Főoldal Általános Forrongó Kaukázus? – A hegyi-karabahi konfliktus

Forrongó Kaukázus? – A hegyi-karabahi konfliktus

Írta
397
0
Megosztás
Azerbajdzsáni színekre festett arcú fiú egy isztambuli tüntetésen 2020. október 4-én. Örményország és Azerbajdzsán között szeptember 27-én robbantak ki harcok a vitatott hovatartozású, örmények lakta, de hivatalosan Azerbajdzsánhoz tartozó terület, Hegyi-Karabah miatt. A harcok örmény források szerint eddig több mint 200 halálos és sebesült áldozatot követeltek, az azeri fél 19 civil halálos áldozatról és 60 sebesültről számolt be. (Forrás: MTI/EPA/Tolga Bozoglu)

Szeptember 27-én újra fellángolt a Kaukázus térségének egyik régóta húzódó konfliktusa; Azerbajdzsán és Örményország viszálya a Hegyi-Karabah térség felett. A jelenleg is zajló fegyveres összecsapás esetében nem világos, hogy melyik fél kezdeményezett, Baku és Jereván egymásra mutogat, de mindkét fél elrendelte a hadiállapotot. A két fél tüzérségi és légi csapásokat indított egymás ellen, mely a Hegyi-Karabahon kívül már átterjedt más azeri területekre is. Az immáron második hete tartó konfliktus során a Hegyi-Karabah fővárosának számító Sztepanakertet is rakétacsapások érték. Azerbajdzsán azt állítja, hogy a városai ellen indított csapások kiindulópontja nem a Hegyi-Karabah, hanem Örményország volt. Nemzetközi közbelépés ez idáig nem történt, csupán diplomáciai úton szólították fel a két felet a harcok befejezésére. A konfliktusnak ez idáig több tucat civil és katonai áldozata, valamint legalább száz fő sebesültje van.

Bár nem egyedülálló eset a fegyveres összetűzés a Hegyi-Karabah területén, mégis kétségkívül ez az elmúlt évek legvéresebb és katonai értelemben legkomolyabb fegyveres szembenállása a térségben, amely időtartamában is meghaladja a korábbiakat. A történtek aktualitása és egy lehetséges háború eszkalálódása miatt írásom célja bemutatni a Hegyi-Karabah történetét, a konfliktus nemzetközi szereplőit és az azeri-örmény erőviszonyokat.

Az örmény védelmi minisztérium által közreadott kép az azeri és az örmény fegyveres erők közötti összecsapásokról a vitatott hovatartozású Hegyi-Karabahban 2020. október 6-án. Azerbajdzsán és Örményország között a régóta fennálló területi vita miatt tört ki ismét fegyveres konfliktus 2020. szeptember 27-én. A túlnyomórészt örmények lakta Hegyi-Karabah 1996-ban kikiáltotta függetlenségét, de ezt egyetlen ország, még Örményország sem ismerte el. Azerbajdzsán továbbra is saját területének tekinti a hegyi-karabahi enklávét.
(Forrás: MTI/EPA/Örmény védelmi minisztérium)

Hegyi-Karabah Köztársaság története

A Kaukázus déli részén található Hegyi-Karabah régiót a Szovjetunió hozta létre az 1920-as években Azerbajdzsánon belül. Lakosságát tekintve több, mint 90 százalékban örmények lakják és az örmények a területet „ősi szálláshelynek” tekintik. A XX. század folyamán a Hegyi-Karabah több kísérletet tett arra, hogy egyesüljön Örményországgal; a leglátványosabb lépések erre vonatkozóan már a gyengülő szovjet érában az 1988-as ígéret volt, miszerint kiválnak Azerbajdzsánból, valamint a Függetlenségi referendum 1991-ben. Ezt Azerbajdzsán nem hagyta, így hat éven át tartott a hegyi-karabahi háború (1988-1994). A fegyveres konfliktus során Örményország segítette a Hegyi-Karabah Köztársaságot, amely 1994-re elérte, hogy az enklávén kívül eső területeket is elfoglalhatott és az irányítása alatt tarthatott. A konfliktus során az etnikai tisztogatások eredményeként számos lakos elhagyta a térséget. A háború végül orosz közbelépéssel tűzszünettel zárult. Eredményesnek bizonyult a tekintetben, hogy a Hegyi-Karabah, mint egy új köztársaság, kikiáltotta függetlenségét, azonban békekötés nem született. A terület jogilag a mai napig Azerbajdzsánhoz tartozik, ugyanis egy állam sem ismerte el hivatalosan függetlenségét, még Örményország sem.

