Az elmúlt évtizedekben az online sajtótermékek, valamint a közösségi média megjelenésével a hírfogyasztási szokások jelentősen átalakultak. A hagyományos, nyomtatott újságok egyre inkább háttérbe szorultak, a hírmegosztás és az információáramlás vezető szerepét pedig a közösségi média és az online tér vette át. Bár ma már könnyedén hozzáférhetünk bármilyen jellegű és témájú információhoz az interneten, az online újságok és a közösségi médiumok pluralizálódása és sokszínűsége miatt nem minden hírportál nevezhető megbízhatónak, mivel ezek az oldalak nem hiteles, valós információkat közölnek. Ez a tendencia teret engedett az álhírek, azaz a fake news elterjedésének.

Napjainkban egy átlagos felhasználó számára nagyon nehéz megkülönböztetni a valós híreket és az álhírektől. Az online hírfogyasztási szokások komoly aggodalmakat vetnek fel, mivel ezek az oldalak mindenfajta ellenőrzés, szabályozás nélkül közölnek és osztanak meg híreket, amely kiváló lehetőség az álhírek terjesztésére, valamint az olvasók megtévesztésére. Ezért fontos, hogy tudatos hírfogyasztók legyünk, vagyis minden általunk olvasott hír forrását vizsgáljuk meg, hogy az valóban korrelál-e a valósággal.

Mit nevezünk álhírnek?

A hír definíciójára a szakirodalomban nem találhatunk univerzálisan, egységesen elfogadott meghatározást, ebből kifolyólag kizárólag a hír jellegéből, annak esetlegességéből indulhatunk ki. Egyszerűen megfogalmazva hírnek tekinthető minden olyan információ, amely napi rendszerességgel megjelenik a médiumokban, vagy az, amelyet a fogyasztó annak tekint. A hír elsődleges célja a figyelemfelkeltés és a tájékoztatás az aktuális eseményekről, folyamatokról. A hír jellegzetes tulajdonsága az, hogy megvehető és eladható. A hír tehát, mint társadalmi eszköz nem tükrözi természetszerűleg a valóságot, hanem egy ember által szerkesztett, megalkotott közlésforma.

Napjainkban az internetes hírportálok között a legélesebb a harc a vezető szerep megszerzése iránt. Ezen oldalakon belül megkülönböztethetünk kormányhoz közeli és kormánytól független médiumokat. Ebből következően megállapítható az, hogy a hír értelmezése, interpretálása különbözik ezeken az oldalakon attól függően, hogy az adott portál valamelyik politikai párthoz, csoporthoz tartozik-e vagy sem. Manapság a legnépszerűbb és legolvasottabb hírportálok közé tartozik többek között az index, 24.hu, origo, hvg.hu és a 444.hu.

Ehhez kapcsolódóan 2020-ban robbant ki az egyik legolvasottabb hírportál, az index.hu ügye. Az ügy azzal kapcsolatban robbant ki és keltett visszhangot a médiában, hogy 2020 nyarán az Index szinte teljes szerkesztősége felmondott, mivel attól tartottak, az új tulajdonos megjelenésével politikai nyomásgyakorlásra és szabályozásra kerül sor azt illetően, mely tartalmak kerülhetnek megjelenésre az újságban. Érdekes konkluzió, hogy azok közül, akik értesültek az esetről, pártszimpátia és pártpreferencia alapján megoszlanak arról a vélemények, hogy mi állhatott az ügy hátterében.  A nem kormánypárti szavazók azt gondolták, hogy a politika valóban megpróbálta szabályozni, meghatározni az újság tartalmát, míg a kormánypárti szavazók teljesen mást gondoltak az esetről.  Ez a konkrét ügy jól reprezentálja a politika szerepét és hatását az online hírfogyasztás minél szélesebb körű befolyásolására, valamint az internetes portálok közötti küzdelmet a minél erősebb pozíció megszerzésére.

A hír összességében tehát olyan kommunikációs termék, mely ötvözi a valósághoz hű releváns tényeket, valamint az emberi gondolkodást. Olyan értéket állít elő, amely újdonságot közvetít az emberek számára, aminek ismeretével kapcsolódhatunk a világban zajló eseményekhez és történésekhez.

Az álhírek megjelenése a közösségi médiában

Fake news alatt azokat a híreket értjük, amelyek nem fedik a valóságot, vagyis nem tartalmaznak releváns tényeket vagy információkat. Fontos leszögezni, hogy az álhír, mint jelenség egyáltalán nem számít újdonságnak, viszont megjelenésének helye és formája megváltozott a korábbi időkhöz képest. Míg korábban az álhír terjesztésére az újságok számítottak a legfontosabb eszköznek, addig manapság az internet és azon belül is a közösségi média a leggyakrabban alkalmazott eszköz a fake news terjesztésére. Ennek legfőbb oka, hogy a hagyományos értelemben vett újságok olvasottsága egyre inkább háttérbe szorult, valamint a közösségi média alkalmas arra, hogy széles körben eljuttassa ezeket a híreket a felhasználókhoz.

