Főoldal Általános A magyar katonák társadalmi megítélésének vizsgálata empirikus módszerekkel

A magyar katonák társadalmi megítélésének vizsgálata empirikus módszerekkel

Írta
315
0
Megosztás
Alexander Pock - A 4. Osztrák-Magyar Gyalogezred díszszemléje a bécsi Praterben, olaj, 1896 c. Heeresgeschichtliches Museum, Bécs (forrás: Wikipédia)

Ebben az esszében hazánk katonái, mint individuumok és a Magyar Honvédség, mint szervezet társadalmi megbecsültségét igyekszünk felmérni. Motivációként ehhez a munkához amellett, hogy a hadsereg jó megítélése stratégiai fontosságú az utánpótlás biztosítása szempontjából, az a meggyőződés szolgál, hogy a jó állam lehetőségeihez mérten köteles olyan szervezeteket létre hozni és fenntartani, amik nem pusztán elsődleges funkciójukban szolgálják a társadalmat, hanem – amennyire ez csak lehetséges – minden feladatukat a társadalom megelégedésére hajtják végre.

Munkamódszerünk a következő. Cecil C. North és Paul K. Hatt (1947) empirikus kutatása azonosította elsőként egy foglalkozás társadalmi megítélésének összetevőit. Eszerint egy adott pozíció funkcionalitása, azaz társadalmi hasznossága, presztízse és képzettségi követelményei mellett az állás betöltésével elérhető jövedelem is fontos szerepet játszik annak betöltőjének társadalmi megítélésében. Ezt a négy aspektust külön-külön megvizsgáljuk külföldi felmérésekre támaszkodva. Majd ezen kutatások kérdéseit felhasználva egy olyan kérdőívet szerkesztünk, amivel a magyar társadalom véleménye közvetlenül összehasonlíthatóvá válik a külföldi felmérések országaiéval. Ezt a kérdőívet a közösségi médiában adjuk közre, így nem számíthatunk reprezentatív mintára, viszont a válaszadók demográfiai adatait összegyűjtjük és válaszaikat ezek szerint súlyozva átlagoljuk. A kérdőív demográfiai változói a következőek: korosztály, nem, legmagasabb iskolai végzettség és település típus. Sajnos a KSH legutóbbi, 2016-os mikrocenzusa nem publikálja ezeknek a közös eloszlását, csak kétdimenziós eloszlásokat tartalmaz. Ezért a (korosztály, iskolai végzettség) eloszlás mellé a többi két változót függetlennek veszük. Itt megjegyezzük, hogy mivel ismerősök osztották meg a kérdőívet ismerősökkel, ezért a válaszok nem függetlenek egymástól. Ezért ennek eredménye mindenképp csak indikatív jellegű lehet. A kérdőív ezen a webcímen elérhető. A válaszokat pedig a Melléklet tartalmazza.

A foglalkozási körök társadalmi megítélése többféle képen mérhető. Talán az egyik legkifejezőbb ilyen módszer az igazmondási (veracity) index. Ez azt méri, hogy a társadalom tagjai mekkora arányban hiszik el az adott foglalkozásúról, hogy igazat mond. 2019-ben Ipsos a 15 éves vagy annál idősebb brit emberek között végzett kutatása szerint a katonák (81%) közvetlenül a kutatók (84%) és a bírók (81%) alatt, és a rendőrök (76%) felett helyezkednek el ebben a rangsorban. Viszonyításul, az utca emberének a brit társadalom 65 százaléka hisz, míg a politikusoknak csak 14 százalékuk. Ami viszont érdekes, az az, hogy bármennyire is magas a katonák társadalmi megítélése és bármennyire törekszenek rá, hogy függetlennek lássák őket a politikától, a két nagy párt szavazói vélekedése között mégis van különbség: míg a Konzervatív Párt szavazók 87 százaléka, addig a Munkás Párt szimpatizánsainak csak 69% bízik a katonák szavában. A diplomások és az egyeteminél alacsonyabb végzetségűek vélekedése között viszont nincs számottevő eltérés (78%/80%). (Ipsos MORI 2019)

Ipsos Igazmondás index 2019 a különböző foglalkozások körében (Forrás: Ipsos MORI 2019)

