2012. május 17-én a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen került megrendezésre a „2012 – A Nemzeti Biztonsági Stratégia” című szakmai konferenciasorozat nyitó rendezvénye a Magyar Atlanti Tanács, a Stratégiai Védelmi Kutatóközpont és a Biztonságpolitikai Szakkollégium szervezésében.
Dr. Szemerkényi Réka, a Magyar Atlanti Tanács alelnöke nyitóbeszédében a konferenciát a stratégiai dokumentum keletkezése körülményeinek bemutatásával vezette fel. A 1035/2012. Kormányhatározatot, azaz Magyarország Nemzeti Biztonsági Stratégiáját (NBS) úgy jellemezte, mint a jelenlegi nemzetközi helyzetre adott reakció, amelyben az ország vezetőinek reflektálni kell a biztonsági környezet változásaira és a feltételezett jövőbeni biztonsági kihívásokra, fenyegetésekre. Kiemelte, hogy a 21. században Magyarország páratlan stabilitást és biztonságot élvez, de emellé páratlan kitettség (potenciális sebezhetőség, veszélyeztetettség) is társul, mely döntéshozói felelősséget, a válaszok folyamatos finomhangolását igényli. Ennek érdekében a Nemzeti Biztonsági Stratégia alapján ágazati stratégiaként készülőben van a Nemzeti Katonai Stratégia, illetve olyan különleges területekre fókuszáló dokumentumok, melyek specializáltan egy adott kihívással, mint például a kiberbiztonsággal foglalkoznak.
A konferencia első előadásában Nagy Zoltán, a Külügyminisztérium Biztonságpolitikai és Non-Proliferációs Főosztályának főosztályvezető-helyettese hangsúlyozta annak fontosságát, hogy egy problémából ne csak akkor legyen hír, amikor már bekövetkezett, hanem az elhárításra való felkészülés is megfelelő figyelmet kapjon. Mivel napjainkban adottnak tekintjük a magas szintű biztonságot, és kevés szó esik arról, hogy a komplex fogalom milyen sokszínű fenyegetések elhárítását rejtheti magában, a társadalom gyakran megfeledkezik arról, hogy „a biztonság a demokrácia oxigénje”, melynek megteremtéséhez és fenntartásához komoly erőfeszítéseket kell tenni.
Az NBS elkészítésével kapcsolatban Nagy Zoltán elmondta: bár az 1990-es években is rendelkeztünk az ország biztonságpolitikájának irányelveit rögzítő dokumentumokkal, a Nemzeti Biztonsági Stratégia csak tíz éves múltra tekint vissza Magyarországon. A 2002-es, majd 2004-es NBS-t követően az ország Alaptörvényének szellemében 2011-ben a nemzetközi környezet változásaira – például a NATO 2010-ben elfogadott új Stratégiai Koncepciójára, a kibontakozó gazdasági válságra – reagálva új stratégia létrehozására volt szükség.
bszk-nbs-2012-02
Nagy Zoltán, a Külügyminisztérium Biztonságpolitikai és Non-Proliferációs 
Főosztályának főosztályvezető-helyettese
A dokumentum rendeltetését tekintve három célcsoportnak készült. Egyrészt az államigazgatásnak, amely ki is dolgozta, de egyben iránymutatásul és tervezési alapként is szolgál a szélesebb köz- és államigazgatási szféra számára; másrészt nemzetközi partnereinknek, hogy lássák, hogyan vélekedünk a világ biztonsági kihívásairól, az azokkal kapcsolatos céljainkról, illetve mik a kihívásokra adott válaszaink; végül magának a szélesebb hazai közvéleménynek, a civil szféra nem kormányzati szereplőinek és a sajtónak. Ezek következtében rendkívül fontos volt a korrekt és konkrétumokra épülő, pontos megfogalmazás – nem hiába tartott a szövegezés egy évig. Az egyeztetések során ügyeltek a közérthető nyelvezetre, illetve arra, hogy a stratégia mentes legyen a szakzsargontól. Ennek köszönhető például, hogy az Amerikai Egyesült Államokat leszámítva az NBS nem emel ki országokat név szerint. Mivel a dokumentum összkormányzati célokat fogalmaz meg, minden esetben törekedett a konszenzusra, és a kidolgozó Külügyminisztérium szakmai segítséget kapott többek között a Honvédelmi Minisztériumtól, a Belügyminisztériumtól, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumtól és a Nemzetgazdasági Minisztériumtól is.