Az álhír vonatkozásában sokszor visszatérő kérdés, hogy miben különbözik egymástól a propaganda és az álhír. A propaganda és az álhír kifejezések sok esetben korrelálnak egymással. Mindkét terminológiának a lényege az információ megosztás szándékos manipulálása, a kommunikációs tér elferdítése egy politikai ügy vagy nézőpont előmozdítása érdekében. A propaganda és a fake news közötti fő különbség az, hogy míg a propaganda egyirányú kommunikáció formájában megvalósuló közlésforma, mely totális felügyelet alatt áll, addig az álhírek a közösségi oldalakra támaszkodva többirányú kommunikációt valósítanak meg, ebből kifolyólag az ellenőrzésük is sokkal nehezebben kivitelezhető. További különbségnek tekinthető a kivitelezés mérete, mivel a propagandát kormányok, befolyásos szervezetek hajtják végre, míg álhírt egy felhasználó is előállíthat.

Az álhíreknek-azok jellegéből adódóan-több típusát különböztethetjük meg. Beszélhetünk elfogult hírekről, áltudományos hírekről, összeesküvés elméletekről, szatirikus hírekről és kattintásvadász hírekről. Több kutató álhírként kezeli a gúnyiratot, a kontextusból kiragadott információt, a ténynek beállított véleményt, az áltudományos híreket, az összeesküvés-elméleteket és az extrém elfogultságról tanúskodó bemutatást. Az álhír szót hallva a legtöbb ember a közösségi médiában megosztott posztokra asszociál, amelyek sokszor a valóságtól elrugaszkodott, hihetetlen történeteket mesélnek el. Azonban ezeknek a posztoknak sok esetben nem a megtévesztés a célja, hanem csupán a figyelemfelkeltés, az érdeklődés kiváltása, ezért sem szabad összemosni őket a fake newssal.

Az álhírek terjesztését botnet hálózatok is végezhetik, amelyek olyan algoritmusok, amelyek különböző álprofilokat generálnak a közösségi oldalakon, és ezeken keresztül terjesztik az információkat. Kiváló példa erre az Egyesült Államok légiereje (US Air Force) által 2011-ben kiírt pályázatban egy online identitásmenedzselő szoftver, amelynek elsődleges funkciója a közösségi médiában létrehozott álprofilokon keresztül történő politikai befolyásolás volt. A technológiának olyan kritériumoknak kellett megfelelnie, mint például a helymeghatározás kijátszása vagy az álprofilok esetében a megfelelő háttértörténet kiépítése az adott célterület vonatkozásában. Ilyen jellegű botnet hálózatot feltehetően több állam is kiépített a saját céljaik eléréséhez. A botnet hálózatok mellett egyes országok troll hadseregeket is működtetnek. Ilyen troll hadsereg működik Oroszországban és Kínában is, melynek elsődleges funkciója az adott ország jó színben történő feltüntetése a külföldi és hazai hírportálokban. Továbbá feladata bizonyos számú komment elhelyezése különböző álprofilokból politikai témájú posztok alatt, mellyel elsődleges célja az aktuális kül- és belpolitikai történések kontrollálása, befolyásolása.

A Twitteren 2006 és 2017 között folytatott kutatásban Sinan Aral és szerzőtársai azt állapították meg, hogy az álhírek gyorsabb tempóban, szélesebb körben és sokkal távolabbra terjedtek, mint a hiteles, valós hírek. Az a feltételezés is igazolást nyert, hogy az álhírek típusai közül kiemelkednek a hamis politikai hírek, amelyek még gyorsabban még szélesebb tömegeket érnek el.

Az álhírekkel szorosan összefügg a „post-truth” jelenség, amely esetében a közvéleményre nem a tények, hanem a különböző érzelmek, személyes meggyőződések hatnak. Ebből is jól látszik, hogy napjainkban az objektivitás egyre inkább háttérbe szorul, melyet szubjektív, párhuzamos valóságok váltanak fel. Az ilyen típusú világok kialakulásához pedig nagymértékben hozzájárul a közösségi média, amely olyan algoritmusokkal működik, amelyek igyekeznek személyre szabottan, a mi nézeteinknek, érdeklődési körünknek megfelelő híreket kiválogatni, azonban ez a folyamat egyfajta burokba zárhatja a felhasználót, amely nem tartalmazza az ellentétes véleményeket. Ennek hatására-mivel a felhasználó nem találkozik más véleménnyel-háttérbe szorítja a vitakultúrát és megerősíti őt az általa vallott véleményében, amelynek következtében a valóságérzékelése nagymértékben torzulhat.

A fake news szerepe a 2016-os amerikai elnökválasztásban

Donald Trump megválasztását és az elnökjelölti kampányt követően került napirendre Oroszország beavatkozása az amerikai elnökválasztásba. Oroszország többféle eszközzel igyekezett befolyásolni a választást, az egyik ilyen eszköz a közösségimédia-felületeken terjesztett álhírek voltak. A Facebook az üggyel kapcsolatban 2017 szeptemberében ismerte el, hogy 2015 és 2017 között mintegy 470, feltehetően Oroszország által támogatott hamis profilt vagy oldalt azonosítottak, amelyek több százezer dollárt költöttek különböző témájú (politikai, bevándorlás-ellenes, társadalmi polarizációt előidéző) hirdetésekre.

