2009.02.25-én, szerdán vette kezdetét a Biztonságpolitikai Szakkollégium és a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Hallgatói és Doktorandusz Önkormányzatának közös szervezésében megrendezésre kerülő konferenciasorozat.
Az első előadói délután az „Izrael biztonsága; konfliktusok és/vagy megoldások?” címet viselte. Szenes Zoltán nyá. vezérezredes, egyetemi docens moderálásával Őexellenciája Aliza Bin-Noun, Izrael állam budapesti nagykövete mellett dr. Gazdik Gyula egyetemi docens az ELTE képviseletében, valamint Papp János ezredes, a KFH szakértője tartottak előadásokat.
Nagykövet asszonyt Prof. Dr. Szabó János, az egyetem rektora köszöntötte hivatalosan, majd ezt követően érkezett meg az előadás helyszínére.
A megjelent hallgatóság tiszteletteljesen figyelte amint a vendégek helyet foglaltak, majd a moderátor köszöntésével, a vendégek bemutatásával kezdetét vette a konferencia. Szenes tábornok – a felvezetést követően – mindenkinek figyelmébe ajánlotta az „Epicentrum – a világ jövője a Közel-Keleten dől el” című – hasznosnak ígérkező – olvasmányt.
Elsőként Őexcellenciája Aliza Bin-Noun tartott előadást. Közvetlenségét jól mutatta, hogy előadása megkezdése előtt megkérdezte a megjelenteket, hogy gondot okozna-e, ha angolul tartaná előadását, illetve szükség van-e a rendelkezésre álló tolmácsra. A többség igenlően bólogatott az angol nyelvtudásra irányuló további kérdéseire, így a segítséget és a lehetőséget megköszönve angolul folytatta.
Előadása kezdetén egy rövidfilmet mutatott be, ami alatt felhívta a figyelmet a gyermekkatonák toborzására és kiképzésére, valamint a civilek sérelmére elkövetett merényletekre a Hamasz részéről. Televízióban nem látott képsorokkal mutatta be az érem egyik oldalát. A videón több bejátszás elkövetett háborús bűnöket, és az ezeket alátámasztó rövid képsorokat tartalmazott.
Igyekezett világossá és mindenki számára megérthetővé tenni az izraeli válaszcsapások megalapozottságát, valamint rámutatott arra, hogy ez mindig is inkább önvédelem, mintsem támadás volt. Olyan a hallgatóságra vonatkozó példákat hozott fel, melyekkel megértetni szándékozott Izrael lépéseit.
Bemutatta országának geopolitikai helyzetét, melynek során kiemelte, hogy Izrael népessége és területe aránytalanul kicsi szomszédaihoz képest, melyek egy része ellenséges érzelmeket táplál a zsidó állammal és annak lakosságával szemben.
Feltárta a gázai-konfliktust megelőző eseményeket, és beszélt az időben nem is oly távoli konfliktusról. Elmondta, hogy a különböző palesztin szervezetek annak ellenére sem mérsékelték támadásaik hevességét, hogy Izrael, telepesei jelentős részét kitelepítette a gázai-övezetből és Ciszjordániából. Miután a támadások folytatódtak, az izraeli kormányzat minden közvetlen diplomáciai kapcsolatát megszakította a Hamasszal. A hivatalos érintkezés egyetlen csatornája Kairón keresztül vezetett, Egyiptom ugyanis egyedüli közvetítőként lépett fel a két fél között.
aliza-bin-noun

Őexellenciája Aliza Bin-Noun

Tisztázta a hallgatóság előtt, hogy korántsem ápolnak olyan rossz viszonyt a muzulmán államokkal, mint ahogy azt a külvilág hiszi. Ennek megértése végett különbséget tett ún. szélsőséges és moderált muzulmán államok között. Kiemelte, hogy a szélsőséges államokkal – mint pl. Iránnal vagy Szíriával – szembeni védekezés érdekében mindent megtesznek, míg a kiegyezésre jóval hajlandóbbakkal – úgy, mint Egyiptommal vagy Jordániával – békeszerződésük van. Hangsúlyozta, hogy ezen utóbbi államok már rájöttek, hogy a tartós háborúskodás minden fél számára csak szenvedést hoz. Ezzel szemben a Hamasz mind a mai napig folytatja harcát, nem törődve a polgári lakosság anyagi és testi épségével, s Izrael egyik legfőbb ellenségének, Iránnak aktív támogatását is élvezik.
