Főoldal Általános Válságkörzetek a XXI. században

Válságkörzetek a XXI. században

Írta
590
0
Megosztás

2019. december 12-én rendezték meg harmadik alkalommal a Biztonságpolitikai Szakkollégium Válságkörzetek a XXI. században című konferenciáját a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. Dr. Kaló József, a Szakkollégium elnöke köszöntőjében kiemelte, hogy a konferencia hallgatói kezdeményezésre jött létre, és hallgatói szervezés által valósul meg, Elnök Úr külön kiemelte Petróczki Márk, a Diákbizottság ügyvezető alelnökének szervező munkáját. Az előadók körében gyakorlatilag az egyetemi szféra minden területe képviseltette magát: szakkollégiumi tagok, nem szakkollégiumi egyetemi hallgatók, doktoranduszok, illetve egyetemi oktatók is előadták kutatási témáikat a konferencián. A konferencia két szekcióra különült el, mindegyik szekcióban hat, 30 perces előadást hallhattak az érdeklődők. A Szakkollégium célja, hogy a hagyományt folytatva, a jövőben is megrendezhessük a Válságkörzetek konferenciát.

„A” szekció

Fodor Márk Joszipovics: Az izraeli telepesmozgalom

Első előadóként Fodor Márk Joszipovics, a Biztonságpolitikai Szakkollégium Diákbizottságának szakmai alelnöke, illetve az NKE Egyetemi Hallgatói Önkormányzatának megválasztott elnöke ismertette kutatási témáját, amely Izrael kül-és biztonságpolitikáját foglalja magába. Ezen témakörbe tartozik az izraeli telepesmozgalom vizsgálata is, mely a XXI. század legvitatottabb és legforróbb konfliktusai közé tartozik. Az előadás elején fogalmi kérdések tisztázásán túl az előadó rövid történeti áttekintést nyújtott a telepesmozgalommal kapcsolatban, amely a XIX-XX. század fordulóján, főleg a magyarországi születésű Theodor Herzl kezdeményezésére kezdődött el, célja pedig a bibliai Szentföld újbóli elfoglalása volt. Az 1967-es hatnapos háború is egy fontos mérföldkő volt a telepesmozgalom történetében. Napjainkban léteznek legálisan működő és illegális telepek is Ciszjordánia területén. A hallgatóság képet kaphatott Ciszjordánia közigazgatási rendszeréről is: létezik külön A, B és C megszállási terület. Az A terület teljesen a Palesztin Hatóság igazgatása alatt áll, a C területen pedig egyáltalán nincs jelen a palesztin igazgatás.

Az előadó a telepesmozgalom okait Barry Buzan 5 biztonsági szektora szerint vizsgálta meg. A katonai dimenzió szerint, a földrajzilag igen keskeny Izrael, amely nem rendelkezik hadászati mélységgel, minél nagyobb kontrollt kíván szerezni Ciszjordánia területén, ezt pedig a telepesek által meg tudja valósítani. A zsidó állam célja tehát a határok „kiszélesítése”, és a biztonsági kockázat csökkentése. Politikai szempontból, az 1970-es években lezajlott nagy jobboldali fordulat hatására az izraeli kormányzat erőteljesen támogatni kezdte a telepeseket. Ennek alapját az 1967-es háború sikere adta, amely után vallási mozgalmak célul tűzték ki, hogy visszatérnek Ciszjordániába, őseik földjére. Izraelben azóta is erős jobboldaliság alakult ki, és mára már nincs olyan meghatározó politikai mozgalom, amely a telepesek kivonására törekedne. A gazdasági szektor alapján, Izrael egyrészt törekszik a Ciszjordániában található gazdasági erőforrások megszerzésére, másrészt Izraelben jelentősen megnövekedtek a megélhetés költségei, míg a Ciszjordániába költöző telepesek számára az állam kedvező hitelkonstrukciót nyújt, és kiépíti a szükséges infrastruktúrát. A társadalmi dimenzió szerint, egyesek számára a Ciszjordániába való költözés egyfajta menekülést jelent a szekuláris Izraelből; emellett, főleg az 1980-as években, szélsőséges nézeteket valló csoportok is telepesekké váltak. Izrael geopolitikájának egyik legfőbb mozgatórugója azonban a környezeti biztonság kérdése, azon belül is a vízkészletekhez való hozzáférés. A Jordán-folyó völgyének birtoklása létszükséglet Izrael számára – nem véletlen, hogy a cionista mozgalom tagjai már az 1919-es párizsi békekonferencián is nagy jelentőséget tulajdonítottak ennek a kérdésnek.

