Tavaly szeptemberben kirobbant az utólag „44 napos háborúnak” is keresztelt második hegyi-karabahi háború. A konfliktust az elmúlt évek egyik legnagyobb fegyveres háborújaként tarthatjuk számon, hiszen a mintegy másfél hónapon keresztül húzódó harcok legalább 5000 katona, és több mint 140 civil életét követelték. A háború lezárása a felek hajthatatlansága miatt többször is akadályokba ütközött, néhány hét alatt több – nemzetközi közvetítéssel létrehozott – tűzszüneti megállapodás is érvényét vesztette. A háború végét egy Azerbajdzsán, Örményország és Oroszország közötti sikeres trilaterális tárgyalással, a három ország kormányfőinek, Ilham Alijevnek, Nikol Pashinyannak és Vlagyimir Putyinnak megegyezésével sikerült elérni 2020 november 10-én. A tárgyalás során a résztvevők aláírtak egy kilencpontos megállapodást is, rövid cikkemben ezen pontok jelentőségére szeretnék kitérni.

Területi változások Hegyi-Karabahban

A háború lezárását követően talán Azerbajdzsán, Örményország és Hegyi-Karabah felosztását illetően történtek a legszembetűnőbb változások. A tűzszünet megkötésekor a résztvevő felek a területi felosztást is megvitatták, aminek eredményeképpen Örményország az örmények által lakott területének számottevő részét kényszerült átadni Azerbajdzsánnak. A megállapodás szerint a háború lezárását követően az örmény állam 2020 november 15-ig Kelbadzsar járást, november 20-ig Agdám-, december 1-jéig pedig Lacsin járását volt köteles Azerbajdzsán kezeire adni. Kiemelendő, hogy a két ország kulturális központjaként számontartott, a háborúban jelentős stratégiai pontként is funkcionáló Susa városa is azeri fennhatóság alá került.

A már említett Lacsin régió szerepe különösen fontos a megállapodásban, hiszen ez az egyetlen térség, amelyet az örményeknek nem kellett teljes egészében visszaszolgáltatniuk Azerbajdzsánnak: ennek az oka az, hogy a régióban található az úgynevezett Lacsin-folyosó, amely a tűzszünet megkötése után az egyetlen szárazföldi összeköttetéssé vált Örményország és Hegyi-Karabah között. A nagyjából öt kilométer széles hágón a biztonságos áthaladást az örmény katonák mellett a kihelyezett orosz békefenntartók is felvigyázzák.

Külső beavatkozás, katonai jelenlét az Arcah Köztársaság területén

A novemberi megállapodásban foglaltak szerint Oroszország békefenntartókat helyezett Hegyi-Karabah területére. A nagyhatalom összesen 1 960 katonát, 90 páncélozott járművet, speciális felszereléseket és további 380 katonai járművet küldött a térségbe. Az orosz békefenntartó erők előreláthatólag 5 éven keresztül fognak állomásozni a területen, azonban, ha a misszió vége előtt hat hónappal a felek nem jelzik kilépési szándékukat, az orosz békefenntartók további öt éven keresztül maradhatnak Hegyi-Karabahban. A területen az Egyesült Nemzetek Szervezete is szerepet vállalt: a békefenntartó erők mellett az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága is felügyeli a háború miatt Hegyi-Karabahból elmenekülő örmények hazatérésének körülményeit és biztonságát. Mindemellett az első években az orosz erők feladata a lerombolt területek és az infrastruktúra újjáépítése, az aknamentesítés illetve  a humanitárius segélynyújtás lesz.

A hathetes háborúban Azerbajdzsánt támogató Törökország is megjelent a térségben. A béke fenntartására 2020 november 11-én Oroszország és Törökország megegyezett egy, a két ország által közösen működtetett támaszpont létrehozásában, amelyet az azóta a de facto Azerbajdzsánhoz tartozó Agdám járásban állítottak fel. A törökök főként az „azerbajdzsáni testvéreik” védelmét szeretnék biztosítani, így a török védelmi miniszter Hulusi Akar január 29-én bejelentette, hogy összesen 38 katonát és egy, az őket vezető dandártábornokot küld a térségbe.

A nahicseváni folyosó

A háború után Azerbajdzsánnak lehetősége nyílt egy folyosó megnyitására az exklávéja, Nahicseván felé, amikor 2021 január 11-én Vlagyimir Putyin, Ilham Alijev és Nikol Pashinyan megállapodott a régió útvonalainak fejlesztéséről és használatáról. Az ország így, a kilencvenes évek óta először közvetlen szárazföldi összeköttetést kapott exklávéjával, így mind az utazás, mind a szállítmányozás egyszerűbb lesz az egymástól körülbelül 400 kilométerre eső területek között. A megegyezés hatalmas jelentőségű Azerbajdzsán számára, hiszen a két térség között évtizedek óta csak légi- vagy a már iráni területeken áthaladó kerülőutakon volt lehetséges a közlekedés. A nahicseváni folyosó működését ugyancsak Oroszország fogja felügyelni. A korridor működése a nagyhatalomnak is érdeke lehet, hiszen az útvonal megnyitásával a Kaukázuson keresztül a regionális fuvarozás is fellendíthető lesz.

Ezek alapján látható, hogy a 2020-as hegyi-karabahi háborúból győztesként Azerbajdzsán került ki. Az ország a tűzszüneti megállapodással egyidőben nagy kiterjedésű területekre tett szert, emellett pedig több, számára előnyös pozícióhoz is hozzájutott.  A tűzszünet azonban nem jelenti azt, hogy a két ország békét kötött volna. Annak tekintetében, hogy Örményország jelentős területeket veszített, illetve az országban belpolitikai válság alakult ki, egyáltalán nem biztos, hogy az államok között létrejöhet egy sokak által régóta áhított rend.

Felhasznált irodalom

International Crisis Group : Getting from Ceasefire to Peace in Nagorno-Karabakh ( 2020. december, Forrás: https://reliefweb.int/sites/reliefweb.int/files/resources/Getting%20from%20Ceasefire%20to%20Peace%20in%20Nagorno-Karabakh%20_%20Crisis%20Group.pdf 2021. március 20.)

Címlapkép: Hegyi-Karabah, Örményország, 2020. november 13.
Orosz katonai konvoj halad a Jereván Szeván autópályán Örményországban 2020. november 13-án. Az orosz hadsereg több tucatnyi katonai járművet küldött békefenntartó katonákkal Örményországba, miután Vlagyimir Putyin orosz államfő, Ilham Aliyev azerbajdzsáni elnök és Nikol Pasinján örmény miniszterelnök november 10-re virradóra megállapodott a hegyi-karabahi konfliktus lezárásáról.
(Forrás: MTI/EPA/PHOTOLURE/Hayk) Baghdasaryan