Főoldal NATO-NETto A NATO reakciói az orosz hibrid háborús fenyegetésre

A NATO reakciói az orosz hibrid háborús fenyegetésre

Írta
3419
0
Megosztás
(A kép forrása: http://www.jwc.nato.int)

A 2014-es ukrán válság az érdeklődés középpontjába állította a hibrid hadviselés problematikáját, mely a médiában és a szakirodalomban már régóta heves viták tárgyát képezi. A téma aktualitását mutatja, hogy a tagállamok már a NATO 2014-es walesi csúcstalálkozóján is nagy figyelmet fordítottak az Oroszország által folytatott hibrid hadviselés kérdésére, mely várhatóan a júliusi varsói csúcstalálkozón is kiemelt napirendi pontként fog szerepelni. Elemzésemben röviden bemutatom, hogy a hibrid hadviselés jelentette fenyegetésre milyen válaszokat adott a NATO az ukrán válság kirobbanása óta eltelt időben.

A hibrid hadviselés megjelenése és a NATO arra adott válaszai

A hibrid hadviselés fogalmát elsőként William J. Nemeth használta 2002-es tanulmányában, a csecsen felkelők új típusú – reguláris és irreguláris módszereket ötvöző – hadviselési formájának leírására. Ezt követően Frank G. Hoffmann a 2006-os libanoni háborút vizsgálva továbbfejlesztette az elméletet, megalkotva annak általános definícióját. Ebben kifejti, hogy a hibrid háborúkban a reguláris és irreguláris hadviselési formák egy hadszíntéren történő kombinált alkalmazására kerül sor, amit a különböző bűnözői tevékenységek, terrorista akciók és a kibertérben folytatott műveletek egészítenek ki. Az ukrán válság kapcsán több szerző, köztük Rácz András is egy új típusú hibrid háború megjelenéséről ír, kiemelve azt, hogy Oroszország burkolt háborút folytat Ukrajnával szemben, melyben integráltan kerülnek alkalmazásra a különböző aszimmetrikus és indirekt eszközök a célország társadalmi rendjének és politikai rendszerének destabilizálása érdekében. A Szövetséges Transzformációs Parancsnokság (ACT – Allied Command Transformation) 2010-ben kiadott dokumentumában ajánlásokat fogalmazott meg a NATO számára, hogy milyen változtatásokra van szükség a hibrid hadviselés jelentette fenyegetések leküzdésére. Ezt követően a NATO-n belül hozzákezdtek egy koncepcionális keretrendszer kidolgozásához, több gyakorlatot szervezve a hibrid fenyegetések ellen történő fellépés érdekében. Ezek során arra a felismerésre jutottak, hogy ki kell dolgozni egy olyan átfogó stratégiát, melyben a NATO erők mellett a különböző kormányzati szervek, nemzetközi és egyéb civil szervezetek együttesen kerülnek alkalmazásra. Mindezek dacára a tagállamoknak ekkor még nem volt kellő forrása és politikai akarata a hibrid hadviseléssel szembeni tényleges képességek kialakítására, ezért a NATO 2012-ben úgy döntött, hogy felfüggeszti a megkezdett programot. Fontos megemlíteni, hogy habár a szervezet szövetségi szinten feladta erőfeszítéseit, a tagállamokat és az azokban működő NATO kiválósági központokat arra bátorította, hogy folytassák a megkezdett kutatásokat. Végül 2014-ben az ukrán válság új megvilágításba helyezte a kérdést, melynek következtében a NATO újult erővel fogott hozzá a hibrid fenyegetések elleni hatékony és gyors reagálás feltételeinek kialakításához. A kitűzött célok megvalósítása érdekében a NATO szoros együttműködést alakított ki az Európai Unióval és egyéb nemzetközi szervezetekkel, valamint az Oroszországhoz közel fekvő kelet- és észak-európai országokkal. Folyamatban van továbbá egy új NATO stratégia kidolgozása a hibrid hadviselés jelentette kihívások kezelésére, mely tartalmazza a szövetség döntéshozatali rendszerének hatékonyabbá tételét, a hibrid hadviselés áldozatául eső tagállamok és partnerországok politikai és védelmi képességeinek támogatását, a gyorsreagálású erők telepítését, valamint a hiteles elrettentés megteremtését.

