2011. február 28-án a Kidma zsidó diákszervezet konferenciát rendezett az Izraeli Kulturális Intézetben Egyiptomi forrongások és Izrael címmel. A négy órás rendezvény három nagyobb tematikus blokkba tömörítette az előadókat: Biztonságpolitikai-, Média- és Politikai panel.

Az első részben Tálas Péter, a Stratégiai Védelmi Kutatóintézet igazgatója beszélt a tunéziai és egyiptomi változások stratégiai aspektusairól. Kifejtette, hogy az eddigi diktátorok, ha nincsenek ezek a megmozdulások, akkor sem sokáig maradtak volna hatalmon, hisz már több évtizede kormányozták országaikat. Ennek ellenére nagyon valószínű, hogy továbbra is autokrata rendszerek maradnak Egyiptomban és Tunéziában, a kérdés csupán az, hogy elit-csere vagy elit-bővülés nyomán. Hisz az ott élőknek – a nyugati retorikában hallottakkal ellentétben – nem a szabadság a legfontosabb, hanem a stabilitás. Így, ha az ország vezetése nem változtat a javak elosztási rendszerén, akkor újabb tüntetésekre lehet számítani, ami Európára is nagy hatással lesz a várható hatalmas migrációs hullám miatt. Továbbá a demokrácia fenntartása nagyon költséges, így közel sem biztos, hogy az új vezetés megvalósítja azt. A biztonságpolitikai szakértő arra is kitért, hogy a Közel-Keleten négy nagyhatalom van: Amerikai Egyesült Államok, Izrael, Irán és Törökország. Látszik, hogy egyetlen arab ország sincs közte, pedig a térség népessége túlnyomó részt arab, ami viszont állandó geopolitikai feszültség forrása lehet. Szerinte a jelenlegi eseményeknél sokkal nagyobb változást hozhat a régióban Irán atomhatalommá válása, amit megakadályozni nem, csupán csak lassítani lehet. Ha ez bekövetkezik, a régió országainak újra kell gondolniuk biztonságpercepciójukat, és nagy valószínűséggel az arab államok is hozzáfognak saját atomfegyverük gyártásához. Izraellel kapcsolatban az a véleménye, hogy ha Egyiptomban a Muszlim Testvériség bekerül a parlamentbe, akkor nagyobb árat kérnek a béke fenntartásáért és a zsidó államnak eddig nem tapasztalt párbeszédet kell kezdenie velük.
Kelemen Tas, a Honvédelmi Minisztérium Védelempolitikai Főosztályának vezetője arról beszélt, mennyire váratlan volt a Tunéziában és Egyiptomban kitört forradalom: sem a nyugati országok, sem az Európai Unió, sem Izrael nem volt erre fölkészülve. Egyiptomban a háttérben egy katonai puccs sejthető, így valószínű, hogy az ország nem fog a radikális iszlám irányába eltolódni. Azonban ha rövid időn belül nem javul az életszínvonal, akkor migrációs hullám indul Európa felé, felmegy a benzinár és legrosszabb esetben a bukott államok köréhez fog tartozni. (Kelemen Úr a végén kitért a magyar békefenntartók tevékenységére a Sínai-félszigeten, melynek keretében 25 katona és 17 rendőr tartózkodik a területen).
A blokk utolsó előadója dr. Matus János, az Általános Vállalkozási Főiskola tanára, aki az ENSZ térségbeli szerepvállalásáról beszélt. A szervezet kiemelt figyelmet fordít a Közel-Keletre, és az 1967-es negatív tapasztalatai miatt biztos, hogy addig a térségben marad, míg tartós sikereket el nem érnek.
A média panel rész egy kerekasztal-beszélgetés volt a forradalom idején Kairóban dolgozott magyar újságírókkal. Zalán Eszter (Népszabadság) 3 napot, Szlankó Bálint (Origo) 2 hetet, Faix Csaba (TV2) 5 napot, Zsíros Sándor (Hír TV) 5 napot volt kint. Mindannyian egyetértettek abban, hogy a lakosság nagy többsége igenis tisztában volt azzal mit szeretne a jövőben – parlamentáris demokráciát, szabad választásokat, Mubarak felelősségre vonását. A tüntetések alatt csak nagyon kevés Izrael és USA ellenes, iszlamista felhang volt és a Muszlim Testvériség csak az utolsó napokban jelent meg szervezett formában. Ebből is látszik, hogy a nép nem egy iszlám államot akar létrehozni, csupán életkörülményein szeretne javítani és a rendszer megtisztítását szeretné elérni.