Befagyott konfliktus

Fontos kiemelni, hogy a hat évet át tartó háborúnak nem békekötés, hanem tűzszüneti megállapodás vetett véget, így a konfliktust hivatalosan sosem sikerült végleges lezárni. A háború óta eltelt évtizedek során a tűzszüneti megállapodást mindkét fél időről-időre megszegi. Az elmúlt évek legforróbb pontja a 2016-os négynapos háború volt, melyet az azeri fél kezdett és bár az előretörésük sikeressége nem tartott sokáig, több hegyi-karabahi területet is meg tudtak szerezni. Ezt a pár napos konfliktust végül fegyverszünettel zárták le, melyben az EBESZ is segédkezett, a Minszki Csoport létrehozásával.

A Minszki Csoportot 1992-ben alapították annak érdekében, hogy békés megoldást találjon és a felek között, valamint közvetítsen Hegyi-Karabah kérdésében. Az EBESZ Minszki Csoportjának három társelnöke van; Oroszország, az Egyesült Államok és Franciaország, akik az elmúlt évtizedekben számos kezdeményezést tettek a helyzet megoldására, azonban nagy sikereket nem tudtak elérni. Oroszország részvételét egyébként is több kritika éri; vannak, akik úgy gondolják, hogy Oroszország mesterségesen generálja a konfliktus Baku és Jereván között, hiszen így tudja megtartani hatalmi pozícióját a térség felett. A 2016-os konfliktus értékelésekor nemzetközi szinten többen arra gondoltak, hogy Oroszország mozgatta a szálakat a háttérben (az ukrán válság és a szíriai beavatkozása miatt), de végül megállapították, hogy nem így történt. Oroszország szerepe rendkívül nagyon fontos a karabahi konfliktusban, ugyanis a békekötéskor az orosz politikai résztvevők és diplomaták a Minszki Csoport többi tagja nélkül is eredményes munkát tudtak végezni.

Nemzetközi szereplők

Korábbi kutatások alapján elmondható, hogy a hegyi-karabahi konfliktus nem ideológiai, hanem inkább politikai érdekellentétek következménye. Ebből adódóan a két egymásnak feszülő fél eltérő vallása nem alapja a konfliktusnak és ez meglátszik abból a szempontból is, hogy mely országok támogatják a két oldalt.

A síita Azerbajdzsán elsődleges támogatója Törökország; a két állam jó kapcsolata történelmi múltra tekint vissza. Mindig is „két állam, egy nemzetként” tekintettek egymásra, és török-örmény diplomáciai kapcsolat lényegében nem is létezik, ezzel kifejezve támogatásukat Baku felé a Hegyi-Karabah helyzete miatt. Ezzel szemben a szintén síita Irán Örményországot támogatja, melynek elsősorban két oka van, egyrészt Iránban jelentős azeri kisebbség él, és Teherán tart egy esetleges azeri szeparatista mozgalomtól. Másrészt mind Irán, mind Azerbajdzsán a Kaszpi-tenger országai között vannak, így közöttük az ezzel kapcsolatos határviták miatt is hosszú évtizedek óta húzódó érdekellentétek vannak.