Logikai felépítését tekintve az NBS szövege négy nagyobb egységre osztható. Az elsőben a világban zajló folyamatokat értékeli, amelyek meghatározzák azt a biztonsági környezetet, amelyben Magyarországnak szavatolnia kell biztonságát és meg kell teremtenie érdekérvényesítő képességét. A másodikban Magyarország biztonságpolitikai ars poeticájának, hitvallásának megfogalmazása található: azon értékek és érdekek, amelyek meghatározzák nemzeti céljainkat és nemzetközi tevékenységünket. A harmadikban pedig azok a fenyegetések, kockázatok szerepelnek, melyekre prioritási sorrendben – az ún. „kemény” (például katonai) fenyegetésektől a „puha” (például gazdasági) kihívásokig – választ kell adnia az országnak. Végül a negyedik és egyben befejező rész a kormányzati végrehajtás egészét átfogóan tárgyalja, elvárásokat és ajánlásokat téve a végrehajtásra.
Nagy Zoltán a stratégia céljainak értelmezésekor a biztonság átfogó értelmezéséből indult ki. A mára több tekintetben is jelentősen kibővült biztonságfogalom magában foglalja a biztonság katonai dimenziói mellett a gazdaság, politika, társdalom és a környezet különböző kihívásait. A korábban államközpontú biztonságfelfogásban ma már a regionális és globális szinten értelmezhető folyamatok és a nemzetközi, szupranacionális szereplők is megjelennek – mint ahogy az állami szint alatt olykor az egyén is. A globális kapcsolatok sűrű hálózata, kölcsönös függőségei következtében a biztonság oszthatatlanná vált, az egyes szereplők, államok közös érdeke a stabilitás és kiszámíthatóság fenntartása. Az elmúlt évek kellően alátámasztották, hogy jelenleg a gazdasági függőségek és sebezhetőség jelentik az elsődleges problémát, különösen a kis országok számára. E téren növelni kell szuverenitásunkat és mozgásterünket, amit csak átfogó kormányzati lépésekkel lehet elérni.
Magyarország számára a nemzeti biztonság- és védelempolitika keretét a Washingtoni Szerződés (és annak kollektív védelemre vonatkozó 5. cikkelye) és az Európai Unió Közös Kül- és Biztonságpolitikája adja. Nagy Zoltán is megerősítette, hogy hazánk páratlanul jó helyzetben van, ami a hagyományos katonai agressziótól való fenyegetettséget illeti, de a Balkán még rendezetlen problémái továbbra is odafigyelést igényelnek. Ehhez képest jelentős hangsúlyeltolódás ment végbe a terrorizmus fenyegetés-percepcióját illetően: míg 2002-2004-ben még az első számú fenyegetésként jelent meg a stratégiai dokumentumokban, mára hátrébb sorolódott, fenntartva azt a megítélést, hogy még mindig nagy kockázatot jelent, hiszen bár közvetlen célpont nem vagyunk, de elvben bármikor lehetünk.
A közeljövő és a következő évtizedek tekintetében egyre nagyobb hangsúlyt fog kapni a most még csak visszafogottan megjelenő környezeti biztonság kérdése. A klímaváltozás hosszú távú hatásai, mint például a sivatagosodás, a csapadékviszonyok változása a jövőben egyre sürgetőbben fognak jelentkezni. Ehhez kapcsolható a fenntartható fejlődés biztosítása, a természeti katasztrófák utáni mentesítésre és ipari katasztrófákra elhárítására való felkészülés – melynek jelentőségére 2010-11-ben Kolontár és Fukusima példája hívta fel a figyelmet. Éppen emiatt szükséges a civil válságkezelés feladataira előre felkészülni, és a védelmi szektor mellett a polgári szférát is felkészíteni, hogy kompetens módon legyen képes ellátni feladatait különleges helyzetekben.