A Palesztin Hatóság és több ún. moderált muzulmán állam is elítéli a Hamaszhoz és Hezbollahhoz hasonló szélsőséges szervezeteket, sőt, mi több, hírszerzőik megbízható, hasznos információkkal segítik Izraelt a harcok során.
Nagykövet asszony többször is felhívta a figyelmet, hogy olyanoknak, akik nem tapasztaltak ilyet, szinte elképzelhetetlen, hogy milyen lehet a közel-keleti puskaporos hordón élni. Előadása során utalást tett arra, hogy az iráni rakéták hatósugara, a mostani fejlesztések eredményeként közel egész Európát lefedheti majd, így új kihívásként jelenhet meg az európai államok számára.
Nagykövet asszony jelezte, hogy tudatában van a sok vádnak, amik a civil áldozatok nagy száma miatt érik Izraelt. Ezzel kapcsolatban kitért egyrészt arra, hogy az izraeli állampolgárok nem teherként gondolnak a kötelező katonai szolgálatra, hanem sokkal inkább a hazával szembeni erkölcsi kötelességként; másrészt arra, hogy az Izraeli Védelmi Erők mindent elkövetnek az ártatlanok védelme érdekében. Megemlítette a polgári áldozatok számát is, s ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy a Hamasz évekig tartó rakéta- és aknavető-támadásai közel sem öltek és sebesítettek meg annyi civilt, mint az izraeliek válaszcsapásai. Nagykövet asszony szerint az ok nem a támadások hatékonyágában volt keresendő, Izrael ugyanis számos óvóhelyet épít ki polgárai számára, ahová behúzódhatnak a támadások idején, míg a Hamas kifejezetten olyan tüzelőállásokat és raktárakat választ, amelyek közvetlen környezetében tömegek élnek és dolgoznak nap, mint nap. Így a két oldalon elhunyt áldozatok összehasonlítása értelmetlen.
Elhangzott az is, hogy az izraeli kormány bizonyítékokat talált, hogy a Hamasz a saját népének szánt nemzetközi segélyszállítmányokat rendszeresen lopja, majd a feketepiacon értékesíti azokat.
Az Öntött ólom hadművelettel (Operation Cast Lead) kapcsolatban kiemelte, hogy ugyan a Hamasz teljes katonai potenciálját nem semmisítették meg, de ez nem is képezte célját a hadművelet tervezőinek. Az ellenséges élőerő pusztítása csak másodlagos feladat volt. Tanulva a libanoni hibáikból, gyors, erőteljes csapások sorozatával semmisítették meg a legfőbb veszélyt jelentő Grad (Katyusa), Qassam 1-2-3 és Fajr rakétákat, valamint a csempészútvonalakat, ahonnan ezeket beszerezték, továbbá azon üzemeket, ahol összeállításra kerültek. Ezen túlmenően pedig jószerivel lefejezték a Hamaszt tisztikarának módszeres pusztításával.
Felhívta a figyelmet a műveletek presztízsértékére, ugyanis megítélése szerint sikerült helyreállítani az izraeli becsületen esett foltot, a vereséget, amelyet a Hezbollahtól korábban elszenvedtek. A mostani műveletek sikere mintegy üzenetként funkcionált a többi radikális iszlám csoport számára, miszerint Izrael már kiválóan el tudja hárítani az aszimmetrikus hadviselést folytató hadviselő felek tevékenységét is.
BSZK-konferencia-2009-02-25
A konferencia meghívottjai (balról jobbra): Papp János, Gazdik Gyula, Szenes Zoltán (moderátor), Őexellenciája Aliza Bin-Noun
Ezt követően dr. Gazdik Gyula következett, aki áttekintést adott a konfliktus hátteréről. Előadását Izrael állam létrejöttének körülményeivel kezdte. Több olyan számadatot megosztott a hallgatósággal, melyek segítségével pontos képet festett a korabeli viszonyokról. Elhangzott, hogy a térség két etnikumának ellentétei egészen mélyen gyökereznek. Kiemelte az 1947. november 29-i Palesztina jövőbeni kormányzata címmel hozott 181. számú ENSZ határozatot, melyben két állam – Izrael és Palesztina – létrejöttéről hoztak döntést. A határozatot az arab államok nem fogadták el, és 1948. május 15-én – a zsidó állam megalakulásának másnapján – fegyveres támadást intéztek Izrael ellen. Kiemelte, hogy ennek a háborúnak az eredményeként a még meg sem született palesztin állam lényegében felosztásra került. A térség arab társadalma demoralizálódott, s lényegében ide vezethető vissza az a folyamat, melynek eredményeként több mint 250.000 zsidó menekült el az arab államokból.