Mevlüt Cavusoglu török külügyminiszter (balra) és Hazar Zaríf Ibrahimoglu, Azerbajdzsán törökországi nagykövete üdvözlik egymást találkozójuk előtt Ankarában 2020. szeptember 29-én. Cavusoglu újra felszólította Örményországot, hogy vonuljon ki a vitatott hovatartozású Hegyi-Karabah területéről. Azerbajdzsán és Örményország, a két egymással szomszédos korábbi szovjet köztársaság között a régóta fennálló területi vita miatt tört ki ismét fegyveres konfliktus. A túlnyomórészt örmények lakta Hegyi-Karabah 1996-ban kikiáltotta függetlenségét, de ezt egyetlen ország, még Örményország sem ismerte el.
(Forrás: MTI/AP/Török külügyminisztérium/Cem Ozdel)

A Nyugat nagy része, köztük az Egyesült Államok álláspontja is érdekes. Legtöbbször Örményországot támogatják a konfliktusban, ez elsősorban az elvileg demokratikus azeri politikai rendszer megkérdőjelezhetősége miatt van így. Ennek ellenére az USA már a korábbi, de a jelenleg is zajló konfliktus során sem vállalt aktív szerepet, ami még inkább megerősíti Oroszország fennhatóságát a térség felett.

Gazdasági erőviszonyok

Örményország és Azerbajdzsán között komoly fegyverkezési verseny van. Az örmény fegyveres erők elengedhetetlenek a Hegyi-Karabah számára, hiszen egyedül nem lenne képes felvenni a versenyt az azeri hadsereggel. A számok azt mutatják, hogy az azeriek közel hét és félszer annyi anyagi forrást tudnak biztosítani a katonai kiadásokra, mint az örmények. Azerbajdzsán főként a 2016-os négynapos háború után kezdett el ismételten védelmi kiadásaira költeni, amelynek anyagi feltételei elsősorban az olajbevételeinek köszönhető.

Az ISSICEU egy hiánypótló tanulmányt írt, amely kifejezetten a Hegyi-Karabah politikai gazdaságát vizsgálja. A Hegyi-Karabah gazdaságát Örményország és a diaszpóra tartja szinten. A költségvetéshez előbbi több millió dollár értékben, ún. állami kölcsönöket biztosít, ez azt jelenti, hogy a Hegyi-Karabah gazdaságának több, mint fele teljes mértékben az örmény támogatástól függ. Emellett nem elhanyagolható a világon lévő örmény diaszpóra támogatása sem, az innen érkező jövedelmet főként az infrastruktúrára, az oktatási rendszerre és az egészségügyi rendszerre fordítják.

Érdekesség, hogy Oroszország külügyminisztere, Sergei Lavrov is örmény származású. A 2018 óta miniszteri pozíciót betöltő politikus többször nyilatkozott, illetve közvetített a két fél között, több-kevesebb sikerrel. Legutóbb idén tavasszal okozott gondot egy rosszul megfogalmazott nyilatkozatával, amelyben a „régió felszabadítása” és „szakaszos megközelítés” kifejezéseket használta, mindezt a konfliktus megoldásáról szóló diskurzus során. Előbbi kifejezés az örmény fennhatóság alatt lévő területekre vonatkozik, utóbbi pedig az elfoglalt területek visszaadását foglalja magában. Ezt az örmények természetesen sérelmezték, így ez a megoldási csomag sem valósulhatott meg.

Örményország gazdasága a posztszovjet államok között igen jelentős volt az elmúlt években, amit főleg a fémbányászat és az informatikai ipar fellendülése eredményezett, de a szolgáltatóipar és az idegenforgalom is jelentős. Bár az elmúlt években némi lassulás volt látható a legkomolyabb problémát most mégis a COVID-19 járvány okozta bezárás eredményez. Jereván nem olajexportőr, ami kiszolgáltatottá teszi a térség más szereplői felé.

Azerbajdzsán fő gazdasági erejét a fosszilis üzemanyagok exportja adja, legnagyobb gazdasági növekedést a 2000-es években produkált. Gazdaságának épp ez a legnagyobb problémája, hogy exportja túlságosan is az olajra épül, kevés más terméke van az azerieknek, ami versenyképes lenne a világon. Épp ezért érzékenyen érintette tavasszal Azerbajdzsán szénhidrogénfüggő gazdaságát a gyorsan zuhanó olajárak is, amit rögtön utána a COVID-19 miatti bezárás követte.

