2010.szeptember 22-én az ELTE Bölcsészettudományi Karán az Új-és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszék megrendezésében került sor a latin-amerikai országok bicentenáriumának emlékülésére. A délelőtt 10 órakor kezdődő rendezvényen Chile képviselője, Rodrigo Nieto Maturana, Mexikó kulturális attaséja, Denis Reyuand Pulido, valamint Ecuador nagykövete, Jaime Augosto Barberis Martínez tartott előadást. Az angol és magyar nyelven folyó megemlékezést az ELTE dékánja, Dr. Dezső Tamás nyitotta meg a nem túl nagy számú publikum előtt. Az egyetem történetének rövid bemutatása után a dékán úr köszönetet nyilvánított a küldötteknek, hogy elfogadták a meghívást.
A dél-amerikai országoknak jelentős év az idei, hiszen 1810-ben vívták ki függetlenségüket a gyarmatosító Spanyol Királysággal szemben. A három előadó közül Maturana úr volt az első, aki a bicentenárium és az ország függetlenségének a jelentőségét kihangsúlyozta. Beszédében bemutatta az utat, melyet Chile megtett a függetlenség kivívásáig. Felvázolta, hogy 1808-ban jöttek létre az első függetlenségi mozgalmak, és az események kedvező alakulásában közrejátszottak a napóleoni háborúk, valamint a Spanyol Királyság gyengesége is. Ilyen körülmények között Chile megindíthatta függetlenségi háborúját. 1810-ben autonóm köztársaság lett a Spanyol Királyságon belül, teljes függetlenségét azonban csak 1818. február 12-én nyerte el, Bernardo O’Higgins vezetésével.
Bár a mexikói nagykövetasszony nem tudott eljönni, Pulido úr egyetértett chilei kollégájával abban, hogy az 1810-es évek jelentős szerepet töltenek be a mai mexikói emberek identitásában. Kiemelte az összetartozás érzését és az egymásért való küzdeni tudás fontosságát, mely kiválóan jellemezte a 200 évvel ezelőtti Mexikót és jellemeznie kell a mostanit is. 1810.szeptember 16-án Miguel Hidalgo y Costilla pap félreverte a harangot és összehívta az embereket templomába, hogy kihirdesse híres felhívását a felkeléshez, Grito de Dolores címmel. Bár Hidalgo atyát a következő évben kivégezték a spanyolok, honfitársa, José María Morelos nem tért le a szabadsághoz vezető útról, így 1821-ben Spanyolország kénytelen volt elismerni Mexikó függetlenségét. Az 1824-es alkotmány szerint Mexikó szövetségi köztársaság lett.
Az ecuadori rendkívüli nagykövet az ország történetén kívül remek angoltudását is bemutatta. Az ismeretanyag még részletesebb megismeréséhez segítségül hívták a technikát is, ugyanis projektoron követhették az eseményeket az egybegyűltek. A spanyolok 1531 és 1533 között hódították meg, és előbb a Perui Alkirálysághoz, majd az Új-Granadai Alkirálysághoz csatolták Ecuadort. A gyarmatosítók elleni küzdelem 1810-ben kezdődött, és hosszú, keserves harcok után 1821-ben fejeződött be.
Az előadásokat nagy érdeklődéssel fogadták az egybegyűltek, hiszen a ritka alkalmak egyike volt ez, mely során közelebbről is megismerhettük egy ilyen távoli kultúrkör történelmét, szabadságharcát. A délelőtti emlékülést 14.30-tól egy diákkonferencia követte, mely során három, egymással párhuzamosan zajló szekciót alakítottak ki. Ezek tematikái a „Szellem és irodalom”, a „Politika”, valamint a „Kultúra arcai” voltak.
Asztalos Máté
(A kép forrása: http://blogimg.radikal.com.tr/Blogs/2013/10/31/america-latina-8C28-6225-1476.jpg)