Élőben kapcsolták Izraelből Shiri Zsuzsát, a Magyar Rádió tudósítóját, aki elmondta: a zsidó államra napokig a struccpolitika volt jellemző, nem akartak a forradalmakról tudósítani, mert azt hitték így nem is lesz az egész igaz. Ezen események Izraelnek egyrészt jók, mert végre nem a palesztin problémáról szólnak a híradások. Másrészt viszont a hatalmi helyzet átalakulása nagy aggodalommal tölti el a zsidókat, félnek, hogy egy esetleges polgárháborúban végül Izrael lesz a közös ellenség.
A politikai blokk keretében elsőként dr. Csicsmann László, a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusa beszélt az egyiptomi Muszlim Testvériségről. A párt óvatosan állt a történtekhez, hisz a diktátorok az iszlamista veszélyre hivatkozva tartották fönt eddig a diktatúrát. Az 1928 óta létező szervezetet is meglepte az események ilyetén alakulása, amit az is mutat, hogy csak az utolsó napokban kezdett el tüntetni. A Tanár Úr elmondta: habár a párton belül nincs egységes álláspont a négy generáció miatt, az biztos, hogy ők sem akarnak iszlám államot létrehozni. Egy civil kormányzatot szeretnének muszlim háttérrel, ahol vallástudósok tanácsadó testülete segítené a kormányfő munkáját, de vétójoguk nem lenne. Az idősebb generációhoz tartozókban még erőteljesen él az Izrael ellenesség az átélt háborúk miatt, ezért az 1979-es békeszerződést népszavazásra bocsátanák.
Nógrádi György, a Budapesti Corvinus Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára elméletileg az amerikai befolyásról beszélt volna, azonban az események gyors alakulása miatt inkább az aktualitásokra koncentrált. Miután röviden összefoglalta a térségben zajló tüntetések általános vonásait a líbiai helyzetről számolt be. Kifejtette, az országban polgárháború van, az ellenőrzés kicsúszott Kadhafi kezéből, már a palesztinok sem fogadnak el pénzt a líbiai elnöktől, az ország gazdasági válságban van. Az ENSZ menedékhelyeket állított fel, nemzetközi vizsgálóbizottságot hozott létre az elnök bűneinek kivizsgálására, illetve irányzott szankciókkal, pénzbefagyasztással próbál Kadhafira hatni.
A konferencia utolsó előadója dr. Jungbert Béla, a Külügyminisztérium afrikai és közel-keleti Főosztály vezetője elmondta, hogy mivel ezek az országok demokráciai deficittel küzdenek, ezért elkerülhetetlen volt a változás; a dominó-effektus feltartóztathatatlan. Azt mondta, Magyarország bízik abban, és az EU részeként dolgozik azon, hogy az elnöki autoriter diktatúrákhoz és az iszlamista berendezkedéshez képest legyenek alternatívák a régióban. Kifejtette, hogy az EU déli szomszédságpolitikájának megújításával új stratégiát állít össze. A cél olyan rendszerek megerősödésének a támogatása, amelyek partnerek a demokratikus értékek és a regionális integráció támogatásában. Azonban nem lehet cél egy svéd vagy holland típusú demokrácia meghonosítása Líbiában vagy Tunéziában. Végül kifejtette az EU prognózisát a térséggel kapcsolatban: Tunéziában hosszú átmenetre kell számítani, Egyiptomban fel kell készülni a Muzulmán Testvériség választásokat követő térnyerésére. A líbiai események a legaggasztóbbak, polgárháborúval és az ország kettészakadásával fenyegetnek, a kormányerők által alkalmazott erőszak miatt szankciókra is szükség lehet.
Elmondható, hogy minden szakértő nagyon magas szakmai színvonalat képviselt, s mindemellett kiváló előadók is, amit az is bizonyított, hogy a hosszúra sikeredett beszámolók ellenére este 9 óráig kitartott a teltház.
Ördögh Ágota