Gazdasági szempontok alapján szedte össze 2018-ban a Berlin Economics azt, hogy mivel járna az örmény és azeri gazdaságra nézve a békekötés. Az elemzés három fő szektort vizsgált; az államháztartást, az energia- és vízszektort, valamint a pénzügyi szektort. Mindhárom szektorra kimutatták, hogy a béke nagy gazdasági hasznot hozna, és ezáltal mindkét ország gazdasági érdeke lenne. Örményország emellett nagyon erőteljesen profitálna a jelentős költségvetési megtakarításokból, aminek oka az erőművekbe történő költséges beruházásainak csökkent igénye is. Azeri oldalról főleg az emberi erőforrásnál lehet kimutatni a hasznot, amely a mezőgazdasági, valamint az olajiparban jelentene hosszútávon számokat.

Ez természetesen csak egy feltételezés, egy lehetséges béke lehetséges kimenetele. Jelenleg az látszik, hogy a hegyi-karabahi erőegyensúly versenyében Baku felé hajlik a mérleg. Komoly olajbevétele van, ami képessé teszi a fegyverkezésre és szövetségeseket is könnyebben szerez. Jereván ehhez képest jóval szűkebb mozgástérrel rendelkezik.

2020. október 1-jén közreadott kép örmény önkéntesekről egy toborzó központban, a vitatott hovatartozású Hegyi-Karabahban fekvő Hadrutban szeptember 29-én. Azerbajdzsán és Örményország között a régóta fennálló területi vita miatt tört ki ismét fegyveres konfliktus 2020. szeptember 27-én. A túlnyomórészt örmények lakta Hegyi-Karabah 1996-ban kikiáltotta függetlenségét, de ezt egyetlen ország, még Örményország sem ismerte el. Azerbajdzsán továbbra is saját területének tekinti a hegyi-karabahi enklávét.
(Forrás: MTI/AP/Karen Mirzoyan)

Összegzés

A Hegyi-Karabah konfliktus aligha nevezhető ma már befagyott konfliktusnak. Az elmúlt évek során folyamatosan növekvő feszültség, és egyre gyarapodó számú fegyveres összecsapások miatt emberek százai vesztették már életüket. A jelenleg is zajló fegyveres konfliktus könnyen tényleges háborúvá eszkalálódhat, amit nagy valószínűséggel az azeri fél nyerne meg. A nemzetközi beavatkozás is kockázattal jár, az Egyesült Államok az amerikai elnökválasztás előtt nem valószínű, hogy bármi érdemi lépést is tenne ez ügyben, Törökország nyíltan támogatja ismét Bakut, míg a nyugati államok csupán diplomáciai úton fejezték ki egyet nem értésüket a konfliktussal kapcsolatban. Így elképzelhető, hogy ismét Oroszország lesz az, aki pontot tesz a konfliktus végére, de hosszútávú megoldásra nemigen számíthatunk.

Írta: Ács Nóra

További felhasznált irodalom:
Barrowman-Welton (2016): The political economy of conflict in Nagorno-Karabakh, ISSICEU
Berlin Economics (2018): The economic effect of a resolution of the Nagorno-Karabakh conflict on Armenia and Azerbaijan
Háda-Tálas (szerk.) (2014): Regionális biztonsági tanulmányok
Hratch Tchilingirian (1998): Religious Discourse on the Conflict in Nagorno Karabakh
Moshe Gammer (2015): Separatism in the Northern Caucasus
Patricia Carley (1998): Nagorno-Karabakh: Searching for a Solution
Svante E. Cornell (1998): Iran and the Caucasus
Wagner Péter (2016/5): A „négynapos háború” Hegyi-Karabahban, Külügyi és Külgazdasági Intézet, Letöltés dátuma: 2020. október 2. https://kki.hu/assets/upload/5_KKI-tanulmany_AZE-ARM_Wagner_20160713.pdf