Főoldal Általános Közel-Kelet és Észak-Afrika hírfigyelő – 2018. december és 2019. január

Közel-Kelet és Észak-Afrika hírfigyelő – 2018. december és 2019. január

Írta
290
0
Megosztás
VI. Mohammed, Marokkó királya fogadta az Oroszországi Föderáció külügyminiszterét, Szergej Lavrovot. Forrás: eurasiareview.com

Észak-Afrika

Feszültség az algériai–tunéziai határon

Újra megnyitották az Algéria és Tunézia közötti határátkelőt a tunéziai Bouchebka városánál december 18-án. A határátkelő lezárására december 16-án került sor, miután  zavargások törtek ki, melyek során felháborodott tunéziaiak kövekkel támadtak az algériai határőrségre, valamint blokkolták az áthaladó kamionforgalmat. Azt követően szabadultak el az indulatok, hogy az algériai hatóságok letartóztattak két tunéziai állampolgárt, mituán azok megfelelő iratok hiányában kíséreltek meg belépni Algériába.

Bolton kritikája

John Bolton, az Egyesült Államok nemzetbiztonsági tanácsadója a Heritage Foundationnak fejtette ki a nyugat-szaharai konfliktus megoldatlanságával kapcsolatos elégedetlenségét. Bolton kiemelte azzal kapcsolatos problémáját, hogy a konfliktusban érdekelt felek 27 év alatt sem tudtak közelebb jutni a szembenállás lezárásához. A nemzetbiztonsági tanácsadó kommentárjában éles kritikát fogalmazott meg az ENSZ békefenntartó misszióinak hatékonyságával kapcsolatban, valamint kifejtette, hogy Washington nyomást fog gyakorolni a Biztonsági Tanács tagjaira, hogy a hagyományos 1 éves periódusról 6 hónapra csökkentsék a nyugat-szaharai misszió mandátumát. Bolton kritikáját egy nappal a konfliktusban érdekelt felek részvételével lezajlott, ám jelentős előrelépést nem hozó genfi találkozót követően fejtette ki.

Lavrov Marokkóban

VI. Mohammed, Marokkó királya fogadta az Oroszországi Föderáció külügyminiszterét, Szergej Lavrovot. Az orosz külügyér hivatalos marokkói látogatása várhatóan új lendületet ad a két ország közötti kapcsolatoknak. Az esemény tiszteletére a Királyi Hivatal közleményt adott ki, amelyben kifejtették, hogy az orosz külügyminiszter látogatása annak a két ország közötti mélyreható stratégia partnerségnek a része, amely az uralkodó 2016-os moszkvai látogatását követően kezdődött. A két ország közötti egyre jobb kapcsolat lehetőséget teremt arra is, hogy Rabat és Moszkva minél jobban megerősítse a politikai és gazdasági kapcsolatokat. A marokkói uralkodó hivatalos látogatásra hívta Marokkóba Vlagyimir Putyin, orosz államfőt is.

Algéria elnökválasztás előtt

Abd el-Azíz Buteflika, algériai elnök 2019. április 18-ra írta ki az elnökválasztás időpontját. Az algériai Belügyminisztérium közleménye szerint január 22-ig 32 fő jelezte indulási szándékát az elnöki címért folytatott küzdelemben. A 81 éves, 2013-as agyvérzése óta kerekesszékbe kényszerült Buteflika szándékai még egyenlőre ismeretlenek. Bár az 1999 óta hatalmon lévő Buteflika egyelőre még nem jelezte azon szándékát, hogy újra induljon az elnöki cím megszerzéséért. Az elnöknek (és mindenkinek, aki indulni szeretne az elnöki posztért) március 4-ig van lehetősége arra, hogy jelezze indulási szándékát.