A zsidó állam lakossága folyamatosan növekedett, 2004-re elérte a 3 millió főt, napjainkra pedig a 7 millió főt. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy az állam lakosságából 5,5 millió fő zsidó származású, mely a világ zsidóságának 44%-át teszi ki. Az állam fejlődésével kapcsolatosan fontos tudni azt, hogy a nemzeti integrációt elősegítette a veszélyeztető környezet, ugyanakkor a belső megosztottság nehezítette a folyamatot.
Gazdik tanár úr kiemelt figyelmet fordított Izrael gazdaságára. Az elmúlt 60 évben ugyanis ez a kis állam vezető gazdasági szerepre tett szert a régióban, továbbá több gazdasági ágazatot tekintve világviszonylatban is a legfejlettebbek közé került. Ez az előkelő státusz az ún. izraeli gazdasági csodának köszönhető. Mint Gazdik tanár úr is kifejtette, négy tényező segítette hozzá az államot a gazdasági élénküléshez. Ezek pedig a tömeges bevándorlás – mellyel fizetőképes, valamint nagy mennyiségű munkaerő jelent meg a piacon –, a nagymértékű tőkebeáramlás, a magánszféra kodifikált fejlődése, valamint a szorgalom voltak.
dr-gazdik-gyula
dr. Gazdik Gyula
Az ország GNP-je 7%-kal növekedett, a pénzügyi szektor felélénkült, az infláció alacsony volt, valamint megkezdődött a privatizáció. Ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy az 1967-es hadiipari fejlesztés is jelentősen hozzájárult ehhez, valamint az, hogy az 1970-es években hozzáigazították a gazdaságot a realitásokhoz.
Elhangzott, hogy az 1990-es években a biztonsági helyzet romlása miatt a liberalizálódási folyamat felgyorsult. A GDP először fordult át mínuszba, majd két évvel később 2003-tól kezdett el újra növekedésnek indulni.
A gazdasági helyzet ismertetése után a politikai berendezkedéssel folytatta. Ennek során kiemelte, hogy az Izraelben működő nyugati típusú parlamenti rendszer az egyetlen a régióban. A pártstruktúrát baloldali, jobboldali liberális, vallásos, és etnikai csoportokra lehet osztani. A bekerülési küszöb mindösszesen 2 %, és jelenleg tíz párt ül a Parlamentben. Az elmúlt évek eseményeit figyelembe véve a balközép pártok meggyengültek, és míg korábban a jobbközép és a balközép csoportok alkották a pillért, egy újfajta – jobbközép – pilléren nyugvó politikai rendszer van kialakulóban.