Ugyan ezt a kérdést, azaz „általában bízik Ön abban, hogy az alábbi foglalkozásúak igazat mondanak vagy sem?” tettük fel a saját felmérésünkben. Eszerint a kutatók szavában a hazai válaszadók egyaránt 90 százaléka bízik, míg a rendőrökében 81, a bírók szavában pedig 78 százalékuk. Ezek nagyjából megegyeznek az Ipsos (2019) által a brit társadalom körében mért adatokkal. A katonák szavában viszont jobban bíznak itthon, mint az Egyesült Királyságban: a válaszadók 90 százaléka felelte, hogy „teljesen” vagy „inkább igen” megbízik benne. Ezeket az adatokat tulajdonképpen az utca embere bizalmi indexéhez érdemes hasonlítani, hiszen az emberek hajlamosak az átlaghoz viszonyítva gondolkodni. Eszerint hazánkban még ennél is nagyobb bizalmat élveznek a katonák, ugyanis az átlagember szavában a válaszadóknak csak a 37 százaléka bízik meg; ez az arány majdnem a fele az Egyesült Királyságban mértnek.

Veracity index az összes válaszadó körében, n=189

A katonák társadalmi megítélése nem választható el a társadalom az ország fegyveres erejébe, mint szervezetbe vetett bizalmától. Ezt a kérdést vizsgálja Rácz Attila (2018) hazánkban a 2016-os mikrocenzus alapján. A mikrocenzushoz csatlakozó Szubjektív jólét című reprezentatív mintán végzett felmérés többek közt azt a kérdést is feltette, hogy „mennyire bízik a Magyar Honvédségben?” A válaszadók 48 százaléka inkább bízott a szervezetben minthogy nem, míg 32 százalékuk inkább nem bízott benne minthogy igen. (A kérdőív a semleges válaszokat is megengedte.) A szerző rámutat, hogy egy, a menekültválság előtti 2004-es felmérés ugyanezen kérdésére adott válaszai pont ennek a fordítottját jelezték: akkor még a válaszadóknak csak a 17 százaléka inkább bízott a Honvédségben és 47 százalékuk inkább nem (ECHO Survey 2004). Azt, hogy a menekültválság szerepet játszott a társadalom a Honvédség iránti bizalmának növekedésében bizonyítja, hogy a leginkább érintett határmenti Csongrád megyében különösen magas volt a Honvédségben megbízók aránya.

A társadalmi vélekedés egy másik dimenziója a foglalkozás presztízse. Az emberek mások objektív sajátosságait egyfajta kulturális lencsén keresztül látják. Így van ez a foglalkozások esetében is. A hadsereget tekintve ráadásul az objektív sajátosságok nem is biztos, hogy a társadalom számára megismerhetőek vagy megmérhetőek. Ki tud arra válaszolni például, hogy tavaly hány magyar katona esett el külföldön vagy, hogy milyen hatékonyan látták el feladatukat? Ha választ is kapunk az utca emberétől ezekre a kérdésekre, akkor az egy szubjektív értékítélet lesz, amit a hollywoodi filmstúdiók, hírszerkesztők és megmondó emberek alakítanak.

A 2016-os mikrocenzushoz csatlakozó Szubjektív jólét „mennyire bízik a Honvédségben?” kérdésével az a probléma, hogy túl általános. Pontosan mit ért a válaszadó alatta? Ezért érdemes lehet ezt két részre bontani: egy szubjektív, a saját személyünkre vonatkozó kérdésre és egy másikra, ami a védekezés kollektív eredményességére kérdez rá. A felmérésünkben így azt a két kérdést tettük fel, hogy „veszélyhelyzetben Ön rábízná-e az életét a Magyar Honvédségre?”, illetve azt, hogy „egy váratlan támadás esetén képes lenne-e a Honvédség elfogadható veszteségek árán megvédeni hazánkat?”. Eszerint, személyes szemszögből, a válaszadók 69 százaléka bízná rá az életét veszélyhelyzetben a Honvédségre, és kevesebb mint tizedük mondta azt, hogy nem bízná rá azt. Viszont a kollektív eredményesség szempontjából már egészen más válaszokat kapunk. A válaszadók 45 százaléka szerint a Honvédség nem tudná megvédeni hazánkat, és csak egynegyedük válaszolta ennek ellenkezőjét. Azért, hogy megérthessük ennek okát lehetőséget adtunk a szabad válaszra: „ha nem, akkor mi ennek az oka?” A 78 válaszból 43 említette a létszámbeli hiányosságot; 34 a felszerelés, technika elavultságát (ezzel kapcsolatban többen megjegyezték, hogy ez most változóban van); 13 válasz volt elégedetlen a kiképzettséggel; 12 az irányítással, a szervezetlenséggel; hatan a politikusokat okolják; szintén hatan az alacsony fizetéseket és a megbecsülés hiányát, négyen a sikertelenséget az alacsony morál és az elszántság hiánya számlájára írják, míg szintén négyen a fatalista elemeket említették: hazánk kicsi ország és védhetetlen földrajzi elhelyezkedésű.

