Japán miniszterelnöke az ASEAN november 18–22. között tartott találkozóját követő sajtótájékoztatón határozottan elállt egy közös, amerikai–japán FONOP (Freedom of Navgation Operation), vagyis „szabad navigációt demonstráló” művelet lehetőségétől a Dél-kínai-tengeren. A hétvégén Kuala Lumpurban tartott csúcson az ASEAN országok mellett többek között az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság küldöttsége is jelen volt.

Az NHK japán hírügynökség kérdésére válaszolva, Abe Sinzó miniszterelnök „a félreértéseket elkerülendő”, leszögezte, hogy bár Japán ugyan támogatja amerikai szövetségesét a tengeri útvonalak szabadságának védelmében, de a Japán Önvédelmi Erőknek az érintett térségben nem feladata az ilyen akciókban való részvétel. A jövőben sem várható, hogy csatlakoznának hasonló műveletekhez a Dél-kínai tengeren.

A félreértések nem minden alap nélkül merültek fel, tekintve hogy Abe miniszterelnök egy korábbi nyilatkozata kényes irányú spekulációkat indított a japán és külföldi médiában. November 19-én ugyanis Manilába tett látogatásakor Barack Obama amerikai elnökkel tartott találkozója során még sokkal tágabb értelmezésre teret adó stílusban fogalmazott. Az Asahi hírügynökség beszámolója szerint Abe határozott támogatását fejezte ki az amerikai FONOP műveletekkel kapcsolatban, melyek segítenek fenntartani a térségben a gyümölcsöző kapcsolatokhoz szükséges stabilitást. Japán, mint elmondta, szeretné újabb alapokra helyezve szorosabbra fűzni az Egyesült Államokkal a szövetségesi viszonyt, és ennek részeként a jövőben aktívabb szereplővé kíván válni a Dél-kínai-tenger térségében is, mely Japán biztonsága szempontjából szintén meghatározó régiónak tekinthető.

Abe Sinzó politikai karrierjének visszatérő kérdése Japán „normalizációja”, melynek egyik eleme az eddigi, önmegtartóztató védelempolitikai korlátok helyett egy globális szinten is teljes értékű szereplőként működő japán haderő koncepciója. Az első, 2006-2007-es miniszterelnökségi posztjáról történő lemondásában komoly szerepet játszott a Japán Önvédelmi Erők lehetséges alkalmazására vonatkozó módosítások népszerűtlensége. Korábbi pályafutásának tükrében mind a japán, mind a külföldi, különösen a kínai média egy merészebb nyitás előkészítését sejthette a manilai találkozó utáni nyilatkozat mögött.

A szombati ASEAN csúcsot követően Barack Obama amerikai elnök a hallgatósághoz intézett felszólalásában szorgalmazta egy a Dél-kínai-tengeren kialakult szigetviták rendezésére hivatott, közös fórum kialakítását, mely a kínai fél kizárólag kétoldalú tárgyalások útján történő rendezéshez való ragaszkodásának kritikájaként is értelmezhető. Az amerikai elnök biztosítani kívánta a résztvevőket az Egyesült Államok régió iránti elkötelezettségéről, hangsúlyozva, hogy a térség stabilitását szövetségeseivel karöltve kívánja fenntartani, és továbbra is reménykedik a viták párbeszéd útján történő békés rendezésében. Japán – mint a Kínával szintén területvitában álló, de nem közvetlenül a Dél-kínai-tengerrel kapcsolatban érintett fél – szorosabb bevonása fontos lépés lehet ennek elősegítésében.

Japán a világ harmadik legnagyobb gazdaságaként és a térség egyik legnagyobb befektetőjeként nélkülözhetetlen szereplő az Egyesült Államok Ázsia-politikájában, ráadásul a Japán Önvédelmi Erők költségvetése és kapacitása okán sem elhanyagolható szövetséges. Ám Abe úgy tűnik, egyelőre nem kívánja ezt az együttműködést katonai szempontból magasabb szintre emelni.

 A japán miniszterelnök határozott elzárkózása egy közös amerikai-japán FONOP lehetőségétől egyben gesztusértékű lehet a kínai fél irányába is, hiszen egy ilyen jellegű művelet lehetőségét Peking nem nézné jó szemmel. A Kínai Külügyminisztérium Abe és Obama találkozóját követően heves ellenérzéseinek adott hangot. A japán-kínai kapcsolatok elhidegülését jól mutatja, hogy a 2014-es évet jellemző enyhülést követően idén ősztől ismét egyre több kínai hajó hatolt be a vitatott hovatartozású Szenkaku/Diaoyu-szigetek körüli parti tengeri zónába. A japánellenes hangulatot a közvéleményben is tovább fűtötte a második világháborút lezáró emlékév kapcsán a kínai médiában vetített hazafias érzületű történelmi filmek sora. Ráadásul a japán parlament szeptemberben jóváhagyta a Japán Önvédelmi Erők alkalmazására vonatkozó törvénymódosításokat, mely értelmében a japán fegyveres erők immár nemcsak önvédelem során alkalmazhatók, hanem bizonyos korlátok között kollektív védelmi műveletekben szövetségeseik segítségére is siethetnek.

Abe miniszterelnök azonban úgy tűnik, hogy inkább a kínai féllel szembeni gazdasági nyomásgyakorlást preferálja. A Sankei japán hírügynökség beszámolója szerint a csúcstalálkozó legnagyobb eredménye a Trans-Pacific Partnership (TPP) szabad-kereskedelmi egyezménnyel kapcsolatos sikeres tárgyalások. A TPP a japán és amerikai kormány szemében egyértelmű ütőkártyája a Kínával szembeni nyomásgyakorlásnak. Abe záróbeszéde is leginkább ennek kérdéskörével foglalkozott, valamint a térség és Japán eddigi gazdasági kapcsolatainak kimagasló eredményeivel.

Látszólag tehát a japán Kína-politika egyelőre mégsem szakít az eddigi, a védelmet és erődemonstrációt alapvetően az amerikai szövetségesre hárító, összességében pedig merkantilista vonalat preferáló gyakorlattal.

(Szerkesztette: Agócs Endre)