Az előadás további részében a telepesmozgalom perspektíváiról esett szó. Az előadó egy saját szerkesztésű, szemléletes ábrával mutatta be a lehetséges jövőbeni kimeneteleket. A telepek radikális felszámolását egyetlen kormányzat sem vállalná, már csak a várható belpolitikai feszültségek miatt sem. Ennek ellentéte, a telepek erőteljes támogatása, a palesztin lakosság jogainak további korlátozása pedig erőszakos ellenálláshoz vezetne a palesztinok részéről – ez esetben is a deportálás eszközéhez kellene nyúlni. A legvalószínűbb forgatókönyv, hogy fennmarad a status quo, a telepeket továbbra is támogatni fogja az izraeli kormány, és a palesztin ellenállást lassan, hosszú távon kivéreztetik.

Összefoglalásként az előadó megjegyezte, hogy ez a téma egy tipikus ún. „hot topic”, amelyet sokféle szempontból lehet vizsgálni, kutatni. Emellett megemlítette, hogy véleménye szerint az izraeli-palesztin békefolyamat véget ért, mivel az USA támogatása, úgy tűnik, hogy megszűnt a békefolyamat iránt. Kérdésre válaszolva kijelentette, hogy az utóbbi években Izrael és az arab államok valamelyest közeledtek egymáshoz, viszont a helyzet még mindig nagyon feszült. Emiatt is érzékeny kérdés a telepesmozgalom, hiszen meggondolatlan döntések akár ismét lángba boríthatják a térséget.

Gönczi Róbert: Mi a helyzet Moldovában? – Alkotmányos válság Oroszország előkertjében

Gönczi Róbert, a Biztonságpolitikai Szakkollégium szakmai koordinátora, a Mandiner.hu publicistája a Moldovai Köztársaság helyzetét mutatta be, különös tekintettel a teljes 2019-es évet jellemző alkotmányos és politikai válságra. Először pár bevezető kérdés következett annak felmérése céljából, hogy a hallgatóság mennyit tud valójában Moldováról. Érdekességként felmerült, hogy bár hivatalosan két szomszédja van (Ukrajna és Románia), de facto a Dnyeszter- menti Köztársaságot is ide kell számítanunk. Emellett sokak számára ismeretlen, hogy z országnak a Dunához is van hozzáférése, a Dnyeszter és a Prut folyók mellett. 3 fő nemzet van jelen az országban: a moldávok, akik a románokkal rokon, szláv behatású népcsoport, az ukránok-oroszok, akik főleg a Dnyeszer-menti Köztársaságban élnek, illetve a gagauzok. Ezután a könnyen összekeverhető fogalmak tisztázása következett, mint például Moldova (ország), Moldva (Románia keleti része), és Moldávia (magyar nyelvű kifejezés). Az előadó kiemelte, hogy az egyik legnagyobb kihívás, amivel az ország szembenéz, az a drasztikus népességcsökkenés: három év alatt 1 millió fővel csökkent az ország lakossága, amely a hatalmas munkanélküliségnek és a gazdaság ingadozó teljesítményének tudható be. Külön kiemelte, hogy a Dnyeszter-menti Köztársaság az 1990-es évek eleji transznyisztriai háború után jött létre, Oroszország támogatásával – a terület mindig is Oroszország és Románia közötti ütközőzóna volt. Az oroszok számára stratégiai jelentőséggel bír a Dnyeszter-menti Köztársaság. Időről időre felmerül a de facto állam Oroszországhoz való csatlakozása is. Napjainkban ez egy befagyott konfliktusnak nevezhető. Az előadás során szó esett a gagauzokról, mint török eredetű népcsoportról, illetve Gagauziáról is, mint önálló autonóm régióról. Ezután több fontos információt hallhattunk az ország közelmúltbeli történelméről is. A 90-es években gazdasága nagyban függött Oroszországtól, így az 1998-as gazdasági válság mélyen érintette Moldovát. A 2001-ben kommunista vezetés került hatalomra, a várakozásokkal ellentétben azonban Vladimir Voronin nyugatbarát politikát hirdetett meg, és megszakította a kapcsolatokat Oroszországgal. A kommunista vezető végül 2009-ben lemondani kényszerült. Az előadás kitért ország Romániával való kapcsolatára is. Románia részéről a politika kommunikáció szintjén több ízben megjelenik a Nagy-Románia iránti vágy (2018-as centenáriumi gyűlésre való meghívás), illetve több romániai párt is aktívan támogatja a két ország egyesülését, azonban az utóbbi években az oroszbarátnak titulált Igor Dodon moldovai elnök kevésbé volt nyitott. A moldovai társadalom részéről sincsen elsöprő támogatás a Romániával való egyesülés.