Macron az emberi jogok fontosságára hívta fel al-Szíszí figyelmét

Kairóban fogadta Abdel Fattah al-Szíszí, egyiptomi elnök francia kollégáját, Emmanuel Macront. Az államfői találkozón a francia köztársasági elnök az emberi jogok fontosságára hívta fel al-Szíszí figyelmét. A két vezető harminc üzlet aláírásáról állapodott meg Franciaország és Egyiptom között; összesen több száz millió dollár értékben, és ennek során ragadta meg a lehetőséget Macron, hogy a sajtótájékoztatón kifejtse véleményét az egyiptomi kormányzatról. „A stabilitás és tartós béke megtalálható az egyén méltóságának és a jogrendnek a tisztelete mellett. Továbbá a stabilitás keresése nem társítható az emberi jogok megkérdőjelezésével.”

A szudáni hadsereg számára nem opció az állam bukása

A szudáni hadsereg vezetője, Kamal Abdul Maarouf szerint az Omar al-Bashir ellen folyó zavargások és tüntetések az állam létét veszélyeztetik. A tüntetők egy része a tüntetők támogatását, és a Bashir-rendszer elleni harc együttes folytatást kérik a hadseregtől. A szudáni vezérkari főnök, Maarouf tábornok ugyanakkor kijelentette: „A fegyveres erők nem engedik a szudáni államot elbukni vagy az ismeretlenbe csúszni.” A tüntetéseket az áremelkedések és a készpénzhiány váltotta ki, de gyorsan a Bashir-rendszer elleni demonstrációkká nőtték ki magukat.

Támadás a líbiai Külügyminisztérium ellen

December 26-án öngyilkos merénylettel összekötött támadást hajtottak végre fegyveresek a líbiai Külügyminisztérium Tripoliban található épülete ellen. A támadás első szakaszában fegyveresek hatoltak be a minisztérium épületébe, a második szakaszban pedig az épület közvetlen közelében hajtottak végre pokolgépes támadást. A hatósági közlemény szerint legalább három ember életét vesztette, és további tíz pedig megsérült a támadás folyamán. A támadásért az Iszlám Állam vállalta a felelősséget.

Újabb harcok Tripoliban

Négy hónapos „nyugalmat” követően január 16-án kiújultak a harcok a Tripolit irányításuk alatt tartó milíciák között. A város feletti ellenőrzés újraosztásáért folyó vetélkedés tavaly szeptemberben odáig fajult, hogy a líbiai főváros majdnem egy hónapon keresztül a milíciák közötti összecsapások helyszínévé vált. Végül az ENSZ líbiai missziójának (UNSMIL) segítségével szeptember végére sikerült a szembenálló felekkel elfogadtatni a tűzszüneti megállapodást. A január közepén kirobbant harcok többek között a tavaly megkötött tűzszüneti megállapodás felbomlásával fenyegetnek. Mind az ENSZ líbiai missziója, mind pedig a hivatalos líbiai kormány elítélte az eseményeket, és az egyezmény betartására szólítja fel a feleket. Az összecsapásokban legalább két ember életét vesztette.

Szíriai polgárháború

A szíriai ellenzék utolsó fellegvára

A török hadügyminiszter, Hulusi Akar még december 19-én arról számolt be, hogy a török hadsereg készen áll kiszorítani Szíriai észak-nyugati tartományaiból a kurd autonómia hadseregének számító SDF-et (Syrian Democratic Forces). Ezzel szemben január 28-án az orosz külügyminiszter, Szergej Lavrov azt nyilatkozta, hogy a HTSh (a Levanti Felszabadító Tanács arab akronímja), vagyis az Al-Kaida szíriai nyúlványának előrehaladása – az egyébként török befolyás alatt álló észak-nyugati tartományokban – összeegyeztethetetlen az Asztanában megkötött orosz–török egyezménnyel, miszerint Ankara felelősséget vállal a terrorista csoportok felszámolására, hogy ezzel párhuzamban fegyvermentes övezet jöhessen létre közös felügyelettel.

