A 2015-ben közzétett ENSZ Világélelmezési Program Jemenre vonatkozó jelentései súlyos humanitárius katasztrófára figyelmeztettek arra hivatkozva, hogy az ország már a háború előtti időszakban, 2015 márciusa előtt is a legszegényebb államok sorába tartozott; nem csupán az arab államok között, de világviszonylatban is.
Múltban gyökerező megosztottság
A Jemenben kialakult válsághelyzet belpolitikai okokra vezethető vissza, melynek elsődleges forrása a társadalmi megosztottság. Első látszatra a törésvonalak vallási hátterűnek tűnhetnek, melyek az iszlám különböző, felekezetek közötti ellentétéből származnak. Azonban a jelenlegi konfliktus kialakulásának a vizsgálatánál figyelmbe kell venni a kétállami Jemen örökségét. 1990-ig a mai Jemen területén két különböző berendezkedésű állam működött, északon a Jemeni Arab Köztársaság Szanna központtal, délen a szocialista hátterű Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság, Moszkva erőteljes támogatásával. A szovjet befolyás megszűnésével az ádeni vezetésű államszervezet fokozatosan észak vonzásába került. Ebből kifolyólag az észak-dél ellentét a mai napig konfliktusforrás, amelynek eredménye, hogy a déli országrész mind a mai napig a marxista háttérrel rendelkező szeparatista mozgalmak központja maradt. Ugyanakkor a déliek szerepe napjainkig meghatározó a politikai életben, hasonlóan a szaúdi támogatású vahabita és szalafista tömörülésekhez, valamint a reformiszlamista al-Iszláh párthoz. A kialakult válság rétegeltségéhez hozzájárul a törzsi szövetségen nyugvó politikai befolyásolás és a regionális megosztottsághoz illeszthető szunnita-síita ellentét. A szunnita többségű Jemenben a lakosság megközelítőleg negyedét teszi ki a záidita síita kisebbség, legnagyobb számban az ország északi területein élnek.
Az egységes Jemen első, közel két évtizedét az Ali Abdulláh Száleh elnök nevével fémjelzett korszak testesíti meg, mely több évtizeden keresztül fent tudta tartani a viszonylagos békét és annak látszatát a széles spektrumon mozgó társadalmi, vallási és törzsi ellentétek ellenére is. Ez a típusú, kompromisszumokon alapuló kormányzás könnyebben irányíthatóvá tette a déliek szeparatista és az északiak decentralizációs törekvései közötti feszültséget. A belső viszonyok megszilárdulásával a szannai kormányzat megítélése is pozitív irányba változott a nyugati nagyhatalmak számára. Azonban a Száleh-korszak korántsem tekinthető egy prosperáló békés időszaknak. A 2000-es évek elején az ország lakosságának közel fele egy dollár alatti jövedelemből gazdálkodott, így nem meglepő, hogy a gyerekek több mint 50 százaléka volt ebben az időszakban alultáplált. Emellett komoly tevékenységet fejtettek ki a különböző terrorszervezetek, főként a déli területeken, ahol az al-Káidának sikerült újraszerveződnie és korábbi pozícióit megerősíteni.
Belső villongásokból regionális háború
Száleh támogatói bázisa 2011-ben rendült meg, ekkor főként a törzsi vezetők vonták meg bizalmukat, mely az elnök hatalmának térvesztésével hozható összefüggésbe. A megmaradt támogatói körére már nem tudott támaszkodni, így politikai szerepének megőrzése helyett a lemondás mellett döntött. Az átmeneti időszakban az új hatalmi elit a nemzeti egység erősítését, a politikai és társadalmi egyensúly fenntartását helyezte előtérbe. A progresszív törekvéseknek azonban gátat szabott az akkor már felbomlóban lévő társadalmi és felekezeti egyensúly, melyet nagy mértékben Száleh személye tartott egyben. Tovább mélyítette a hatalmi és a törzsi viszonyok között húzódó repedéseket az átmeneti időszak alatt vezető szerepbe lépő Abd-Rabbuh Manszúr Hádi, aki nem rendelkezett olyan széles körű befolyási hálóval és kapcsolati viszonyokkal, mint elődje.
Az erőteljes széthúzó folyamatok 2014 és 2015 között eszkalálódtak, az északi Szada tartományban aktívvá váló al-Húszi mozgalom immár nem csak Jemenben jelentett biztonsági kockázatot, hanem Szaúd-Arábiára is kiterjesztette mozgásterét. A casus belli azonban a húszik déli terjeszkedése és az ádeni székhelyű Hádi-kormány megdöntése volt. A szaúdi vezetés mint az ádeni kormány gyámja avatkozott be fegyveres úton.
A konfliktus kitörése óta eltelt idő alatt a szaúdi-egyesült arab emirátusi koalíció nem tudott érdemi előrelépést mutatni, azonban a legnagyobb csapás így is a civil lakosságot érte és éri. Jemen teljes légi és tengeri blokádja tömeges éhínséget eredményezett a lakosság körében. A stratégiai fontosságú Hodeida kikötőjének ostromával a civil lakosság eleshet a nemzetközi segélyektől, mivel az import 70 százaléka ezen a kikötőn keresztűl érkezik az országba. Az élelmezés kérdése mellett problémát vet fel a tiszta ivóvízhez jutás, mely egészségügyi szempontból szinte kezelhetetlen helyzetet eredményez. Ennek következtében a háború kitörése óta már többször ütötte fel a fejét kolerajárvány, mely elsősorban a kiskorúakat tizedelte. Az ENSZ figyelmeztetése alapján Jemen 29 millió lakosából közel 18 millió fő élelmezése vált kérdésessé, míg 8,4 millió lakost érint súlyosan az éhínség. Ugyanakkor az ország gazdasága is romokban hever, 2015 óta az élelmiszerárak 35 százalékot növekedtek, míg a jemeni riál világpiaci értéke óriásit zuhant.
Globális szintű problémák
Az Arab-félsziget déli részén kialakult válságot többen vallási hátterűnek, a síita-szunnita irányzatok viszályának, Szaúd-Arábia és Irán proxy háborújának értelmezik. A feltételezés több esetben is kérdéseket vet fel. az Egyesült Államok korábban Iránt nem tekintette résztvevőnek, a húszi felkelőkhöz azonban több esetben olyan fegyverek érkeztek, amelyek Teheránhoz köthetők. Az elmúlt időszakban látványosan megnőtt a jemeni erők és a húszi fegyveresek katonai aktivitása, legutóbb a jemeni légierő dróntámadást hajtott végre Abu Dhabi reptere ellen, valamint tüzet nyitott több szaúdi hajóra.
A jemeni katonai sikerek ellenére a lakosság jövőbeli egészségügyi ellátása továbbra is kérdéses marad, ahogyan az élelmezés és a jemeni gazdaság felépítése is. Fennáll a veszélye, hogy egy új társadalmi szerződés hiányában a konfliktus eredményeként a térség újabb fegyveres csoportok központjává vállhat, melyek tevékenysége globális szinten is veszélyforrás lehet.