Az előadó ezután rátért a fontos politikai szereplők ismertetésére, illetve az elmúlt évek jelentős politikai eseményeire. Szóba került a 2010 és 2016 között hatalmon lévő Vladimir Plahotniuc, a közelmúltig Moldova legbefolyásosabb és leggazdagabb embere. A 2016-os elnökválasztás kapcsán szó esett Maia Sandu és Igor Dodon személyéről is. A győztes Dodon volt kommunista, aki oroszbarát irányultsága ellenére sokszor szembement az orosz politikával. 2016-ban állt fel az ún. oligarchaellenes kormánykoalíció. A 2019-es parlamenti választások után patthelyzet alakult ki, a politikai játszmáknak köszönhetően napjainkban is zajlik egy kormány felállítása. Az előadás végén elhangzott, hogy Moldova célja természetesen az EU-hoz történő csatlakozás, azonban napjainkban ettől az ország még nagyon távol áll.

Lángné Petruska Szidónia: Koszovó napjainkban

A következő előadó, Lángné Petruska Szidónia az NKE Hadtudományi Doktori Iskola hallgatója a koszovói kérdésben meghatározó szereplők érdek-és érvrendszerének alakulását mutatta be a 2019-es események tükrében. Az előadás elején a hallgatóság megismerhette a legfontosabb tényeket a térség XX. századi történelmével kapcsolatban. Mérföldkőnek számít a 1244/1999-es ENSZ BT-határozat, amely nemzetközi igazgatás alá helyezte Koszovót, így az elindulhatott a függetlenedés útján, melyet 2008-ban deklaráltak. Az újdonsült ország nemzetközi elismertsége folyamatosan változik. Ezután bemutatásra került a Belgrád-Pristina párbeszéd alakulása is, mely során 2013-ban Brüsszelben kötött megállapodást a két állam. E megállapodás hatására Szerbiával elindultak a csatlakozási tárgyalások, Koszovóval pedig aláírták a stabilizációs és társulási megállapodást. A fő konfliktusforrás az észak-koszovói szerbek, illetve a Presevo-völgyi albánok helyzete. 2018-ban felmerült egy területcsere lehetősége is, azonban ezt rövidesen elvetették. Az előadó külön kiemelte az EU „berlini folyamatát”, amely a párbeszéd előrehaladását hivatott szolgálni. Az EU ugyanis egy jogilag kötelező erejű megállapodáshoz köti e két ország csatlakozását. Azonban előadónk felhívta arra a figyelmet, hogy számos politikusnak lételeme a másik országgal való szembehelyezkedés, így tőlük nem várható a párbeszéd újraindítása. Napjainkban ez egy befagyott konfliktus, sok feszültséggel: Szerbia megvétózta Koszovó Interpol-csatlakozását, így Pristina 100 %-os vámot vetett ki a Szerbiából érkező termékekre. Emellett fontos fejlemény, hogy a koszovói biztonsági erők immár hadseregként működnek. Ezután sor került a legfontosabb politikai szereplők ismertetésére, mint a koszovói elnök Hashim Thaci, a lemondott miniszterelnök Ramush Haradinaj, az idén októberben tartott választásokon győztes Önrendelkezés párt vezetője, Albin Kurti, illetve szerb részről Aleksandar Vucic elnök és Ivica Dacic külügyminiszter. Az előadó ismertette a jelenleg is felállítás alatt álló koszovói kormányzat lehetséges külpolitikai lépéseit. Ezután az előadó ismertette a Koszovóban jelen lévő nemzetközi szervezetek misszióit, így az EULEX-et, a NATO KFOR-misszióját, illetve az ENSZ-et, majd rávilágított az Albániával és a többi balkáni állammal való kapcsolatrendszer sajátosságaira, külön kiemelve a tervezett ún. balkáni MiniSchengen – kezdeményezést. Az előadás végén sor került a térségben jelen lévő nagyhatalmak szerepvállalásáról is: az USA számára kikerült a Nyugat-Balkán a külpolitikai prioritásokból, Kína az Egy övezet, egy út kezdeményezés keretében építi gazdasági befolyását, Oroszország és Törökország pedig hagyományosan jelen vannak a Balkánon.

