A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem (ZMNE) Biztonságpolitikai Szakkollégiuma a terrorizmus elleni küzdelem átfogó megközelítését célzó konferenciát rendezett 2011. szeptember 19-én „A terrorizmus problémája Magyarországon és környezetében a 2001–2011 közötti időszakban” címmel. A tudományos-szakmai rendezvényen, amelyet az Új Széchenyi Terv a TÁMOP 4.1.1-es programjának támogatásával valósult meg, mintegy 170 fő vett részt, azon képviseltették magukat különböző rendvédelmi szervek, a Magyar Honvédség tagjai és a civil szféra legkülönbözőbb területéről érkezett szakértők.
A konferenciát dr. Boldizsár Gábor ezredes, a ZMNE Hadtudományi Kar megbízott dékánja nyitotta meg, üdvözölve a jelenlévőket és méltatva a konferencia jelentőségét. A későbbiekben Csiki Tamás, a Stratégiai és Védelmi Kutatóintézet munkatársa vette át a szót, aki a rendezvény moderátori szerepét látta el.
Első előadóként Hajdú János rendőr dandártábornok, a Terrorelhárítási Központ (TEK) parancsnoka beszélt. A „Magyarország szerepvállalása a terrorizmus elleni küzdelemben” című előadásában kiemelte, hogy az átalakuló biztonságfelfogás, az aszimmetrikus hadviselés és a vele járó új kihívások arra késztetik a világ terrorelhárító alakulatait, hogy szorosan együttműködve, kialakítva a „best practice” rendszerét, közösen találjanak választ az új kérdésekre. Hozzátette: Magyarország terrorfenyegetettsége alacsony, azonban a készenlétet folyamatosan fenn kell tartani. Ennek értelmében a terrorizmus elleni harcot két fő területre lehet osztani: az terrorizmus-elhárító (anti-terrorism) törekvésekre, amelyek defenzív jellegűek, céljuk a megelőzés és a védelem, illetve a terrorizmus-felszámoló műveletek (counter-terrorism), amelyek offenzív lépések, azaz olyan válaszcsapások, melyek célja a bekövetkezett események kezelése. A magyarországi szerepvállalással kapcsolatban elmondta, hogy elsődleges célok között szerepel a tömegpusztító fegyver proliferációjának megakadályozása, a terrorista szervezetek gazdasági hátterének felszámolása és az illegális migráció kezelése. Ez utóbbi kapcsán kiemelte, hogy hazánkra komoly súly nehezedik, hiszen Magyarország az Európai Unió keleti kapuja. Végezetül pár mondatban bemutatta a Terrorelhárítási Központ szervezeti felépítését.
bszk-atfogo-megkozelites-02
Következő előadóként dr. Tálas Péter, a Stratégiai Védelmi Kutatóintézet igazgatója tartotta meg előadását „Magyarország és környezetének fenyegetettsége a számok tükrében” címmel. Már beszéde elején rávilágított a terrorfenyegetettség-percepció (melyet a média és a közvélemény alakít) és az adatbázisokban, statisztikákban megjelenő terrorfenyegetettség kapcsolatára: véleménye szerint nagyon fontos, hogy ez a két dolog ne kerüljön túl távolra egymástól. Röviden bemutatta a legfontosabb adatbázisokat, melyek a kérdéssel foglalkoznak. Ezek a statisztikai rendszerek hasznosak a témakör meghatározott szempontok alapján való értelmezésekor, azonban az általuk felállított számok sokszor nagyban különböznek, hiszen minden azon múlik, hogy az adott rendszer melyik terrorizmus definícióval dolgozik: ennek értelmében ezek az adatbázisok leginkább a különböző trendek megjelenítésére a legalkalmasabbak. A kivetített, rendkívül részletes táblázatok jól mutatták a világ és az államok terrorfenyegetettségének mértékét. Tálas Péter többek között arra is kereste a választ, hogy valóban globális-e a terrorizmus? A számok tükrében nagy bizonyossággal állíthatjuk, hogy igen: a Terrorism Situation and Trend Report adatbázisa szerint 2004 és 2011 között 143 országot érintett a terrorizmus, a világ államai közül pedig Irak van a legnagyobb terrorveszélyben. Végezetül a magyarországi helyzetet elemezte, mondván, hogy hazánkra alapvetően a politikai terrorizmus a jellemző, azon belül is a szélsőjobboldali aktivitás figyelhető meg. „A nagy kérdés azonban az, hogy mit gondol mindezekről a társadalom, a hatóság és a szakértő?” – fejezte be előadását Tálas Péter.