A Magyar Honvédség missziós szerepválásának értékelésével külön foglalkozunk. A válaszadók véleményét a szerepvállalás fontosságát illetően négy szempont szerint kértük ki. A legtöbben (92%) hazánk szövetségesi kötelezettségei teljesítése szempontjából tartják fontosnak a Honvédség külföldön végzett feladatait. De a válaszadók fontosnak tartják a missziókat humanitárius szempontból (83%) és az instabil régiók fentartható fejlődésének elősegítése szemszögéből (73%) is. Az ország biztonsága szempontjából viszont a válaszadóknak csak kicsivel kevesebb mint a fele (49%) tartja fontosnak a külföldi szerepvállalást. A 18-37 év közötti korosztályban különösen magas azok aránya, akik humanitárius (91%) vagy a távoli régiók fentartható fejlődésének biztosítása (82%) szempontjából tartja fontosnak a missziós szolgálatot. Végül, rákérdeztünk a missziós tevékenységekkel való elégedettségre is: „saját megítélése szerint a Magyar Honvédség mennyire sikeresen teljesíti nemzetközi vállalásait?” A válaszadók 58 százaléka inkább elégedet mint ahogy nem a Honvédségnek ebben a dimenzióban nyújtott teljesítményével és csak 4 százalékuk mondta, hogy inkább elégedetlen vele, mint ahogy nem. Magas azoknak az aránya, akik úgy érzik, hogy nem tudják megítélni. Ehhez kapcsolódik, hogy a válaszadók szerint a missziós emberélet veszteségeket illetően a Honvédség inkább titkolózó (34%) mint nyílt (18%). Ez azért érdekes, mert ugyanakkor azok a válaszadóknak, akiknek nincs katona vagy rendőr ismerősük egy jelentős része (20%) részt venne egy olyan elesett katona temetésén is, akit személyesen nem ismertek. Tehát a társadalom maga nem feltétlenül kezeli az emberélet veszteséget tabuként.

Hannah Pollack (2014) a különböző foglalkozások presztízséről 2538 amerikai felnőttet kérdezett meg. A válaszadóknak egy 23 foglalkozásból álló listát mutattak, amin osztályozniuk kellett az egyes foglalkozások presztízsét: nagy presztízsű/van presztízse/alacsony presztízsű/egyáltalán nincs presztízse. Ezek szerint a legmagasabbra értékelt foglalkozások az amerikai társadalomban 2014-ben az orvosi (a válaszadók 88% nevezte magas presztízsűnek), a katonatiszti (78%), a tűzoltói (76%) és a kutatói (76%) voltak. Az összehasonlítás végett, a lista alján áll az értékpapír kereskedő (38%), a szakszervezeti vezető (35%) és végül az ingatlanközvetítő (27%). Az látszik ebből, hogy azoknak a foglalkozásoknak magas a presztízse, amiket az emberek a társadalom szempontjából fontosnak tartanak.

Ugyanezt a kérdést feltettük hazai válaszadóknak is. Itthon a válaszadók 61 százaléka nevezte a katonai vezetőt nagyon magas a presztízsű foglalkozásnak, míg további 28 százalékuk mondta azt, hogy van presztízse. Tehát a mi nem reprezentatív mintánkon 11 százalék ponttal magasabb a katonatiszteknek presztízsének a megítélése, mint Amerikában volt 2014-ben.

Hannah Pollack (2014) egy inkább a jövőre mutató, a foglalkozások megítélésének a dinamikáját mérő kérdést is feltett a felmérésben résztvevőknek: „az alábbi foglalkozások közül melyeket ajánlana egy gyermek figyelmébe?” Az erre adott válaszoknál a katonai vezető már lényegesen hátrébb sorolódott; 11 helyen végzett a 23 foglalkozás közül. A válaszadók 65% tartotta a gyerekek figyelmére érdemesnek ezt a foglalkozást, a tanár (81%), könyvelő (78%), tűzoltó (77%) és a jogász (69%) után. Generációs bontásban a válaszadók közül a legidősebbek (69 évnél idősebbek) tartják a legtöbben jó ötletnek a katonai pályát (79%), míg az Y és X nemzedék tagjainak csak 60%-a ajánlaná a gyerekeknek a katonai vezetői pályát.