Az előadás végén elhangozott, hogy napjainkban egyfajta idővel való versenyfutás zajlik a térségben – az EU-integráció lassulása más hatalmak befolyásszerzésének kedveznek. Az USA ismét növekvő aktivitását reménykeltőnek nevezte az előadó, míg kiemelte, hogy Magyarország számára az EU határának minél délebbre tolása a prioritás.

Sztankai Krisztián százados: Kulturális antropológia és a hadtudomány kapcsolata

A következő előadó, Sztankai Krisztián százados Úr, a Hadtudományi Doktori Iskola hallgatója, doktori disszertációjának témájában tartotta meg előadását, melyet a kulturális antropológia fogalmának ismertetésével kezdett. Eszerint a műveleti hatékonyság növeléséhez szükséges az adott társadalomra vonatkozó kulturális ismeretek begyűjtése, felhasználása, a helyi viszonyok alapos ismerete. Meglátása szerint a terror és az erőszak sok esetben a hibás katonai akciók következményei. A kulturális antropológia tudománya egy empirikus tudományág, amely sajátságos módszerekkel dolgozik. Kitért arra is, hogy születőben van egy új tudományág, a katonai antropológia, amelynek célja a katonai vezetők számára jobb ismeretek nyújtása a helyi lakosság jobb megértéséhez, a katonai szemlélet tágítása, és ehhez kapcsolódóan a kulturális félreértésekből eredő konfliktusok számának csökkentése, mellyel számos emberélet menthető meg. Ennek eléréséhez az ún. TOMAV-rendszer szükséges: Tervezés, Oktatás, Megelőzés, Alkalmazás, Visszacsatolás. Az előadó mottója: „„Az ellenség legyőzéséhez elkerülhetetlen annak gondolkodásmódjának ismerete”. Ennek érdekében bírni kell a civil lakosság támogatását, mert az segíthet beazonosítani az ellenséges elemeket, mivel a katonai békeműveletek zöme napjainkban a civil szférában zajlik. Az előadó kiemelte, hogy ehhez szükséges  a kulturális kompetencia birtoklása, mely által a helyiekkel jobb együttműködés alakítható ki, illetve segítheti az ellenséges erők- melyek szintén ugyanabból a kulturális közegből származnak- motivációinak jobb megértését. A százados úr rámutatott, hogy a műveleti hatékonyság növelésének lényege, hogy csökkentsék a felkelő csoportok támogatottságát, és növeljék a helyi, nemzetközi közösséggel együttműködő kormány támogatottságát. Amiatt is szükséges a műveleti hatékonyság növelése, hogy minél kevesebben álljanak be a felkelő csoportokhoz. Zárásként az előadó kifejtette, hogy a katonai antropológia tudományos ágként való elismerése még folyamatban van.

