Az utóbbi években Oroszország egyre nagyobb szerepet vállalt a Száhel-övezetben, kihasználva a térség politikai instabilitását és a Nyugat befolyásának gyengülését. A régió országai – különösen Mali, Burkina Faso és Niger – az utóbbi időszakban katonai puccsokon mentek keresztül, amelyek következtében a Nyugattal szembenálló, autoriter vezetés került hatalomra. Ezzel párhuzamosan a hagyományosan meghatározó francia és amerikai katonai jelenlét csökkent, megnyitva az utat Moszkva befolyásának növekedése előtt.

Oroszország több eszközzel is erősítette jelenlétét: egyrészt katonai támogatást nyújtott a helyi juntáknak, másrészt gazdasági együttműködések révén biztosította saját stratégiai érdekeit. Kiemelt szerepe van a Wagner-csoportnak és utódszervezeteinek, amelyek félkatonai műveletekkel és biztonsági szolgáltatásokkal támogatják a helyi vezetőket. Emellett az orosz nagyvállalatok is megjelentek a régióban, főként az energiaszektor és a bányászat területén, ahol az arany, urán és lítium kitermelése jelentős gazdasági érdekeket képvisel.

Az orosz jelenlét azonban ellentmondásos következményekkel járt. Miközben Moszkva politikai és katonai segítsége rövid távon megerősítette a helyi rezsimeket, a biztonsági helyzet nem javult érdemben, sőt, bizonyos területeken tovább romlott. A dzsihádista csoportok továbbra is jelentős fenyegetést jelentenek, és az orosz zsoldosok fellépése gyakran brutális, ami növelheti a helyi lakosság elégedetlenségét.

Geopolitikai és politikai befolyás

Oroszország az utóbbi években jelentősen növelte befolyását a Száhel-övezetben, elsősorban Mali, Burkina Faso és Niger katonai juntáinak támogatása révén. Moszkva kihasználta a Franciaországgal és más nyugati országokkal megromlott viszonyt: nyíltan felkarolta a puccsal hatalomra került vezetőket, biztonsági segítséget, diplomáciai hátteret és információs támogatást nyújtva nekik. Ennek köszönhetően a térségben hagyományos befolyással bíró nyugati hatalmak – különösen Franciaország – visszaszorultak. Oroszország a Wagner-csoport közreműködésével és dezinformációs kampányokkal is erősítette pozícióját, ami hozzájárult ahhoz, hogy 2021-2023 folyamán sorra buktak meg a nyugatbarát kormányok Maliban, Burkina Fasóban és Nigerben. A három érintett ország 2024-ben kilépett a Nyugat-afrikai Államok Közösségéből (ECOWAS), és létrehozta saját védelmi szövetségét, a Száhel Államok Szövetségét, nyíltan jelezve elfordulásukat a nyugati orientációtól​. A junták kitiltották területükről a nyugati intézmények egy részét: többek közt kiutasították a francia médiát (RFI, France24), felszámolták a francia katonai jelenlét utolsó bázisait, és megszüntették az Egyesült Államok nigeri drónbázisát is.

Oroszország geopolitikai stratégiája a térségben részben a Nyugat ellenében formálódik. Moszkva dezinformációs narratívái rendszeresen az antiimperialista és gyarmati-ellenes érzelmekre építenek, szítva a nyugati (különösen francia) jelenlét elleni hangulatot​. Ezzel a Kreml egyrészt saját népszerűségét növeli a helyi lakosság körében, másrészt aláássa a nyugati országok kísérleteit, hogy nemzetközileg elszigeteljék Oroszországot az ukrajnai invázió miatt​. Oroszország láthatóan kész szemet hunyni a demokratikus normák hiánya felett is: a katonai vezetőkkel kiépített szövetségek révén befolyást szerez, cserébe védelmet ígér hatalmuknak. Egyes elemzők rámutatnak, hogy Moszkvának nem áll érdekében egy stabil, demokratikus és békés Száhel-övezet kialakulása Európa déli peremén, mivel a fennálló instabilitás biztosítja, hogy ezek az országok továbbra is Oroszországra támaszkodjanak a Nyugattal szemben.