Az amerikai kivonulás mellett a terrorszervezet előrenyomulása bizonytalanná tette részben az SDF, részben az utolsó megmaradt ellenzéki terület sorsát. Míg Ankara a kurdok elleni hadművelet árnyéka alatt teret adott a szélsőséges iszlamista csoportok terjeszkedésének, addig Moszkva és Damaszkusz a terrorista csoportok fenyegetése által jutottak újabb jogosultsághoz egy esetleges offenzívát illetően. Ezzel esélyessé vált, hogy Idlíb tartomány a közeljövőben visszakerül a kormányerők felügyelete alá, az orosz hadsereg támogatásával. Az amerikai szerepvállalás megszűnésével párhuzamban új dimenziókat kapott nemcsak az orosz nagyhatalom, de a török, iráni és szaúdi regionális hatalmak befolyása is.

Az amerikai hadsereg kivonulása Szíriából

Donald Trump, amerikai elnök 2018 decemberében a Szíriában állomásozó csapatok gyors, majd lassú kivonásáról egyeztetett Recep Tayyip Erdogan, török elnökkel. Az Egyesült Államok döntését az elnök azzal magyarázta, hogy az észak-szíriai terrorista szervezeteket (Iszlám Állam) részben legyőzték, ezért nincs szükség a nagyhatalom jelenlétére – döntésével egyik párt sem értett egyet, James Mattis, védelmi miniszter lemondott. Recep Tayyip Erdogan, török államfő előzetesen megköszönte Washingtonnak a régióban tett erőfeszítéseit.  Ugyanakkor az Egyesült Államok kifejezte, hogy a kurdok elleni török támadás gazdasági szankciókat vonhat maga után. Washington a feszültség csökkentése érdekében egy 30 kilométeres ütközőzóna létrehozását javasolt a felek között. Az USA mellett az európai nagyhatalmak is arra figyelmeztették Törökországot, hogy a kurdok elleni egyoldalú offenzíva a térség destabilizációjához vezethet.

Tovább folytatódik Dzsamál Hasogdzsi ügye

A török főügyészség a december eleji elfogatóparancs kiadása után Szaúd-Arábiát a nyomozás eredményeinek nyilvánosságra hozatalára kérte fel. Az nemzetközi közösség közbenjárásával Agnes Callamard, az ENSZ diplomatája Törökországba utazott, melynek kapcsán a törökök a kitervelt gyilkosság felelősének kézre kerülését remélik.

Palesztin–izraeli konfliktus

Izrael jövőjének trilemmája

Az izraeli telepek növekvő száma hosszabb távon egy igen nehéz döntés elé sodorja az ország vezetését, amely alapvetően meghatározza az állam jövőbeli arculatát is. A problémát az jelenti, hogy a palesztin lakosságszám meghaladta a zsidó lakosságszámot, amelynek következtében Izrael nem maradhat meg zsidó és demokratikus államnak, miközben az egész Szentföldet az ellenőrzése alatt tartja. A zsidó jellegből, a demokráciából és a megszállt területek ellenőrzéséből álló trilemmában szimultán csupán két tényező tud megvalósulni, amelynek következtében három különféle forgatókönyv áll rendelkezésünkre.

Hamarosan befejeződik a Gázai övezetnél épülő izraeli tengeri határkerítés építése

A tengerszint feletti, hat méter magas, 200 méter hosszú és víz alatti szenzorokkal felszerelt kerítés építése a 2014-es Izrael és Hamasz között lezajlott háború következtében kezdődött, amikor a háború alatt egy Hamasz-kommandó csónakkal kelt át Izrael területére egy akciót végrehajtani. Ezzel egy időben egy új, 65 km hosszú, föld feletti és alatti szárazföldi kerítés építési munkálatai is megkezdődtek az övezet határán, amely előreláthatólag az év végére készül el.

Nem újítja meg a Hebronban állomásozó ideiglenes nemzetközi megfigyelő misszió (TIPH) mandátumát Benjamin Netanyahu

Az izraeli miniszterelnök döntését azzal indokolta, hogy nem engedi egy olyan nemzetközi erő további működését, amely Izrael érdekei ellen tevékenykedik. A missziót jelenlegi formájában 1997-ben, az izraeliek és palesztinok közötti megállapodás részeként telepítették Hebronba azzal a céllal, hogy felügyelje a palesztin lakosság jogérvényesülését, illetve dokumentálja az esetleges jogsértéseket.