Szabó László András: Migrációs hátterű személyek radikalizálódása, a magányos elkövető kriminológiai szempontú vizsgálata és megelőzési irányai

Szabó László András, az NKE Közigazgatás-tudományi Doktori Iskola hallgatója aktuális kutatási témáját ismertette az érdeklődőkkel, amely nem más, mint a migráció hatása a közigazgatási szervezetekre. A fogalmak tisztázásán túl kitért a befogadó – kibocsátó országok kérdéskörére, és megemlítette harmadik kategóriaként a tranzitországokat is, melyek közé Magyarországot is besorolta. Számos statisztikai ábra bemutatása után felhívta a figyelmet az integrációs paradoxon problémájára. Eszerint minél nagyobb fokú asszimilációt várnak el, annál nagyobb az esélye az agresszív cselekmény-elkövetői hajlandóságnak. Másképp szólva, minél teljesebb egy bevándorló integrálódása, annál nagyobb bűnügyi kockázatot jelent a befogadó ország számára. Ezután ismertette a radikalizálódás előjeleit: szélsőjobboldali, vallási és morális ideológiák. A merénylővé váláshoz többek között személyes, társadalmi és politikai sérelmek elszenvedése vezethet. Külön kiemelte a magányos merénylők körét, akik sok esetben börtönökben teszik magukévá az iszlamista ideológiákat. Ezután az előadó kifejtette a kriminálpolitika fogalmát, amely a bűnözés okait és hatásait vizsgálja, és amely rendelkezik rendészeti, bűnmegelőzési, áldozatvédelmi és büntetőpolitikai alrendszerrel. Mindezek után szóba került az ún. elrettentés elmélete is, mely szerint öt lépcsőfoka van a bűnelkövetésnek. Továbbá kiemelte, hogy a „bűn nem maradhat büntetlenül” elv érvényesülése rendkívül fontos. Az elrettentés legelterjedtebb formájaként előadónk az őrizetbe vételt nevezte meg, amely azonban véleménye szerint magányos elkövető kapcsán nem működik. Hangsúlyozta, hogy a bűnmegelőzés terén nem mindig találkozik a szakmai és a politikai döntés. Emellett elhangzott a bűnmegelőzés hármas rendszere is: az egész társadalomra kiterjedő prevenció, a veszélyeztetett csoportokra és egyénekre kiterjedő prevenció és a büntető-igazságszolgáltatás. Az előadás konklúziójaként elhangzott, hogy várhatóan növekedni fog a bevándorló hátterű személyek radikalizálódása, és az Iszlám Állam Európába visszatérő tagjainak lehetséges terrorcselekményeiből adódó fenyegetés is növekedhet. Emellett a befogadó államok polgárainak jobboldali radikalizációja is bekövetkezhet, amely bevándorló-ellenes bűncselekményekben ölthet testet.

Dr. Mártonffy Balázs: Egy posztpoláris világ hajnala

Az „A” szekció utolsó előadójaként Dr. Mártonffy Balázs, az NKE ÁNTK Nemzetközi Biztonsági Tanulmányok Tanszékének munkatársa ismertette kutatási területét. Elsőként megemlítette, hogy a polaritás, mint elemzési koncepció a nagyhatalmak egymás közötti viszonyainak kapcsán, megszűnik komoly magyarázó erővel bírni. Ennek egyik oka, hogy maga a koncepció soha nem volt kellően megmagyarázva: a kutatók egymásnak ellentmondó definíciókat határoztak meg. Az 1945 előtti multipoláris és az 1945-90 közötti bipoláris rendszerek egyértelműek voltak, ezért a polaritás koncepciója működőképes volt. Általában napjainkra a posztbipoláris jelzőt határozzák meg, azonban az előadó érvelése szerint inkább egy posztpoláris rendszer felé haladunk, így a polaritás elveszíti érvényességét. Előadónk kitért több vitás elméleti kérdésre is, illetve arra, hogy melyek azok az okok, melyek miatt a polaritás megszűnőben van. Az egyik, hogy az erőteljes globalizáció hatására nem lehet pontosan meghatározni, hány szereplő van jelen a rendszerben. Emellett az országokon belül az állami struktúrák erősen meggyengültek, ráadásul manapság már nem az  a nemzetközi kapcsolatok központi kérdése, hogy a nagyhatalmak milyen feltételek mellett háborúznak egymással. Zárásként elhangzott, hogy napjainkban a polaritás koncepciója nem alkalmazható jól, és új gondolkodásmódra lesz szükség a politika és politikatudomány részéről annak érdekében, hogy a posztpoláris világ hajnala ne okozzon komoly válságot a XXI. században.

