ICBM és Atomkísérlet:

Észak-Korea (KNDK) július 4-én először hajtott végre sikeres tesztkilövést interkontinentális ballisztikus rakétával (továbbiakban ICBM). A Hwasong-14 (KN-20) avagy Mars-14 névre keresztelt folyékony hajtóanyagú, két fokozatú rakéta azonban nem egy teljesen új fejlesztés. Több korábban tesztelt típus rendszerelemeit ötvözi, beleértve a korábban ugyanezen a néven futó Hwasong-14-es 2015-ben kifejlesztett verzióját. A KN-20 rakéta méretei és felépítése megegyezik a Hwasong-13-éval, amely visszatérő egysége már alkalmas atomtöltet hordozására is. Belső felépítését tekintve a Hwasong-12-es közepes hatótávolságú ballisztikus rakéta hajtóművének technológiáját alkalmazza, amely azonban elemzők szerint még nem lett volna képes egy hagyományos első generációs nukleáris robbanófejet eljuttatni  az Egyesült Államok keleti partjaihoz.

Annak ellenére, hogy a tesztrakéta 2802 km-es magasságot ért el és az ennek alapján kalkulált hatótávolság maximálisan 9700 km-re tehető, valójában ez a röppálya a visszatérő egységben szállított rendkívül kis súlyú (500kg) nukleáris töltettel valósulhatott volna meg. Ennek a hasznos súlynak az elérése jelenleg meghaladja Phenjan miniatürizált atomtöltet előállítási képességeit.

A július 4-én kilőtt rakéta további hatékonysági problémákkal küzdött: viszonylag pontatlannak számított, csak városnyi célpontok esetén számíthattak biztos találatra, tehát precíziós fegyverként a fejlesztés jelen állapotában nem alkalmazható. Az előzetes számítások alapján nagyjából 5 évre tehető, mire a Hwasong-14 ezekkel a szerkezeti adottságokkal kisebb méretű stratégiai célpontokatm például tengerészeti bázisokat lesz képes likvidálni, illetve átütni az USA jelenlegi keleti-parti légvédelmi rendszerét, amely legrosszabb esetben 50%-os (irányított légvédelmi lövedékek estében) hatékonysággal működik.

A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság július 28-án ismételten sikeres kísérletet könyvelhetett el a Hwasong-14 ICBM továbbfejlesztett változatával. Alig több mint 24 nap alatt megnövelték a rakéta hatótávolságát a teljes felső rész áttervezésével: a második fázis meghajtó-rendszerét kiegészítették még egy hajtóművel, illetve lecsökkentették a visszatérő egység súlyát 500kg-ról legfeljebb 300kg-ra. A KN-20 immár 3725 kilométeres magasságba emelkedett, ami azt jelenti, hogy elnyújtott röppályás kilövés esetén már nemcsak Alaszkát vagy a Hawaii-szigeteket érheti el biztosan, hanem nagy valószínűség szerint az USA keleti-parti és a belső területeinek nagy részét is, olyan nagyvárosokat beleértve, mint Chichago vagy San Francisco. Vagyis a július végi kísérlet után már 8-10-000 km-es nagyságrendű maximális hatótávolságról beszélhetünk, ennek ellenére a „Mars-14” még mindig kísérleti fázisban van. Hatékonysága a visszatérő fej maximális súlyától és állóképességétől függ leginkább. A július 28-i teszt után a 300 kg-os töltet súlyosan sérült az atmoszférába való visszatéréskor, így a kísérlet ebből a szempontból kevésbé tekinthető sikeresnek. A probléma orvoslása például a tengeralattjáróról indítható ballisztikus rakéta (SLBM) technológia kifejlesztésében vagy a töltet súlyának növelésében rejlik, amely azonban a hatótávolság rovására megy, hacsak nem módosítják a „Mars-14” meghajtó rendszerét.

Emellett az észak-koreai ICBM atompotenciál is csak akkor lesz teljes, amint képesek lesznek kifejleszteni egy miniatürizált, rendkívül könnyű nukleáris töltetet, amely megfelel a Hwasong-14 méreteinek is. A Pentagon már 2016 márciusában hangoztatta, valamint Japán és dél-koreai ügynökségek is hozzájutottak arra utaló bizonyítékokhoz, hogy a phenjani rezsim már rendelkezik a miniatürizáló technológiával. A szeptember 3-i atomrobbantást követően az KNDK állami hírcsatornája közzétett egy fotót Kim Dzsong–Un észak-koreai vezető látogatásáról az atomprogram központi létesítményében. A pártvezér egy látszólag kétfázisú, miniatürizált atom robbanófej mellett látható, amely feltehetőleg beilleszthető a „Mars-14” visszatérő egységébe. Arról azonban nincs információ, hogy ez az a hidrogénbomba, amelyet felrobbantottak, illetve hogy valóban miniatürizált atombomba látható-e a képen. Észak-Korea egyes források szerint jelenleg 30 és 60 db közötti miniatürizált nukleáris töltettel rendelkezik.