Az egész mintát tekintve a válaszadók 56 százaléka ajánlaná itthon a katonai hivatást egy pályaválasztás előtt álló fiatal számára. Bár ez nem sokkal marad el a Hannah Pollack (2014) mért aránytól az Egyesült Államokban a felmérésünkben a 18-25 év közötti korcsoport és azok, akiknek vannak rendőr vagy katona ismerőseik erősen felülreprezentáltak. A katona vagy rendőr ismerőssel nem rendelkezőek körében az 1. táblázat mutatja a katonai hivatást ajánlók arányát. Azt látjuk, hogy a 37 évesnél idősebb válaszadók száma viszonylag alacsony.

18-37 év közöttiek (Y nemzedék) 38-49 év közöttiek (X nemzedék) 50-68 év közöttiek 69 évnél idősebbek
Egyesült Áll. 60% 61% 67% 79%
Magyarország

n=51

48% 0% 40% 0%

1. táblázat: A katonai hivatást gyermekek figyelmébe ajánlani szándékozók aránya az egyes generációkban (Hannah Pollack 2014)

Cecil C. North és Paul K. Hatt (1947) megállapítja, hogy a képzettségi követelményeket is meghatározóak az adott foglalkozás társadalmi megítélésével kapcsolatban. Bár napjainkban egyre inkább felértékelődik a felsőfokú végzettség a katonák esetében is, hiszen a modern haderőnek szüksége van idegennyelveket beszélő diplomás gépészmérnökökre, villamosmérnökökre, informatikusokra, vegyészekre, orvosokra, pszichológusokra, testnevelőkre, nyelvészekre és jogászokra. Emellett a különleges alakulatok is előnybe részesítik a legjobb egyetemeken végzetteket pusztán kitűnő puha készségeik miatt. A csapatmunkára, a munkaetikára, és a kommunikációs, problémamegoldó, vezetői képességek fejlesztésére különös hangsúlyt fektet az amerikai felsőoktatás, de pontosan a munkaadók elvárásai miatt a hazai egyetemeken is egyre inkább előtérbe kerülnek ezek a hasznos készségek, amiket életkori sajátosságok miatt, az érzelmi intelligencia és problémamegoldó képességtől eltekintve a középiskolákban legfeljebb csak megalapozni lehet. A felsőoktatás mellett a hadseregek természetesen a kiképzett legénységi és altiszti állományra is támaszkodnak. Ez azonban csak akkor vezethet a katonai hivatást választók presztízsének devalválódásához, ha a felkészítés minősége alacsony. Magyarországon a 10-11 hetes alapkiképzést, szakkiképzés, iskolalövészetek követik és végül a combat ready státuszt egy hadgyakorlaton való részvételhez kötik. Nem győzzük hangsúlyozni a folyamatos felkészítés fontosságát!

Az Egyesült Államokban több katonai akadémia működik: a szövetségi akadémiák a West Point, Anapolis, Colorado Springs, New London és a Kings Point. A katonai oktatási intézmények többnyire középiskolák, de vannak főiskolák is; összesen 65 ilyen intézmény működik, többségük a keleti parton. A haditengerészet külön is rendelkezik képzőintézményekkel. (Millitaryschoolusa 2020) Hazánkban a haderő méretének megfelelően a tiszt és altiszt képzések központosítottak. De Közszolgálati Egyetem és a szentendrei Altiszti Akadémia mellett egy középiskola is működik Debrecenben. A katonai középszintű oktatásnak nem a szakmai felkészítést, hanem a katonai pályán kívül is fontos erkölcsi értékek átadását kell célul kitűznie, ha az életpálya társadalmi megítélésében gondolkozunk. A tengerentúli katonai oktatás ebben nagyon erős, aminek konkrét példája Omar Khadr pere.

A 15 éves Omar Khadr tűzharc közben fogták el Afganisztánban 2002-ben és Christopher Speer őrmester meggyilkolásával vádolták meg egy amerikai katonai bizottság előtt. Bár tény, hogy Khadr kapcsolatban állt az Al-Kaidával és segített útszéli robbanó eszközöket telepíteni, magának Speer megölésének nem volt szemtanúja és az ezzel kapcsolatos jelentés szövegét is több hónappal később úgy változtatták meg, hogy a fiú bűnösségét indikálják vele. A Guantanamoban lefolytatott katonai eljárás alatt Khadr kirendelt védője John Merriam százados tapasztalatlansága miatt nem vállalta el a képviseletet, ki kellett cserélni a bírót és az ügyészt kétszer leváltani ahhoz, hogy az eljárás végén mégis sikerüljön Khadrt egy vádalku keretében elítélni. (Meserve 2010)