Katonai együttműködés

A régióban Oroszország katonai jelenléte főként a Wagner-csoport zsoldosaira és orosz katonai tanácsadókra épül. Maliban – ahol 2022 folyamán a francia haderő kivonult – mintegy 400 fős orosz zsoldos kontingenst telepítettek a dzsihádista lázadók elleni harcra, és orosz fegyverszállítmányok is érkeztek az országba. Hivatalosan a mali kormány tagadja a Wagner jelenlétét, de számos bizonyíték utal az orosz zsoldosok aktív bevetésére. Burkina Fasóban hasonló folyamat játszódott le: a 2022-es puccsot követően az új vezetés Oroszországot nevezte meg „stratégiai szövetségesének”, és jelentős fegyvervásárlásokba kezdett Moszkvától​. Bár a Wagner jelenlétét a burkinai hatóságok nyilvánosan tagadják, 2023 végére már orosz katonai oktatók érkeztek az országba, és 2024 elejére a becslések szerint 200-300 orosz katona (GRU-tisztek, az Africa Corps és volt Wagner-harcosok) tartózkodott Burkina Fasóban a helyi erők kiképzése és támogatása céljából​. Nigerben, a 2023-as puccs után, a junta megszakította a biztonsági együttműködést az Egyesült Államokkal és Franciaországgal, ezzel párhuzamosan pedig orosz segítség felé fordult. 2023 végén Niger bejelentette, hogy orosz katonai oktatók és személyzet érkezett az országba – némelyek Líbián keresztül –, akik az amerikai erők kivonását követően átvették a szerepet a nigeri hadsereg támogatásában. Ezek a lépések azt mutatják, hogy a Száhel több állama a saját biztonságát immár orosz katonai együttműködésre alapozza a nyugati erők helyett.

Az orosz (illetve Wagner) katonai segítség vegyes hatással van a térség biztonságára. A helyi kormányok rövid távon növelni tudták katonai kapacitásukat a lázadó csoportok ellen, azonban a Wagner-módszerek gyakran brutálisak és kontraproduktívak. Maliban a Wagner-csoport tagjai részt vettek egyes terrorellenes műveletekben, amelyek során súlyos civil veszteségeket okoztak – egy 2022 tavaszi razziában például mintegy 400 civil halt meg​. Az efféle kemény fellépés ellenére a biztonsági helyzet összességében nem javult, sőt tovább romlott. 2023-ban rekordszámú, hozzávetőleg 11 643 ember vesztette életét a Száhel-övezetben az iszlamista erőszak következtében, ami majdnem háromszorosa a 2020-as adatnak (amikor az első puccs végbement Maliban). Jól mutatja a helyzet törékenységét, hogy már az orosz erők is komoly veszteségeket szenvedtek: 2023 végén egy Mali északi részén történt rajtaütésben több tucat Wagner-harcost öltek meg dzsihádista és tuareg lázadók, amit a legnagyobb afrikai veszteségnek tartanak az orosz zsoldosok történetében​. Mindez azt jelzi, hogy az orosz katonai jelenlét a helyi rezsimek védelmét szolgálja ugyan, de eddig nem vezetett az általános biztonsági helyzet érdemi stabilizálásához, sőt egyes területeken továbbra is teret nyernek a felkelő csoportok.

Orosz nagyvállalatok jelenléte

Oroszország gazdasági érdekei is megjelentek a Száhel-övezetben, különösen a stratégiai nyersanyagok (arany, urán, lítium) és az energetikai szektor területén. A katonai junták nyugati ellenes politikája a gazdaságban is érezteti hatását: nyugati bányavállalatok visszaszorítása mellett orosz cégek kapnak lehetőséget az értékes erőforrások kitermelésére. Nigerben a 2023-as hatalomátvétel után a junta felfüggesztette az együttműködést a francia Orano uránbányászati vállalattal, és 2024-ben orosz vállalatokat hívott meg az ország természeti kincseinek feltárására​. A nigeri bányászati miniszter nyilvánosan megerősítette, hogy több orosz céggel folynak tárgyalások urán és egyéb ásványok kitermeléséről​. Mivel a Franciaország által működtetett utolsó uránbánya (az Orano egyik lelőhelye) a határzárak és a konfliktus miatt leállt, Oroszország igyekszik betölteni a keletkezett űrt. Sajtóhírek szerint az orosz állami Roszatom már jelezte is szándékát a francia ellenőrzés alatt álló nigeri uránkészletek átvételére. Ez illeszkedik Moszkva globális céljába, hogy növelje befolyását a nukleáris üzemanyag-piacon, különösen mivel Európa csökkenti az orosz forrásokra utaltságát​.