„B” szekció

Majorosi Ádám: Muszlim Testvériség Egyiptomban

A B. szekció előadás sorozatát Majorosi Ádám (Magyar Honvédség Civil-Katonai Kapcsolatok és Lélektani Műveleti Központ értékelő-elemző tisztje) „Muszlim Testvériség Egyiptomban” című előadása nyitotta meg. A prezentáció során a hallgatóság számára bemutatásra került az 1928-ban alakult iszlám szervezet jellemzői, tevékenysége és története Egyiptomra leszűkítve. A kezdetben legálisan működő Testvériség tagjait a kispolgári és szegényebb rétegekből verbuválta, miközben reformista iszlám eszméket hirdetett és a Korán feltétlen elsőbbségét hangsúlyozta. A szervezet alapvetően egy békés reformista célt tűzött ki maga elé, amellyel azonban nem minden tagja tudott azonosulni. Politikai befolyást remélve támogatták az 1952-es forradalom során Gammal Abden-Nasszer hatalomra jutását, aki ellen 1954-ben merényletet követtek el, ezzel megindítva a mozgalom radikalizálódását. Anvar Szadat elnöksége alatt, aki maga is szimpatizált a csoport eszméivel, rehabilitálták a Testvériség elfogott tagjait, azonban befolyásuk túlzott megnövekedése miatt újra veszélyt jelentettek a hatalomra. Az Arab Tavasz kirobbanásával Egyiptomban a hadsereg mellé álltak a kirobbanó tüntetések során, ezzel sokat veszítve népszerűségükből. 2013-ban terrorszervezetnek minősítették a szervezetet.

Petróczki Márk: Iraki vízválság

A következő előadó Petróczki Márk, a Budapest Corvinus Egyetem hallgatója és a Szakkollégium ügyvezető alelnöke volt, aki az iraki vízválság kérdéskörét, következményeit járta körbe. A történelmi áttekintés során Márk áttekintette a térségben legfontosabb két nagyobb folyó, a Tigris és az Eufrátesz szerepét a civilizációk kialakulásában, valamint stratégiai jelentőségüket a térség országainak vízpolitikájában. Ókori nevén Mezopotámia, a területén áthaladó folyóknak köszönhette a korban egyedülálló fejlettségét. A mederből kilépő víz folyami törmeléket rakott le, amely nagyban hozzájárult a mezőgazdasági termelés növekedéséhez és az élelmiszer ellátás javulásához. Az újkor beköszöntével a terület oszmán fennhatóság alá került, majd az I. világháború végeztével brit, népszövetségi mandátum státuszba került. Az ország ezután folyamatos belső harcoknak és viszálykodásnak volt kitéve, amely az 1979-es Szaddám Husszein rezsimmel érte el tetőpontját. Az öbölháborúk és a végtelenek tűnő fegyveres harcok nemcsak az ország népességét, gazdaságát, hanem természeti környezetét is nagymértékben megviselték. A szomszédos államok folyószabályozási törekvésével a helyzet tovább romlott. A törökök délkelet-anatóliai folyamszabályozási projektje következtében az Eufrátesz és a Tigris vízhozama drasztikusan megcsappant, így az amúgy is szennyezett vízminőség mellett az alacsony hozam is komoly problémákat okoz az országban. Az előadás alatt további problémaként a folyó szándékos megmérgezése került említésre, amely az ISIS síiták lakta területek elleni akciójaként is interpretálható. A víz ihatatlanná válásával az ország kiszolgáltatottsága megnő, így teret engedve a radikális eszméknek és a terrorista szervezeteknek.

Nagy Imre: Maritime Security – A tengerek biztonságáról, különös tekintettel a Guineai-öböl térségére

A konferencia első felét Nagy Imre (NKE Hadtudományi Doktori Iskola PhD hallgatója és az MH Altiszti Akadémia kiképző altisztje) prezentációja zárta „Maritime Security- A tengerek biztonságáról, különös tekintettel a Guineai-öböl térségére” címmel. Előadásában kitért világtengereken meghúzódó kereskedelmi útvonalak és az ezeket szegélyező fojtópontok (chokepoints) geopolitikai és geostratégiai jelentőségére, illetve az e pontokat fenyegető biztonsági kockázatokra. A tengerszorosokon áthaladó hadi- és szállítóhajók könnyű célpontot jelenthetnek a kalózok és terroristák számára, hiszen ezeken a területeken sebességük csökken, manőverezési képességük romlik. Az előadás során több olyan tengerjárók, kikötők elleni támadás került bemutatásra, amelyet a közelmúltban kalóz, illetve terrorista csoportotokhoz lehet kapcsolni.

