Főoldal Szakkollégium Szakkollégiumi hírek 2011 fontosabb biztonságpolitikai trendjei

2011 fontosabb biztonságpolitikai trendjei

Írta
652
0
Megosztás

Április 28-án került sor az MHTT Biztonságpolitikai Szakosztálya és Nemzetbiztonsági Szakosztálya, valamint a Biztonságpolitikai Szakkollégium közös rendezvényére a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem könyvtárában, a Tudós Kávézóban. Dr. Kis-Benedek József ezredes egyetemi docens érdekes és tanulságos előadásában megismerhettük 2011 fontosabb világpolitikai tendenciáit, különös tekintettel a közel-keleti és észak-afrikai eseményekre.

A Nemzetbiztonsági Tanszék munkatársa megismertette a résztvevőkkel, hogy nagyon fontos a dolgok hátterébe látni azoknak, akik biztonságpolitikai tanulmányokkal foglalkoznak. Nélkülözhetetlen minden területet megvizsgálnunk ahhoz, hogy átfogó képet kaphassunk a problémákról és a válságokról, és csak ezután formálhatunk helytálló véleményt. Az előadás során átfogó ismereteket kaptunk annak érdekében, hogy megértsük a regionális és globális állapotokat.
Európa problémáinak felvázolása során kitértünk a gazdasági válság következményeire, melyek megjelentek a tagországok kapcsolatában is, kiderült, hogy az USA figyelme elfordult Európáról, az orosz függőség azonban felerősödött.
Az amerikaiak visszafogottsága megmutatkozik a líbiai akciók terén is. A CIA és a Pentagon egyértelműen ellenezte az USA részvételét, de a politika elsődlegessége itt is megnyilvánult. Az előadó rávilágított arra, hogy a líbiai válság hosszabb kimenetelű lesz, mint ahogy azt korábban az elemzők gondolták. A kezdeményezők nem mérték fel megfelelően a lehetséges következményeket, így kiszámíthatatlan a folytatás. Ugyancsak ellentétek vannak a hatalmak között arról, hogy valóban szükség volt-e beleavatkozni a líbiai eseményekbe. Nyilvánvaló, hogy ez néhány európai országnak állt érdekében, azonban ők sem tudnak egyetérteni abban, hogy a rendezést és a humanitárius segítségnyújtást milyen mértékben vállalják. Különös, hogy a médiában keveset szólnak Moammer Kadhafi támogatottságáról: az afrikai országok többsége és a líbiai hadsereg támogatja a vezetőt, ami szintén a felkelők és a mellettük állók táborát gyengíti. Felmerült az az álláspont is, miszerint a líbiai ellenzékben radikálisok, sőt Al-Kaida tagok is lehetnek. Ezt figyelembe véve tényleg támogatunk és fegyvereznünk kell a lázadókat? Sok kérdést tehetünk még fel a jövővel kapcsolatban. Kell-e tartanunk nagyobb menekülthullámtól? A helyi lakosságnak meddig kell még szenvednie a harcok miatt? Tisztázatlan tehát, hogy a folyamat, ami elkezdődött, meddig fog tartani, és mi lesz a következménye Líbiában, illetve Európában.
A közel-keleti térségről is elgondolkodtató beszámolót hallhattunk, felmerült az Irakból való teljes kivonulás kérdése is. Megfontolandó lenne újragondolni az exit-stratégiát, mivel a biztonsági helyzet fokozatosan romlik: egyre jobban kiéleződni látszik a síita-szunnita ellentét, Irán befolyása egyre jobban erősödik, és a merényletekkel való fenyegetés is egyre nagyobb a szélsőségesek részéről. Az USA-nak át kell dolgoznia politikáját, ha eredményeket akar megtartani, vagy újakat elérni Irakban, illetve Afganisztánban. Az utóbbi országban is egyre borúsabb a jövőkép, mivel a törzsek között nincs megbékélés, és a hatalomátadás sem rendezett.
A közel-keleti országok nemzeti biztonságfelfogásáról megtudtuk, hogy változtatásokra van szükség, mivel korábban a fő hangsúly a katonai- és belbiztonsági erők erősítésén volt, melyek feladata a rezsimek védelme. Ezen intézkedések helyett, ahogy az a társadalmi elégedetlenségekből kiderült, a biztonság új dimenzióival kell számolniuk, mint a politikai, a gazdasági és a szociális aspektusok. Ezek után megtudhattuk, hogy a régióbeli országok között lényeges probléma például, hogy nem foglalkoznak a népszaporulattal és a nyersanyagok kimerülésével.
Az előadáson betekintést nyerhettünk az arab „forradalmak” és feszültségek hátterébe. Legfőbb indítéknak a ki nem teljesedett nemzetté válást, a politikai reformok hiányát, a demográfiai problémákat, a fiatalok munkanélküliségét, az áremelkedéseket, és a hatalmi összefonódásokat jelölte meg az előadó. A tömegmegmozdulások kormányzati kezelése országonként eltérő. Néhány országban proaktív intézkedések születtek és megemelték a szociális támogatásokat, hogy csökkentsék az elégedetlenséget, máshol viszonylag békésen sikerült megoldani az átmenetet, azonban néhány országban sajnos nem volt elkerülhető az erőszak alkalmazása. Szó volt a korrupcióról, a középosztály lesüllyedéséről, és a szűk felsőréteg gazdagodásáról, melyek szintén elégedetlenséghez vezettek.
Az előadásban Irán növekvő befolyása, és a szélsőséges iszlám irányzatok előretörése is nagy hangsúlyt kapott Egyiptom és Tunézia kapcsán. Egyiptomban a hadsereg uralni tudja a rendet, de félő, hogy a következő választás során iszlám radikálisok kerülnek hatalomra. A tunéziai választások kimenetele is kétséges a szakértő szerint.
Az előadás végén egy nagyon érdekes beszélgetésnek lehettünk tanúi az előadó és a hallgatóság között. Felmerült például az USA regionális politikája, az észak-afrikai menekültáradat kérdése, a demokratizálódás lehetősége az arab országokban, a titkosszolgálatok feladata a megváltozott körülmények között, és az orosz érdekek.
Biztosan állíthatom, hogy hosszú időre emlékezetes, tanulságos és a tanulmányok során is sokáig felhasználható ismeretekkel gazdagodtunk.
Telek Tamás