Lépések a kollektív védelem erősítése és a készenlét fokozása érdekében

A 2014-es walesi csúcson több intézkedés született az Oroszország által folytatott új típusú hibrid hadviselés elleni fellépés érdekében. Ezek közül kiemelhető, hogy a szövetség állam- és kormányfői a megváltozott biztonsági környezetre válaszul elfogadták a készenléti akciótervet (Readiness Action Plan – RAP), melynek keretében megerősítették a szövetség kollektív védelmi képességeit. Ez utóbbi kapcsán fontos megjegyezni, hogy a walesi csúcson a kollektív védelem hatálya alá eső cselekmények közé sorolták a kibertámadásokat. A RAP egyik legfontosabb eleme a hírszerző, megfigyelő és felderítő (Intelligence, Surveillance and Reconnaissance – ISR) képességek erősítése, melynek részeként javították a hírszerző szervezetek közötti együttműködést, növelték a szövetség AWACS (Airborne Warning and Control System – Légi Előrejelző és Ellenőrző Rendszer) típusú légtérellenőrző repülőgépeinek Kelet-Európában folytatott járőrtevékenységét, valamint a NATO baltikumi légtérrendészeti (Baltic Air Policing – BAP) missziójában résztvevő repülőgépek számát. A készenlét fokozása és a gyors reagálási képesség megteremtése érdekében a RAP rendelkezik egy 5 ezer fős Nagyon Magas Készenlétű Összhaderőnemi Erő (Very High Readiness Joint Task Force – VJTF) felállításáról, mely a NATO Reagáló Erő (NATO Response Force- NRF) részeként jött létre. Fontos megjegyezni, hogy a VJTF a tervek szerint 2016-ban éri el a kezdeti műveleti készenlétet, míg az NRF létszámát a védelmi miniszterek 2015-ös döntése értelmében 40 ezer főre növelik.  Ezen lépéseket egészítik ki a kelet-közép európai országok területén rendszeres jelleggel megrendezett többnemzeti hadgyakorlatok, melyek tovább erősítik a NATO-tagállamok közötti együttműködést. Az oroszok által jelentett fenyegetésre válaszul – és a hatékony elrettentés érdekében – az utóbbi időben egyre több szó esik arról, hogy a NATO erősíteni fogja jelenlétét a baltikumi és a kelet-európai régióban. Döntés született a szövetség katonai infrastruktúrájának fejlesztéséről, új támaszpontokat és integrációs parancsnokságokat hozva létre, továbbá növelik az Oroszországgal szomszédos területeken lévő technikai eszközök mennyiségét és az ott állomásozó erők létszámát – rotációs alapon. Ezen intézkedéseket alátámasztja az is, hogy a közelmúltban a RAND kutatóintézet és az Atlanti Tanács is olyan jelentést adott ki, melyben felhívták a figyelmet arra, hogy a fennálló sebezhetőségek és gyengeségek miatt a szövetség komoly nehézséggel nézne szembe egy, a balti országok területén kirobbanó NATO-orosz konfliktus esetén. Az ukrán példából jól látható, hogy az Oroszország által folytatott hibrid hadviselés egyik lényeges előfeltétele az országban jelenlévő orosz etnikum, akik adott esetben felhasználhatók az adott állam szuverenitása elleni támadáshoz. Ennek értelmében a balti államok egy újabb hibrid háború ideális terepéül szolgálhatnak, ezért fontos ezen országok védelmi képességeinek erősítése, valamint a hatékony elrettentés megteremtése. Egyes szakértők szerint ugyanis fennáll a veszélye annak, hogy Oroszország a balti államok ellen intézett támadás révén kísérelne meg újabb kihívást intézni a NATO ellen, próbára téve a szövetség kollektív védelmi mechanizmusát. A hibrid hadviselés elleni fellépés jegyében készülő új NATO stratégia, valamint a közelgő varsói csúcs várhatóan tovább fogja erősíteni a szövetség ellenálló képességét. Jelenleg azonban számos feladatot kell még megoldani annak érdekében, hogy hatékonyabbá váljon a szövetség döntéshozatali rendszere, javuljon a NATO-erők készenléte, felderítési és reagálási képessége, melyek hiteles elrettentést biztosítanak az Oroszország által folytatott hibrid hadviseléssel szemben.