A kritikus infrastruktúrák védelme sem maradhatott ki a konferencia programjából, hiszen Magyarország legsebezhetőbb pontjai könnyen terrorcselekmények célpontjává válhatnak. Dr. Horváth Attila alezredes „A terrorizmus és a kritikus infrastruktúra védelemének összefüggései Magyarországon” című előadásában világított rá erre a kérdésre. Ezen infrastruktúrák működése elengedhetetlen a mindennapi élethez: az infokommunikációs, energetikai, pénzügyi, közlekedési stb. rendszerek szerves részét képezik egy modern állam életének. Az előadó megjegyezte: a definíciós kényszer és annak buktatói jelen esetben is fennállnak, csakúgy, mint a terrorizmusnál, pontosan ezért fogalmi meghatározásba ő sem bocsátkozott. Kiemelte: a legnagyobb veszély a rendszerek egymástól való függésében rejlik, magyarán egy infrastruktúrát ért támadás dominó-effektust képes kiváltani. Mivel a pusztítás és az abból adódó kár nem csak helybeni problémát okoz, hanem átterjedhet az egész rendszerre, még inkább azt erősíti, hogy nagyobb figyelmet kell szentelnünk e rendszerek védelmére. A megoldást az jelentheti, hogy azonosítjuk ezeket az elemeket és megelőző lépéseket teszünk védelmük érdekében; mindezek a lépések azonban nem lehetnek hatásosak, hogyha az üzemeltetők és állam között nincsen megfelelő együttműködés.
bszk-atfogo-megkozelites-03
A konferencia zárásaként dr. Németh József Lajos, a ZMNE előadója következett „A Magyar Honvédség válaszai a terrorizmus jelentette fenyegetésekre” című előadásával. „A téma megközelítésének módszertana is nehéznek mondható, hiszen egy nagyon komplex rendszert kell vizsgálnunk” – emelte ki előadás elején. Az előadó véleménye szerint a 2001. szeptember 11-i támadások utáni katonai válaszadás törvényszerűen következett be, mert az felülírta a Amerikai Egyesült Államok 1998-as, a nemzetközi kooperációt elsődlegesnek tekintő, ugyanakkor a katonai elrettentésre is építő nemzeti biztonsági stratégiáját. Ebből kifolyólag a katonai erő nagyon markánssá vált a terrorizmus elleni harcban, azonban nem lehet és nem is vált kizárólagossá. A megváltozott környezet és a megjelenő új kihívások és fenyegetések új katonai képességek létrehozására és haditechnikai fejlesztésekre kényszerítették a világ hadseregeit, köztük a Magyar Honvédséget is.
A magyar haderő a terrorizmus elleni erőfeszítései nemzetközi szinten alapvetően annak missziós tevékenységében – döntően puha eszközök alkalmazásában – jelennek meg, de a biztonságpolitikus megemlítette azt is, hogy a felderítés, elhárítás, kiképzés, elemzés, értékelés és más hagyományos katonai eljárási területeken is jelentős változtatásokat vezetett be a Magyar Honvédség a terrorellenes harc globális méreteinek kibontakozása óta. Hozzá tette: a Magyar Honvédség úgy felel meg a vele szemben támasztott vonatkozó elvárásoknak, hogy a honvédelem egészére szánt pénzügyi források az elmúlt években folyamatosan csökkentek és a párhuzamosan zajló átszervezések is megnehezítik a terrorizmus elleni harcra irányuló erőfeszítéseket.
A konferenciát – néhány lényeges mozzanatot kiemelő hozzászólás után – dr. Boldizsár Gábor ezredes és Csiki Tamás szavai zárták, egyetértve abban, hogy a konferencia sikeres és eredményes volt, így az megalapozott egy újabb, a terrorizmus átfogó megközelítését hasonló módon középpontjába helyező tudományos-szakmai fórumot.
Szentgáli Gergely