Maliban az átmeneti kormány szintén intenzíven keresi az orosz gazdasági partnerséget. 2023–2024 folyamán Bamako több megállapodást is kötött Moszkvával olaj-, földgáz-, urán- és lítiumlelőhelyek közös feltárásáról és kiaknázásáról. 2024 júliusában a mali hatóságok egy együttműködési megállapodást írtak alá az orosz Uranium One vállalattal, amely a Roszatom leánycége, és lítiumkitermelésre szakosodott​. Az egyezmények értelmében várhatóan az elkövetkező két évben megindul az orosz részvételű lítiumkitermelés Mali déli részén. Emellett 2024 októberében a mali sajtó arról számolt be, hogy orosz vállalatok hamarosan megkezdik az olaj- és gázkutatást is Maliban​. Az erőforrások feletti ellenőrzés stratégiai fontosságú mindkét fél számára: a junta bevételeket és külföldi beruházásokat remél, Oroszország pedig hozzáférést nyer olyan nyersanyagokhoz, amelyekkel enyhítheti a nyugati szankciók hatását. A mali kormány például az új bányászati adóbevételek egy részét a Wagner-csoport (illetve az Africa Corps) finanszírozására fordította, így a nemesfém-kitermelésből származó pénz közvetlenül az orosz biztonsági szolgáltatások díját fedezi​. Hasonlóképpen, Oroszország a térség aranytartalékaira is rá kívánja tenni a kezét: elemzők szerint a Kreml számára előnyös üzlet, hogy védelemért cserébe aranyhoz és más értékes nyersanyagokhoz jut, amit aztán a háborús gazdaság finanszírozására vagy a szankciók kikerülésére használhat fel​. Összességében az orosz nagyvállalatok – állami hátterű és magáncégek egyaránt – az energiaszektorban és bányászatban látnak lehetőséget a Száhel-övezetben, és a katonai együttműködéssel párhuzamosan igyekeznek hosszú távú gazdasági jelenlétet kiépíteni.

A Wagner-csoport szerepe (2023–2025)

A Wagner-csoport kulcsszerepet játszott abban, hogy Oroszország megvesse a lábát a Száhel-övezetben. A 2021–2023 közötti időszakban ez a félkatonai szervezet a Kreml érdekében politikai destabilizációs és befolyásolási műveleteket végzett: diplomáciai manőverek és dezinformációs kampányok révén hozzájárult a franciaellenes közhangulat erősítéséhez és közvetve a kormányellenes puccsok sikeréhez Maliban, Burkina Fasóban és Nigerben. Bár a helyi lakosság tiltakozásai elsősorban a régi gyarmati hatalom, Franciaország ellen irányultak, Oroszország – és konkrétan a Wagner – ügyesen ráerősített ezekre az érzésekre, saját befolyását igazolva. Ennek eredményeként a régió több országa orosz “védelmi ernyő” alá került, miközben a Nyugat kiszorult.

2023 második felében a Wagner-csoport működésében fordulat következett be. A csoport alapító-vezetőjének, Jevgenyij Prigozsinnek a 2023. augusztus 23-án bekövetkezett halála után Oroszország gyorsan lépett a keletkezett vákuum betöltésére. Moszkva átszervezte afrikai műveleteit: létrehozta az úgynevezett “Africa Corps” nevű új egységet, amely nagyrészt átvette a Wagner afrikai embereit és szerepköreit. Egyes helyszíneken – például Maliban és a Közép-afrikai Köztársaságban – továbbra is a “Wagner” márkanév és struktúra működik, mivel ez jobban illeszkedik a helyi viszonyokhoz​. Ugyanakkor máshol megkezdődött a rebranding: az Africa Corps és más orosz katonai magánformációk (pl. a “Bear Brigade”) veszik át a feladatokat, immár szorosabb orosz védelmi minisztériumi felügyelet alatt​. A Wagner hálózat tehát átalakult, de nem vonult ki a térségből, sőt igyekezett tovább terjeszkedni. 2023–2024 folyamán Oroszország megerősítette befolyását Burkina Fasóban és Nigerben is, kihasználva hogy ezen országok új vezetése eltávolodott hagyományos nyugati partnereitől​. Gyakorlatilag a Wagner/Africa Corps szolgál a biztonsági együttműködés alapjául ezen junták számára, ami új szintre emelte Moszkva jelenlétét a Száhelben.