Végül a társadalmi hasznosság és megbecsültség egyik mércéje a munkáért járó fizetség is. A hasznosság a munkaerő piac kereslet oldalán, míg a megbecsültség a kínálat oldalán jelentkezik. A könnyebb összehasonlíthatóság miatt kezdő (legalább 4 hónap kiképzés utáni) fizetésekkel dolgozunk, mert a kezdő katonák fizetése nem tartalmazza a különféle plusz jutatásokat mint például a családalapítási támogatást, veszélyességi pótlékok stb. Mikor a medián jövedelemmel vetjük össze a fizetéseket, szem előtt kell tartanunk, hogy a katonáknak ingyenes étkezés és lakhatás jár. Lásd 2. táblázat.

Ország Kezdő legénységi állománykategória Kezdő tiszti állomány kategória Medián havi kereset

2018-ban

Amerikai Egyesült Államok $1 680 $3 188 $2 894
Egyesült Királyság $2 083 $2 841 $2 057
Franciaország $1 550 $1 851 $2 129
Magyarország $677 $1 078 $744

2. táblázat: Kezdő katonák havi fizetése (USD)

Az Egyesült Államokban a kezdő legénységi és tiszti fizetések között arányaiban véve nagyobb a különbség, mint Magyarországon, az Egyesült Királyságban és Franciaországban. Európában a fizetésben a tiszti állomány nem szakad el annyira a legénységtől, mint a tengerentúlon. Mivel nemzetközi szinten nincs nagy verseny a munkaerőpiacon a különböző nemzetek professzionális hadseregei között, csak a nemzeti medián fizetésekkel van értelme összevetni az egyes hadseregek által kínált járandóságokat, egymás fizetéseivel nincs. A fizetéseket a medián kereset százalékaként kifejezve az látszik, hogy Magyarországon a többi munkavállalóhoz képest jobban fizetettek a kezdő katonák, mint az angolszász országokban. Legénységi állománykategóriában csak az Egyesült Királyságban keresnek jobban, mint Magyarországon, sőt a magyar kezdő tisztek a medián fizetéshez viszonyítva a négy ország közül a legjobban keresnek. Lásd 3. táblázat.

Ország Kezdő legénységi állománykategória Kezdő tiszti állomány kategória
Amerikai Egyesült Államok 58% 110%
Egyesült Királyság 101% 138%
Franciaország 72% 87%
Magyarország 91% 145%

3. táblázat: Kezdő katonák havi fizetése a medián fizetés százalékában kifejezve

Összegezve, hazánk katonáinak a társadalmi megítélése összevethető a külföldiekkel; szinte a megítélés egy aspektusában sem marad el szövetségeseik haderejétől. Sőt a magyar katonák iránti bizalom még a brit kollégáik irántinál is magasabb. Egy kicsi lemaradás tapasztalható a képzés presztízsének terén és a katonák javadalmazásának bizonyos aspektusaiban, de ezeken az elkövetkezendő haderőfejlesztési reformok minden bizonnyal változtathatnak.

További hivatkozott irodalom:

  1. Militarybenefits.info 2019 https://militarybenefits.info/2019-military-pay-charts/ utolsó hozzáférés: 2020.04.09.
  2. Armedforces.co.uk Pay Scales 2019 http://www.armedforces.co.uk/armypayscales.php#.Xo-ensgzZPY utolsó hozzáférés: 2020.04.09.
  3. United States Census Bureau Current Population Survey 2018 https://www.census.gov/data/tables/time-series/demo/income-poverty/cps-pinc/pinc-02.html utolsó hozzáférés: 2020.04.10.
  4. Oriane Officier de l’armée de terre https://www.oriane.info/metier/officier-de-l-armee-de-terre/548 utolsó hozzáférés: 2020.05.03.
  5. Eurostat Labour Market Earnings Database 2018 https://ec.europa.eu/eurostat/web/labour-market/earnings/database utolsó hozzáférés: 2020.04.10.
  6. A Magyar Honvédség lakossági megítélése, 2004. november 25. Kutatási beszámoló. ECHO Survey Szociológiai Kutatóintézet Közhasznú Társaság.
  7. Cecil C. North és Paul K. Hatt Jobs and Occupations: A popular evaluation, Sociological Analysis. An Introductory Text and Case Book, New YorkHarcourt, Brace and Co.) 1949, pp. 464-474.

Írta: Kvasznicza Imre