Az NBS hangsúlyt fektet az ún. „új típusú” – valójában többségében korábban is jelen lévő, csak nem a biztonságpolitika keretrendszerébe sorolt – kihívásokra is, így a szervezett bűnözésre, a szélsőséges csoportok előretörésére, és a kábítószer-kereskedelemre – melynek kapcsán már nem csak, mint tranzit ország, hanem mint célország is megjelenünk.
Nemzetközi szerepvállalásunkat és a stratégia külpolitikai eszközeit illetően döntően a nemzetközi szervezeteken keresztül történő érdekérvényesítésre támaszkodhatunk. E tekintetben két új elem, a NATO-n belül a nukleáris fegyverek csökkentése (tágabb értelemben a Barack Obama amerikai elnök által 2009-ben meghirdetett globális zéró, azaz az atomfegyver-mentes világ képe), az ENSZ esetében a „Védelem Felelőssége” (Responsible to Protect) elv jelenik meg a 2012-es NBS-ben.
Az előadás – és a stratégia – zárása a végrehajtás két fontos alappillérére fókuszált. Az első a szilárd gazdasági alap, a gazdasági szuverenitás, a nemzetközi mozgástér biztosítása, az adósságállomány visszaszorítása és az erőforrásokhoz való hozzájutás biztosítása. A második pillér a társadalmi támogatottság, amelyet széleskörű tájékoztatással lehet biztosítani.
Dr. Lázár Péter, a Honvédelmi Minisztérium Védelempolitikai Osztályának osztályvezetője „A Nemzeti Biztonsági Stratégia védelmi vonatkozásai” címmel tartott előadásában a biztonsági környezet elmúlt években tapasztalható, és napjainkban felerősödő stratégiai átalakulását jellemezte. Bevezetőjében felhívta a figyelmet arra, hogy gyakran egyes fogalmak – így a katonai biztonság – inflálódnak, kevesebb figyelmet kapnak, annak ellenére, hogy a védelmi aspektusok is fontos elemét képezik minden ország biztonságfelfogásának. Felgyorsuló, globalizált világunkban és a dinamikusan változó biztonsági környezetben a stratégiai dokumentumok kulcsfontosságú tájékozódási pontot jelentenek – folytatta.
bszk-nbs-2012-03
Dr. Lázár Péter, a Honvédelmi Minisztérium Védelempolitikai Osztályának 
osztályvezetője
A hazánk biztonságának sarokkövét jelentő NATO is folyamatosan átalakulóban van, az eltérő biztonságfelfogás és fenyegetettség percepció pedig gyengítheti a transzatlanti kapcsolatokat és háttérbe szoríthatja az egységes stratégiai gondolkodást. Mindez akkor történik, amikor egyébként is globális erőegyensúly-eltolódás zajlik: Európa fokozatosan hátrébb szorul a centrumból, Ázsia és a felemelkedő hatalmak szerepe pedig növekszik. Ezen a tendencián védelmi kérdésekben csak akkor lehetne változtatni, ha „biztonságfogyasztóból” biztonságot garantáló, valós, hatékonyan alkalmazható képességeket felmutató védelempolitikát tudna megvalósítani Európa – amit az Európai Unió válsága, pénzügyi-gazdasági kohéziójának gyengülése nem segít elő. Ennek következtében a transzatlanti kapcsolatok is átalakulóban vannak, és azzal kapcsolatban, hogy az Egyesült Államok a délkelet-ázsiai régió felé fordul, felmerült az európai kapcsolatok leértékelődésének veszélye is. Eközben az Európával szomszédos régiókban, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten politikai átalakulások sora zajlik, rendkívül képlékeny folyamatokat indítva be e régiók országaiban. A stabilitás megteremtéséhez szükség van az erős Európára és a hatékonyan alkalmazható képességekre.