A Wagner-csoport (és utódszervezetei) hatása a helyi politikára és biztonságra ellentmondásos. Politikai téren a zsoldosok támogatása megerősíti az autoriter juntákat: külső védelemhez jutva azok kevésbé kényszerülnek a demokratikus átmenet felé, sőt szembe is szállhatnak a nemzetközi (ECOWAS vagy nyugati) nyomással. Ezt mutatja, hogy a mali, burkinai és nigeri vezetők a Wagnerre támaszkodva halogathatják a civil kormányzáshoz való visszatérést, helyette inkább egymással szövetkeznek orosz támogatással. Ugyanakkor a lakossági elégedetlenség is növekszik bizonyos helyeken a Wagner jelenléte miatt. Az orosz zsoldosok gyakran brutális fellépése – és az, hogy ennek ellenére sem szűnik az erőszak – idővel alááshatja a helyi támogatottságukat. Már 2024-ben voltak jelei a ruszofóbia erősödésének: Maliban például egyes északi közösségek nyíltan szembefordultak az orosz erőkkel, tiltakozva a civil áldozatok és a tartós instabilitás ellen. Biztonsági szempontból a Wagner vegyes mérleggel bír. Jelenléte ideiglenes katonai előnyöket biztosított a kormányoknak (pl. a lázadók visszaszorításában bizonyos területeken), de hosszú távon nem hozott békét. Az erőszak spirálja folytatódik, és a Wagner/Africa Corps is folyamatos harcokra kényszerül. A csoport legnagyobb afrikai veszteségeit is ebben az időszakban szenvedte el egy felkelő támadás nyomán, ami megmutatta, hogy a zsoldosok sem sebezhetetlenek. Összességében a Wagner-csoport 2023–2025 között átalakulva, de fennmaradva formálta a Száhel-övezet erőviszonyait: hozzájárult a nyugati befolyás csökkenéséhez és az orosz jelenlét intézményesüléséhez, ám a térség biztonsági és politikai problémáit érdemben nem oldotta meg, sőt bizonyos esetekben tovább mélyítette azokat​.

Oroszország 2025-re jelentős szereplővé vált a Száhel-övezetben, kihasználva a régió politikai instabilitását és a Nyugattal való viszony megromlását. Moszkva geopolitikai célja kettős: egyrészt növelni saját befolyását a régióban, másrészt aláásni a nyugati országok jelenlétét, különösen Franciaországét és az Egyesült Államokét. Ezt a célt katonai együttműködés, politikai támogatás, valamint gazdasági és bányászati befektetések révén éri el. A Száhel-övezet országai közül Mali, Burkina Faso és Niger különösen szoros kapcsolatot alakított ki Oroszországgal, amely katonai eszközökkel és félkatonai erőkkel (elsősorban a Wagner-csoport/Africa Corps) biztosítja a katonai junták fennmaradását.

A Wagner-csoport és utódszervezetei továbbra is központi szerepet játszanak a térségben. Noha működésük átstrukturálódott Prigozsin halálát követően, az orosz zsoldosok továbbra is döntő tényezők a helyi hatalmi viszonyokban. Ugyanakkor katonai jelenlétük nem vezetett tartós stabilitáshoz: a Száhel biztonsági helyzete tovább romlott, az iszlamista lázadók folytatják támadásaikat, és az orosz katonai segítség sem bizonyult minden esetben hatékonynak. A Wagner/Africa Corps jelenléte inkább a kormányok túlélését biztosítja, semmint a hosszú távú békét.

Gazdasági szempontból Oroszország a stratégiai nyersanyagok – különösen az arany, urán és lítium – megszerzésére összpontosít. Az orosz nagyvállalatok fokozatosan kiszorítják a nyugati befektetőket, ami hosszú távon Moszkva tartós gazdasági jelenlétét vetíti előre a régióban. Ugyanakkor a helyi gazdaságok számára egyelőre nem hozott jelentős előnyöket az orosz partnerség: a beruházások elsősorban az erőforrások kiaknázására koncentrálnak, és kevés kézzelfogható fejlődést eredményeznek a lakosság számára.

Összességében Oroszország jelenléte a Száhel-övezetben nagyobb politikai és katonai függőséget eredményezett a térség országai számára, miközben a biztonsági helyzet nem javult érdemben. Az instabilitás, a folyamatos konfliktusok és az orosz katonai magánvállalatok agresszív fellépése hosszú távon akár kontraproduktív is lehet, mivel növelheti a helyi ellenállást és a belső feszültségeket. Az elkövetkező években az orosz stratégia sikeressége azon múlik, hogy képes lesz-e stabilizálni a térséget, vagy pedig tovább mélyíti a konfliktusokat egy olyan régióban, amely már most is az egyik legveszélyesebb és legkevésbé kormányozható térsége a világnak.