Edl András: Meteors in the trash yard – Near Earth Space and its Problems

Az „B” szekció második felét az NKE Hadtudományi Doktori Iskola PhD hallgatójának, Edl Andrásnak „Meteors in the trash yard- Near Earth Space and its Problems” angol nyelvű előadása nyitotta meg. András bemutatta az űrben keletkező törmelék és hulladék jelentette problémákat és veszélyeket a bolygónkra nézve. Előadásában statisztikai adatokkal és modellekkel szemléltette a Föld körül keringő különböző anyagok pusztító képességét egy esetleges becsapódás esetén (lökéshullám, elektromágneses zavarok, szökőár), valamint az ilyen jelenségek elleni védekező mechanizmusok is említésre kerültek. Felvetődött a kérdés vajon ki a felelős a felhalmozódó törmelék eltakarításáért. A részes államok számára különböző nagyságú zónákat határoztak meg, ám ezek „tisztántartása” máig nem megoldott feladat.

Bartók András: Anti-Access/Area-Denial koncepció

A soron következő előadásban Bartók András doktorjelölt, az NKE tanársegéde, a BSZK senior-tagja, mutatta be a Tajvanban kiépülő Anti-Acces/Area-Denial (hozzáférést gátló/ területmegtagadó) koncepció részleteit. A rendszer elsősorban a tengeri erőkivetítéssel szembeni összhaderőnemi védelmi mechanizmusokat foglalja magában, amelyek főként egymásra épülő csapásmérési képességeket jelentenek. A stratégiai kommunikáció megvalósulásával és az eszközök közös koordinálásával az ellenfél számára, olyan kritikus veszteségek eredményezhetőek, amelyek a további katonai benyomulást lassítják, eközben olyan veszteségeket okozva az ellenfélnek, amellyel akár a politikai akaratot is meggyengíthetik a további akciók folytatására. Az előadás során felmerült a Kína Népköztársaság viszonyulása Tajvan védelem politikájához. Kína számára fontossá vált az „aktív védelemhez” szükséges képességek fejlesztése, ezzel kiterjesztve geopolitikai dominanciáját a térség szigetei között. Az egyre bővülő és fejlődő kínai haditechnikai eszközök és hadsereg komoly fenyegetést jelentenek a térség államai számára.

Németh Csenge: Katalónia jövője és története

A konferenciát Németh Csenge Biztonság- és Védelempolitikai alapszakos hallgató előadása „Katalónia jövője és története” címmel zárta. Csenge bemutatta a katalán történelem sarkalatos pontjait, valamint ismertette függetlenségi törekvések gyökereit. 2017. október 1-én népszavazást rendeztek a Spanyolországtól való elszakadásról, amelyet a spanyol alkotmánybíróság és a spanyol elnök is érvénytelennek nyilvánított. A szavazást rendőri erőszakkal próbálták megakadályozni: szavazóhelyiségeket zártak be, valamint szavazó urnákat és lapokat foglaltak le. 2017 októberének végén büntető eljárás indult a katalán kormánnyal szemben. 2019. október 14-én 12 katalán politikust ítélt el a spanyol legfelsőbb bíróság, amellyel újra fellángoltak a katalán tüntetések. A Demokratikus Cunami nevű elszakadás párti szervezet vezetésével demonstrálók elfoglalták a barcelonai repteret, megbénítva a teljes légi közlekedést. Az előadás zárásául megismerhette a hallgatóság egy esetleges kiválás előnyeit (a tőke „helyben maradása”, több pénz a helyi gazdaság fejlesztésére) és hátrányait (nemzetközi kapcsolatok elvesztése, EU. tagság megszűnése, ellenséges viszony Spanyolországgal).

Írta: Kőbányai Dénes és Zernig Csombor