Izrael biztonságával kapcsolatban megerősítette, hogy az ellenséges környezet jelentős haderő fenntartását kívánja meg az államtól. Elmondta, hogy Izrael létérdeke a háborús helyzetekben az, hogy a stratégiai kezdeményezés a kezében legyen, a hadműveleti terület pedig az ellenség területén. Ezt eddig mindösszesen egyszer, 1973-ben nem sikerült maradéktalanul teljesíteniük. Megemlítette az atomfegyver kérdéskörét, melyet Izrael se nem cáfol, se nem erősít meg. Gazdik tanár úr elmondása szerint Izrael igyekszik mindent megtenni annak érdekében, hogy a térség bármely más hatalma ne tehessen szert nukleáris fegyverre. Erre nagyon jó példának tartotta a Bagdad melletti atomerőmű lebombázását. Kiemelte, hogy Izrael ugyan tagja a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnek, de nem tagja az Atomsorompó Egyezménynek. Simon Perez egykori külügyminiszter ezt azzal indokolta, hogy Izrael az egyetlen állam, melyet ellenségei fizikai létében fenyegetnek, valamint annak ellenére, hogy a létét fenyegető államok aláírták az Egyezményt, tovább folytatták fegyverkezési programjaikat. A biztonsági kihívásokat két csoportba sorolta: az ország létét fenyegető, és az aktuális kihívásokra. Hangsúlyozta, hogy a zsidó állam elleni, arab államok vezette konvencionális háborúk lehetősége Egyiptom kiválásával jelentősen lecsökkent, azonban a tömegpusztító fegyverekkel végrehajtott támadások veszélyével továbbra is számolni kell, annak ellenére, hogy korszerű rakétaelhárító rendszerrel rendelkezik az ország. Aktuális kihívásként a fegyverszüneti vonalak menti összecsapások veszélyét, illetve a határon átszivárgó gerillákkal való összecsapásokat és támadásokat emelte ki. Az oslói, valamint madridi folyamatra, amelyek célja egy életképes palesztin állam kialakítása lett volna – ezek azonban sikertelenül értek véget. A Közel-Keleti kérdéssel kapcsolatban kifejtette, hogy az izraeliek szerint tartós béke nem lehetséges addig, amíg a térség államai nem demokratikusak. Ennek magyarázatára a 2000-es évet hozta fel, amikor új perspektíva rajzolódott ki. 2001 februárjában Ariel Sharon már elhibázottnak tartotta az oslói folyamatot, ugyanis kitartott amellett, hogy semmiképpen nem térhetnek vissza az 1967-es határokhoz, illetve nem hajlandóak lemondani a Golán-fennsíkról sem. A kemény akaratot képviselő telepesek átköltöztetésével járó nehézségeket senki sem vállalja szívesen, így bármilyen terv gyakorlati végrehajtása nehézségekbe ütközik.

Harmadik előadóként Papp János ezredes tartott részletes összefoglalót a 22 napos háború katonai hátteréről. Beszámolóját a szembenálló felek erőinek és képességeinek összevetésével kezdte. Ebből az érdeklődők megtudhatták, hogy a háborúban körülbelül mintegy 12-16.000 főnyi Hamasz fegyveres állt szemben a 20.000 fős izraeli erővel.
papp-janos
Papp János
Kiemelt egy fontos különbséget a Hamasz, és az izraeli haderő között, mégpedig, hogy utóbbi mind a három haderőnemben képviseltette magát a műveletek során, amely jelentős előnynek bizonyult.
Ezt követően kitért a két haderő által követett harcmodorra és az általuk alkalmazott alapelvekre. A Hamasz, az iszlám radikálisok körében már-már klasszikusnak számító aszimmetrikus hadviselést alkalmazta, így amikor csak lehetőség adódott, lesből, többnyire könnyűfegyverrel intézett gyors rajtaütésekkel zaklatta az izraeli erőket. A Hamasz ellenállása azonban hamar megtört, hiszen vezetőit a precíziós izraeli bombázások gyakorlatilag elpusztították, kivéve a földalatti óvóhelyekre és külföldre menekült vezetőket. Megsemmisítették a felszín feletti vezetési pontok egy részét is, ennek ellenére a Hamasz mégsem hajlandó tárgyalni mind a mai napig egy tartós béke-megállapodásról.
Az Izraeli Védelmi Erőkkel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy különösen ügyeltek a saját erők védelmére, így nem vállaltak felesleges kockázatokat. Fő céljuk az volt, hogy a déli országrészt biztosítsák a Hamasz rakétáival szemben, így alapvetően a háború vívására választott egyik eszközüktől akarták megfosztani a Hamasz-t.
Papp ezredes kiemelte még a meglepetésszerű támadás fontosságát is, hiszen még a Hamasz sem számított arra, hogy Izrael ilyen rövid idő alatt és ráadásul Hanuka idején fogja elindítani offenzíváját. Elmondta, hogy az IDF-IAF erődemonstrációja talán elrettenti mind a Hamaszt, mint a többi iszlám radikálist a jövőben.
Az előadói délután a Biztonságpolitikai Szakkollégium által szervezett előadássorozat első eleme volt. A megjelent hallgatókat, érdeklődőket szívesen látjuk a következő rendezvényeken is, amelyek az alábbi témákkal foglalkoznak majd:
– Afganisztán
– Az arab-izraeli kérdés palesztin szemszögből
– Pakisztán
– Nyugat-Balkán