2018 legmeghatározóbb eseményei a palesztin területeken

Az Al Jazeera összesítésében többek között a Gázai övezetben zajló „Visszatérés Menetéről”, a Nakba 70. évfordulójáról, Benjamin Netanyahu ománi látogatásáról, valamint az Egyesült Államok izraeli nagykövetségének Jeruzsálembe helyezéséről (a témában megjelent korábbi cikkünk ide kattintva olvasható) olvashatnak rövid összefoglalót.

Lemondott a Palesztin Hatóság miniszterelnöke, Rami Hamdallah

A miniszterelnök lemondására azután került sor, hogy a Palesztin Hatóság elnöke, Mahmoud Abbas bejelentette egy új kormány létrehozásának szándékát. Habár állítása szerint az új vezetés hatálya kiterjed majd a Gázai övezetre is, azonban a kormányalakításban csupán a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) tagszervezetei vehetnek részt, így az övezetet uraló Hamaszt, illetve a területen jelentős erőt képviselő Iszlám Dzsihádot kizárta a kormányalakításból, amely döntéssel lényegében a jelenleg is fennálló párhuzamos politikai vezetést konzerválja. Tovább csökkenti az alakuló kormány legitimitását, hogy a PFSZ több tagszervezete is jelezte, hogy nem kíván részt venni a folyamatban. Az új palesztin vezetés felállításának célja valószínűleg a Fatah hatalmának megszilárdítása, a Hamasz jelentős megerősödése, illetve Mahmoud Abbas támogatottságának folyamatos csökkenése lehet, melyet a Palestinian Centre for Policy and Survey Research (PCPSR) decemberi közvéleménykutatása mutatott ki.

Libanon

Véget ért az „Északi Pajzs Művelet”

A december 3-án indult izraeli művelet célja a Libanonból Izrael területére behatoló Hezbollah-alagutak feltárása és hatástalanítása volt. Az Izraeli Védelmi Erők (IDF) jelentése szerint a művelet keretében összesen hat ilyen határon átnyúló, a 2006-os háború lezárásaként elfogadott tűzszüneti feltételeket sértő alagutat sikerült megsemmisíteniük. Válaszul a Hezbollah vezetője, Hassan Nasrallah a Mayadeen TV-nek adott interjújában csodálkozásának adott hangot, hogy az IDF csupán most bukkant az alagutakra, mert állítása szerint egyikük már 13 éve épült. Továbbá kijelentette, hogy az alagutakat képesek újra felépíteni, illetve ha szükséges, alagutak nélkül is be tudnak hatolni Izrael északi részére.

A választások után nyolc hónappal felállt az új kormány Libanonban

Több mint nyolc hónappal a májusi választások után alakult meg az új libanoni kormány.   A kormányalakítás nehézségét az ország konfesszionális rendszere adja, amelyben az egyes miniszteri tisztségek betöltésének alapfeltétele egy-egy meghatározott vallási felekezethez való tartozás. (A libanoni választási rendszerről szóló korábbi cikkünket ide kattintva olvashatják.) A kinevezéseknél így a politikai hovatartozás mellett egy újabb dimenziót is számításba kell venni. A politikai döntésképtelenség a rendszer velejárója, amelyre jó példa, hogy a jelenlegi államfő megválasztása két és fél évbe, a választások kiírása kilenc évbe, míg a költségvetés elfogadása tizenkét évbe telt. Az ország gyenge gazdasági teljesítménye és a politikai instabilitás okozta bizonytalanság komoly társadalmi következményekkel is jár; 2017-óta jelentősen nőtt az öngyilkosságok száma. Libanonban a statisztikák szerint átlagosan hatóránként követnek el öngyilkossági kísérletet, amelyekből minden tizedik sikeres.

A Közel-Kelet és Észak-Afrika hírfigyelő szerkesztőségi tagjai: Halasi Gábor (szerkesztő, Észak-Afrika), Felde Bence (Szíria), Ibrahim Imre (Szíria), Kiss Beatrix (Észak-Afrika), Shadeh Fadi (palesztin–izraeli konfliktus és Libanon), Szabó Orsolya Réka (Észak-Afrika).