Az ENSZ Gyermekjogi Nyilatkozat 20. évfordulója alkalmából 2009. november 24-én a Biztonságpolitikai Szakkollégium “Emberi jogok – embertelen jogsértések” címmel szervezett kerekasztal-beszélgetést, átfogó képet adva ezzel tagjainak és az obligátoknak a nemzetközi biztonságot veszélyeztető humanitárius veszélyek és emberi jogok megsértésének gyermekeket érintő szeletéről.
A konferencia első felszólalójaként Kecskeméti Edit, az UNICEF Magyar Bizottságának igazgatója tartott előadást. Az igazgatóasszony beszámolt az 1989. november 20-án elfogadott Gyermekjogi Egyezmény történetéről, annak alapelveiről, a benne rögzített legfontosabb gyermekjogokról, valamint arról, hogy az alapdokumentum illetve a később hozzáfűzött két Fakultatív Jegyzőkönyv miként hatott a nemzeti jogalkotásokra, és hogyan vált más nemzetközi szervezetek (így az Európai Unió) által megszövegezett határozatok alapjául. Mint mondta, az Egyezmény „sikersztori”-ként értékelhető abban az értelemben, hogy a gyermekjogok ügye egyáltalán a világpolitika napirendjére került, ennek következtében pedig jelentős eredményeket sikerült kieszközölni. Az UNICEF tevékenységének is köszönhetően csökkent a gyermekhalandóság, nőtt az egészséges ivóvízhez való hozzájutás számaránya, jelentősen javultak az iskolázottság mutatószámai, és fontos lépések történtek a gyermekek kényszerbesorozásának, prostitúcióra vagy szolgaságba kényszerítésének megakadályozásáért is. Az igazgatóasszony ugyanakkor kiemelten hangsúlyozta, hogy a problémákat korántsem számolták még fel: a gyermekek illegális munkára kényszerítése, a gyermekkereskedelem, az újszülötteknek a szükséges védőoltásokhoz való hozzájutása, a gyermekkorú HIV-fertőzöttek aránya továbbra is komoly kihívást jelent a világ számára.
A konferencia második előadójaként Nagy Navarro Balázs, az Amnesty International Magyarország elnöke mutatta be a nemzetközi civil szervezet által a harmadik világban feltárt legsúlyosabb humanitárius problémákat, gyermekeket érintő jogsértéseket. Az elnök úr megjegyezte, hogy bár a gyermekjogokért való küzdelem nem tartozik az Amnesty International főbb tevékenységei közé, azok védelme fontos alapja a demokratikus jogrendszereknek; a civil szervezet ebben a témakörben végzett munkájáról szóló angol nyelvű videofelvételt az elnök úr rögtönzött fordításának kíséretével hallgathattuk meg. Előadónk ezt követően kitért egyebek mellett az Amnesty International emberi jogok helyzetéről készített 2009-es jelentésére, valamint Ismael Beah egykori gyerekkatona történetéről és az amerikaiak által válogatott bűntettekkel vádolt muszlim fiatalok guantanámói körülményeiről, rendszeres kínoztatásaikról is szót ejtett.
A rendezvény záró előadását a gyerekkatonaság tárgykörére koncentrálva – az idei ITDK-n ebben a témában írt dolgozatával első helyezést elért – Szijj Dóra tartotta meg. Kiváló prezentációjában beszámolt a gyerekkatonaság mögött húzódó politikai és geopolitikai okokról, kulturális összefüggésekről, társadalmi szokásokról, vallási-etnikai viszonyokról, valamint a gyermekeket motiváló pszichológiai tényezőkről. Bemutatta továbbá a gyermekek védelmével foglalkozó szervezeteket, illetve e szervezetek által végzett – a gyermekek társadalmi visszailleszkedését segítő – DDR-tevékenységről és annak hatékonyságáról is beszélt. A kongói gyerekkatonák helyzetének felvázolása után leszögezte, hogy a gyerekkatonaság felszámolása nem csupán hosszú, de igencsak kétséges folyamat, hiszen megvalósításához elsősorban a tartós béke megteremtésére és gyerekkatonákat alkalmazó államok gondolkodásmódjának drasztikus megváltoztatására volna szükség.
A kerekasztal-beszélgetés a hallgatóság kérdéseivel zárult, melyekre az előadók készséggel válaszoltak.
Pocsarovszky Ráchel