Azonban nemcsak a Facebook volt az egyetlen közösségi oldal, amelyet Oroszország felhasznált céljai elérésére. A Twitter 2572, Oroszországhoz kapcsolható csatornát, illetve 50 ezer automatikusan tweetelő álprofilt azonosított, amelyek megközelítőleg 1,5 millió bejegyzést tettek közzé. Az üggyel kapcsolatban érintett volt a Google és a YouTube is. Utóbbira 1108 darab, az amerikai választáshoz kapcsolódó videót töltöttek fel, amelyek összesen 43 órányi tartalmat tettek ki.

A lélektani műveletekben az álhír fontosságát kiválóan szemlélteti egy, az amerikai elnökválasztáshoz kapcsolódó incidens. 2016. október 29-én egy Carmen Katz nevű Facebook felhasználó hírt posztolt egy rendőrségen dolgozó ismerősére hivatkozva, miszerint a washingtoni Comet Ping Pong pizzériában Hillary Clinton elnökjelölt, John Podesta, Clinton kampányfőnöke és egy Demokrata Párthoz köthető hálózat sátánista rituálék keretében pedofil bűncselekményeket követ el. A hír magját John Podesta 2016 márciusában feltört levelezése szolgáltatta. A Podesta e-mail fiókját, valamint a Demokrata Párt szervereit ért kibertámadással az amerikai nemzetbiztonsági erők Oroszországot vádolták, amely természetesen tagadta a vádakat. Ezen események kiváltó indikátora egy teljesen átlagos felhasználó által posztolt hír volt, amelyből az egész #pizzagate névre keresztelt botrány kirobbant. A #pizzagate megértése és feltérképezése nagyon nehéz és komplex jelenség, mivel egy rendkívül szövevényes összeesküvésről beszélhetünk. Az álhír terjesztésében aktív és fontos szerepet játszott a 4Chan nevű internetes fórum, amelyen anonim felhasználók osztanak meg tartalmakat. Az egyik legismertebb hackercsoport, az Anonymus tagjainak jó része erről a fórumról került ki. A sátánizmus „bizonyítását” a pizzéria logójából próbálták levezetni, amelybe a radikális iszlamista szálat is igyekeztek beleszőni. A későbbiek során a volt amerikai demokrata elnököt, Barack Obamát is belekeverték az ügybe, amely további tevékenységek folytatásával, például embercsempészettel, kannibalizmussal egészült ki.

Az álhírekkel szembeni lehetséges védekezés eszközei

Ez a konkrét eset kiválóan mutatja, hogy bárki bármikor alkothat és megoszthat álhírt, aminek súlyos következményei lehetnek. Az álhírekkel kapcsolatos probléma már korábban is jelen volt, azonban napjainkban többek között a kiberhadviselés megjelenésével és az információs technológia fejlődésével vált igazán égető problémává. A különböző politikai vitákban, véleménycikkekben és a társadalmi-politikai-ideológiai kérdések megválaszolásában a szerepük megkerülhetetlenné vált. A fake news terjesztői képesek tematizálni a közbeszédet, manipulálni a társadalmakat, polarizálni a tömegeket, egyre mélyebb árkot ásni a politikai oldalak között, amely hatások a jövőben valószínűleg még inkább erősödni fognak.

A közösségi oldalak az álhírek kiszűrésére úgynevezett moderátorokat alkalmaznak, akiknek elsődleges feladata a hírfolyam folyamatos nyomon követése, monitorozása és az álhírek kiszűrése. Azonban ennek a módszernek is vannak kritikái, például az, hogy a moderátorok sok esetben szubjektivitásuk alapján döntenek arról, hogy mi számít álhírnek és mi nem. További eszköze lehet a fake newssal szembeni védekezésnek, hogy már be lehet jelenteni a felhasználóknak bizonyos oldalakat, posztokat, melyeket álhírnek, fake profilnak tartanak. Azonban itt is felmerül a szubjektivitás kérdése, melynek kiküszöbölése szinte lehetetlen feladat, ezáltal több erőforrást igényel a tényleges álhírek kiszűrése a bejelentések alapján.

Az álhírekkel szembeni védekezés szempontjából fontos lenne, hogy több kutatás szülessen az fake news létrejöttéről, élettörténetéről, terjedéséről és társadalmi-kulturális hatásairól, hogy azokat jobban megismerhessük, feltérképezhessük, amely által könnyebben tudunk védekezni ellenük. Mert amíg ezek az ismeretek nem világosak, addig minden csak találgatás, spekuláció, és mint azt tudjuk, ez is az álhír egyik fajtája.

Írta: Ésik Béla

Felhasznált irodalom:

Auer Ádám-Joó Tamás: Hálózatok a közszolgálatban, Dialóg Campus

Kiemelt kép forrása: pexels.com