Kérdés maradt továbbá, hogy a rakéta visszatérő egységének köpeny része meg tudja-e védeni a töltetet az elégéstől, amikor az visszatér az atmoszférába. A másik hátráltató faktor a kísérleteken sikeres technológia sorozatgyártása és hadrendbe állítása, valamint mindezek költségeinek fedezése az ország ellen érvényben lévő szankciók ellenére. A szeptember 3-án végrehajtott 6. kísérleti célú atomrobbantás egy lépéssel közelebb vitte a phenjani rezsimet céljához. A Richter-skála szerint mért 5.8-6.3-as erősségű rengések arra engedtek következtetni, hogy Phenjan egy megközelítőleg 120 kilotonnás hidrogénbombát robbantott a Pungje-ri (Punggyie-ri) nevű földalatti atomkísérleti telepen.

„A magfúzió elvén alapuló hidrogénbomba […] lehetővé teszi, hogy a hasadó-anyagot tartalmazó robbanófejet miniatürizálják, és akár interkontinentális ballisztikus rakétára szereljék…” – Stratégiai Védelmi Kutató Központ elemzése alapján.

Az USA reagál:

November elején érkezett be egy sürgősségi kérelem az Egyesült Államok Kongresszusához egy 4 milliárd dolláros (az USA Rakétavédelmi Ügynökségének ez évi 8 miliárd dolláros keretén felül) légvédelmi továbbfejlesztésről. A tervezet célja, hogy lehetőleg még azelőtt hatástalanítani tudják az Észak-Korea felől érkező rakétákat, hogy azok elhagynák a KNDK légterét. A fejlesztés első védelmi vonalát kiberfegyverek jelentik, amelyek képesek lehetnek a rakéta indító rendszerébe hatolva meghiúsítani a kilövést. A második védelmi vonalat a vadászrepülők és felfegyverzett drónok (jelenleg az Avanger típus) alkotnák. Az USA már korábban telepített erre alkalmas lopakodó vadászgépeket, mint az F-35 vagy az F-22 a Japánban és Dél-Korában található támaszpontjaira, amelyek a phenjani kilövés első műholdról látható jeleire konvencionális csapást mérhetnek. A jelenleg működő, 100 millió dollár értékűre becsült védelmi rendszer (a fejlesztést követően a harmadik vonal) az alaszkai Fort Greely és a kaliforniai Vandenberg légierő bázison található nagy hatótávolságú és interkontinentális rakéták elhárítására alkalmas légvédelmi lövedékekből áll, amelyek az atmoszférából visszatérő rakétafejet találják el. A tavalyi év kísérletei alapján ezen alaszkai és kaliforniai szárazföldi légvédelmi rendszerek és összesen 36 elfogó vadászrepülőgépük csak 5-ből két alkalommal tudtak sikeresen elhárítani interkontinentális ballisztikus rakétát. Az újabb fejlesztési beruházás így egyre indokoltabbá válik, annak ellenére, hogy a fent említett dróntechnológia kifejlesztésére az Egyesült Államok már 2017. szeptemberében további 440 millió dolláros keretet csoportosított át korábban megkezdett programoktól az ország rakétaelhárító technológiájának fejlesztéséhez.

 

Összefoglalásként elmondható, hogy a Hwasong-14 jelenlegi elrettentő hatása minden kétséget kizáróan nagy előnyhöz juttatta a phenjani rezsimet. A típus teljes hadrendbe állításához azonban az elemzők szerint 1-2 év szükséges. Az Egyesült Államok a nyár eseményeire reagálva komoly haderő csoportosításba és további nagyszabású hadgyakorlatok lebonyolításába kezdett a térségben. A koreai krízishelyzet jelenlegi állás szerint katonai szempontból egyre közelebb kerül a háborús ingerküszöbhöz. A kialakult helyzet békés, diplomáciai úton való rendezését a kormányzati kommunikáció és a két vezető személyes megnyilvánulásai csak tovább súlyosbítják. Az egyetlen békésen járható út a krízishelyzet megoldására az, ha az ENSZ Biztonsági Tanácsának gazdasági szankciói beváltják a hozzájuk fűzött reményeket.

/Lektorálta: Bartók András/