Ezért is kritikus Lázár Péter szerint, hogy a védelmi kiadások a válság hatására szinte minden európai országban, még a nagyhatalmaknál is, csökkenőben vannak. A Magyar Honvédség vonatkozásában ma már kormányhatározat rögzíti, hogy 2016-tól emelkedhet fokozatosan a honvédelmi költségvetés, a képességfejlesztés feladatainak végrehajtása azonban addig sem áll le. A következő évekre vonatkozóan az NBS és a készülő Nemzeti Katonai Stratégia is azt a célt tűzi ki, hogy az országvédelem alapjaival rendelkezzünk, hogy ha valamely váratlan helyzet be is következik, megbízható, saját erőnkre támaszkodó megoldásokat tudjunk alkalmazni. Emellett továbbra is fenn kell tartani a szövetségi keretekben a nemzetközi válságkezelő és stabilizációs műveletekhez való hozzájárulási képességet. A Honvédség humán állománya jól képzett, képes szövetségeseinkkel együttműködni – katonai képességeit pedig többnemzeti képességfejlesztési és megosztási (pooling and sharing) programokon belül lehet képes fejleszteni.
Az utolsó előadásban Dr. Tálas Péter, a Stratégiai Védelmi Kutatóközpont igazgatója a magyar biztonság- és védelempolitika helyzetét és perspektíváit értékelte. Bevezetőjében leszögezte, hogy egy olyan típusú alapdokumentumban, mint a Nemzeti Biztonsági Stratégia, a biztonság minden területét le kell fedni. Ezért is érdekes az új NBS, mivel az már egyértelműen a poszt-bipoláris kor biztonságpercepcióját tükrözi, jelentős figyelmet szentelve a nem katonai elemeknek is.
bszk-nbs-2012-04
Dr. Tálas Péter, a Stratégiai Védelmi Kutatóközpont igazgatója
Az NBS-ben foglaltak értelmezése szempontjából fontosnak tartotta jelezni, hogy nem a szakértő szemszögéből kell vizsgálni a dolgokat, hanem úgy, mint a politika és a társadalom párbeszédét, ugyanis ebben a kontextusban jól tetten érhető az állam(igazgatás) objektív (vagy azt célzó) és a társadalom (az egyén) szubjektív biztonságfelfogása. Előbbi – amely például a fenyegetések, kihívások és kockáztok tükrében a védelmi kiadások kívánatos, szükséges, vagy minimálisan elégséges szintjének meghatározásához elengedhetetlen – az egyén számára ugyan ismert, de jellemzően a társadalom nem ebben gondolkodik. Példának okáért: a társadalom biztonságát legszélesebb értelemben a NATO garantálja, aminek természetes előfeltétele a nemzeti honvédelmi önerő fenntartása és a szövetség tevékenységében való érdemi szerepvállalás – de az átlagembert saját szubjektív biztonsága érdekli igazán, azaz a napi szinten leginkább érezhető gazdasági (szociális háló, munkaerőpiac) és közbiztonsági kérdések érdeklik („Kimehet-e az utcára félelem nélkül?”).
Bár kétségtelenül nagy a jelentősége annak, hogy mit és hogyan érzékelünk, de a fenntartható nemzeti szintű biztonság – például a honvédelem – tekintetében elengedhetetlen, hogy a két fogalom, két érzékelés és értelmezés (percepció) ne kerüljön egymástól túl távol. Ennek következménye ugyanis egy olyan hozzáállás, ami a honvédelmi kiadások jelentős csökkentését teljes mértékben elfogadhatónak, sőt kívánatosnak tartja, és a szűkös erőforrásokat más területen kívánja hasznosítani. A biztonság objektív és szubjektív percepcióját – mint korábban is elhangzott – a társadalom megfelelő tájékoztatása hozhatja közelebb egymáshoz. Ebben pedig – hangsúlyozta Tálas Péter – a médiának döntő szerepe és felelőssége van.
Tugyi Attila