) a hónapban legalább negyvenkét halálesetért volt felelős.

Emellett a 2018-ban kitört újabb ebolajárvány is több, mint kétezer áldozatot szedett, míg 2020 júniusában véget ért. Ez már a tizedik alkalom volt, hogy a betegség sújtotta az országot. A járvány kezelését nagyban megnehezítette, hogy 2018 óta körülbelül 420 alkalommal érte támadás az egészségügyi intézményeket.

A 2019 elején kitört kanyarójárvány tovább súlyosbította az egyébként is nagy nyomás alatt álló egészségügyi ellátórendszer helyzetét – összesen mintegy 310 ezren kapták el a betegséget, az áldozatok száma már meghaladja a hatezer főt. Mindezt úgy, hogy az UNICEF és a WHO 2019-ben körülbelül 18 millió gyermekhez juttatta el a szükséges védőoltásokat.

A nemzetközi közösség számára figyelmeztető jel lehet, hogy a konfliktus további eszkalálódása esetén könnyedén előfordulhat, hogy továbbterjed Burundi, Ruanda és Uganda területére, a közvetlen hatások mellett például menekültek áradatával terhelve a szomszédos, egyébként sem kifejezetten stabil és erős államokat. Ezen felül Kínának lenne különösen nagy érdekeltsége abban, hogy Kongó valóban stabil kereskedelmi partner lehessen, hiszen a tizennégy legnagyobb kongói kobaltbánya közül nyolc kínai cégek tulajdonában van.

Megdöbbentő fordulat volt, mikor az International Rights Advocates keresetet nyújtott be tizennégy kongói szülő nevében több nagyvállalat ellen, akik a családok szerint tudatosan előnyre tettek szert gyermekek kizsákmányolásából. A családok pénzt követeltek az elszenvedett sérülések és az elhunyt családtagjaik miatti kompenzációként. A vállalatok vezetői válaszaikban többnyire azt az álláspontot fogalmazták meg, mely szerint vagy nem tudtak a kizsákmányolásról, vagy eleve nem dolgoznak olyan beszállítókkal, amelyek ilyen módon szerzik be a nyersanyagokat.

Összegzés

Az ingatag és örökké változó belpolitikai helyzetből adódóan a kongói kobaltbányászat meglehetősen instabil. Ez főleg azért jelent problémát, mivel a világ számos nagyvállalata – például a Google, az Apple és a Tesla is- ebből az országból szerzik be a gyártáshoz szükséges kobaltmennyiséget. Az ellátási láncok zavartalan működése érdekében szükség van tehát a belpolitikai helyzet stabilizálására, amíg ez nem történik meg, legfeljebb csak alternatív beszerzési útvonalakkal lehet biztosítani a megfelelő szintű ellátottságot. A megoldásra azonban nem csak a gazdasági szempontú megközelítés miatt van szükség – emberek, mindenekelőtt pedig gyermekek élet- és munkakörülményei függenek a jelenlegi kongói vezetéstől, akiknek viszont sem ennek javítása, sem komolyabb mértékű szabályozása nem célja és érdeke.

[i] Bozzay Zoltán: Népirtások a XX. században, Scolar Kiadó, 2019

Címlapkép: Haditengerészek Felix Tshisekedinek, a Kongói Demokratikus Köztársaság új elnökének hivatali eskütételi ünnepségén a kinshasai elnöki palotánál 2019. január 24-én. (Forrás: MTI/EPA/Hugh Kinsella Cunningham)