Nagy-Britannia 2016. június 23-án tartott népszavazást az EU tagságot illetően. Az eredmények ismertek. A tárgyalások, hacsak nem hosszabbítják meg a határidőt, 2019 márciusában véget érnek és a kilépés 2019. március 29-én ténylegesen megtörténik. Még mindig nem tudni pontosan, miképpen rendeződik az EU és Nagy-Britannia kapcsolata. Érdemes megjegyezni, hogy egyesek a brit referendumot már a szavazás előtt is egy zsarolási kísérletnek tartották, amivel csak előnyöket próbáltak kicsikarni az amúgy éppen nehéz helyzetben lévő Európai Uniótól. Most a szigetországban akad számos olyan vélemény, amely szerint néhány európai politikus meg kívánja leckéztetni a briteket, mintegy bosszúból, amiért elárulták az európai (rém)álmot.

Ezek a hangulati elemek ? a másik félről alapvetően valamiféle aljas hátsó szándékot feltételező vonások ? mindkét oldalon megtalálhatóak, és átszínezik a diskurzust. A tényleges tárgyalásokon elvileg a kölcsönösen előnyös együttműködés a cél. Ugyanakkor mindkét fél megmozgat minden követ, hogy a maga számára előnyös feltételeket biztosítsa. Emellett a Brexit-tárgyalások farvizén evezve egyes kényes kérdések ügyében  az uniós tagállamok nyomást kívánnak gyakorolni a kilépő szigetországra. Egyik legjobb példája ennek a spanyolok lépése, akik felvetették, hogy esetleg az 1713 óta brit fennhatóság alatt álló Gibraltár ügyében is rendezni kellene néhány kérdést. Habár hangsúlyozták, a fennhatóság kérdése nincs ezek között, ez így is tovább bonyolítja a helyzetet.

A tét meglehetősen nagy, és nem csak a gazdasági vonatkozások miatt. Feszültséget teremt számos olyan kérdés is, amely a közös szervezeteket és projekteket érinti. Az egyik problémakör, hogy vajon milyen legyen a brit részvétel az európai űrprogramban? Ennek egyik sarkalatos pontja a Galileo navigációs rendszerhez való hozzáférés. Még a 2018-as év tavaszán merült fel annak a lehetősége, hogy a Brexit után a brit hozzáférést nagymértékben korlátozni fogják. Ez nem csak a civil területre vonatkozik, hiszen a brit haderőnek ugyanúgy szüksége van a pontos helymeghatározásra. Ezt a Galileo rendszeren belüli PRS (Public Regulated Service) tudná nyújtani. Felmerült, hogy a britek visszakérik az általuk befektetett pénzt, de az is, hogy alternatív navigációs rendszert hoznak létre. Ez a felvetés egyrészt az EU felé intézett fenyegetés volt, másrészt a saját lakosság megnyugtatása miatt is erősen hangsúlyozták. Állítólag Brüsszelt nem nagyon hatotta meg a fenyegetés, tekintve, hogy évekbe telne egy új rendszert megtervezni és felállítani, a felmerülő költségekről nem is beszélve.

Bizonyos veszteségek már így is érték a briteket. Egy eddig a dél-angliai Swanwickben elhelyezkedő létesítmény Spanyolországba, pontosabban Madridba költözött. Fő feladata a Galileo rendszer biztonságának garantálása, különösen, ha valami történne a Párizsban elhelyezkedő központtal. Ezenfelül egyes cégek eleshetnek számos jövedelmező megrendeléstől. Az Airbus cég a britek további részvétele mellett kardoskodott, de a cég azt is jelezte, hogy kész áthelyezni számos tevékenyégét valamely EU országba, hogy elnyerjen egy megbízást.

Mindezek ellenére vannak tényezők, amelyek Nagy-Britannia részvételének engedélyezése mellett szólnak. Jelenleg léteznek olyan brit területeken lévő állomások, ilyen a Falkland-szigeteken, illetve Ascension-szigetén elhelyezkedő állomás is, amelyek szükségesek a Galileo rendszer működéséhez. Még ha találnának is új, alkalmas területeket, a létesítmények helyettesítése idő és pénz. A hírek szerint az ESA mindenesetre már elkezdte felmérni a lehetőségeket. Egyes Franciaországhoz tartozó területek, mint a csendes-óceáni Wallis-szigetek, helyet adhatnának egy új bázisnak.

A saját brit navigációs megteremtését továbbra is napirenden tartják. Habár kétséges, hogy ebben mennyi a valós, komoly szándék, és mennyi számít egy az EU-nak szánt üzenetnek. De az biztos, hogy a mindkét fél részéről kívánatos közös védelmi együttműködés esélyét, valamint hatékonyságát nagyban ronthatja a korlátozás. Arról sem feledkezhetnek meg a döntéshozók, hogy a brit űrprogram és a mögöttes iparág sem elhanyagolható szereplő. Nemrégiben a skóciai Sutherlandben végeztek terepszemlét egy lehetséges új kilövőközpont építését illetően, amelynek kivitelezője a Highlands and Islands Enterprise lenne. Fokozott szerepet szánnak a fellendülőben lévő kisméretű műholdak űrbe juttatásának is. Sokkal jobb lenne egy ilyen szerepelővel együttműködni, mint egy űrversenyt indítani és ezáltal az erőforrásokat esetlegesen szétforgácsolni.

További érv az együttműködésre, hogy Nagy-Britannia amúgy sem zárható ki teljesen az európai űrtevékenységből. Az indoklás egy jelentős részét az 1975-ben alakított ESA, vagyis a European Space Agency (francia: Agence spatiale européenne német: Europäische Weltraumorganisation) léte adja. Vezetője egyszerűen bejelentette, az ESA nem tartozik az EU alá és Nagy-Britannia ESA tagságát nem fogja érinteni a Brexit. A PRS-hez való hozzáférésről pedig harmadik féllel is folytak már tárgyalások. Ezek közé tartozik például Norvégia is. Így a briteket kitessékelni legalábbis kérdéses lépés lenne. A brit álláspont szerint azonban nem lenne elegendő, ha csak felhasználóként vehetnek részt; aktívan részt kívánnak venni a fejlesztésben is, hogy saját szükségleteiknek megfelelően is formálhassák a rendszert. Ez a brit tudósok és mérnökök részvétele mellett brit cégek hozzáférését is szükségessé tenné, ami viszont szembemenne az EU azon elképzelésével, hogy nem adhatják a fejlesztést nem EU országok kezébe, hiszen akkor függésben lennének egy kívülálló hatalomtól, még akkor is, ha az szövetséges.

Mint látható, a probléma összetett és számtalan részlet várat még kidolgozásra. De annyi bizonyos, hogy a végeredmény nagyban befolyásolja majd Nagy-Britannia és az Európai Unió védelmi együttműködését is. Egy megbízható szövetséges aktívabb támogatása, vagy egy zártabb európai műholdas hálózat között választani pedig nem egyszerű döntés.