Brexit a világűrben

0
1472

Nagy-Britannia 2016. június 23-án tartott népszavazást az EU tagságot illetően. Az eredmények ismertek. A tárgyalások, hacsak nem hosszabbítják meg a határidőt, 2019 márciusában véget érnek és a kilépés 2019. március 29-én ténylegesen megtörténik. Még mindig nem tudni pontosan, miképpen rendeződik az EU és Nagy-Britannia kapcsolata. Érdemes megjegyezni, hogy egyesek a brit referendumot már a szavazás előtt is egy zsarolási kísérletnek tartották, amivel csak előnyöket próbáltak kicsikarni az amúgy éppen nehéz helyzetben lévő Európai Uniótól. Most a szigetországban akad számos olyan vélemény, amely szerint néhány európai politikus meg kívánja leckéztetni a briteket, mintegy bosszúból, amiért elárulták az európai (rém)álmot.

Ezek a hangulati elemek ? a másik félről alapvetően valamiféle aljas hátsó szándékot feltételező vonások ? mindkét oldalon megtalálhatóak, és átszínezik a diskurzust. A tényleges tárgyalásokon elvileg a kölcsönösen előnyös együttműködés a cél. Ugyanakkor mindkét fél megmozgat minden követ, hogy a maga számára előnyös feltételeket biztosítsa. Emellett a Brexit-tárgyalások farvizén evezve egyes kényes kérdések ügyében  az uniós tagállamok nyomást kívánnak gyakorolni a kilépő szigetországra. Egyik legjobb példája ennek a spanyolok lépése, akik felvetették, hogy esetleg az 1713 óta brit fennhatóság alatt álló Gibraltár ügyében is rendezni kellene néhány kérdést. Habár hangsúlyozták, a fennhatóság kérdése nincs ezek között, ez így is tovább bonyolítja a helyzetet.

A tét meglehetősen nagy, és nem csak a gazdasági vonatkozások miatt. Feszültséget teremt számos olyan kérdés is, amely a közös szervezeteket és projekteket érinti. Az egyik problémakör, hogy vajon milyen legyen a brit részvétel az európai űrprogramban? Ennek egyik sarkalatos pontja a Galileo navigációs rendszerhez való hozzáférés. Még a 2018-as év tavaszán merült fel annak a lehetősége, hogy a Brexit után a brit hozzáférést nagymértékben korlátozni fogják. Ez nem csak a civil területre vonatkozik, hiszen a brit haderőnek ugyanúgy szüksége van a pontos helymeghatározásra. Ezt a Galileo rendszeren belüli PRS (Public Regulated Service) tudná nyújtani. Felmerült, hogy a britek visszakérik az általuk befektetett pénzt, de az is, hogy alternatív navigációs rendszert hoznak létre. Ez a felvetés egyrészt az EU felé intézett fenyegetés volt, másrészt a saját lakosság megnyugtatása miatt is erősen hangsúlyozták. Állítólag Brüsszelt nem nagyon hatotta meg a fenyegetés, tekintve, hogy évekbe telne egy új rendszert megtervezni és felállítani, a felmerülő költségekről nem is beszélve.

Bizonyos veszteségek már így is érték a briteket. Egy eddig a dél-angliai Swanwickben elhelyezkedő létesítmény Spanyolországba, pontosabban Madridba költözött. Fő feladata a Galileo rendszer biztonságának garantálása, különösen, ha valami történne a Párizsban elhelyezkedő központtal. Ezenfelül egyes cégek eleshetnek számos jövedelmező megrendeléstől. Az Airbus cég a britek további részvétele mellett kardoskodott, de a cég azt is jelezte, hogy kész áthelyezni számos tevékenyégét valamely EU országba, hogy elnyerjen egy megbízást.

Mindezek ellenére vannak tényezők, amelyek Nagy-Britannia részvételének engedélyezése mellett szólnak. Jelenleg léteznek olyan brit területeken lévő állomások, ilyen a Falkland-szigeteken, illetve Ascension-szigetén elhelyezkedő állomás is, amelyek szükségesek a Galileo rendszer működéséhez. Még ha találnának is új, alkalmas területeket, a létesítmények helyettesítése idő és pénz. A hírek szerint az ESA mindenesetre már elkezdte felmérni a lehetőségeket. Egyes Franciaországhoz tartozó területek, mint a csendes-óceáni Wallis-szigetek, helyet adhatnának egy új bázisnak.

A saját brit navigációs megteremtését továbbra is napirenden tartják. Habár kétséges, hogy ebben mennyi a valós, komoly szándék, és mennyi számít egy az EU-nak szánt üzenetnek. De az biztos, hogy a mindkét fél részéről kívánatos közös védelmi együttműködés esélyét, valamint hatékonyságát nagyban ronthatja a korlátozás. Arról sem feledkezhetnek meg a döntéshozók, hogy a brit űrprogram és a mögöttes iparág sem elhanyagolható szereplő. Nemrégiben a skóciai Sutherlandben végeztek terepszemlét egy lehetséges új kilövőközpont építését illetően, amelynek kivitelezője a Highlands and Islands Enterprise lenne. Fokozott szerepet szánnak a fellendülőben lévő kisméretű műholdak űrbe juttatásának is. Sokkal jobb lenne egy ilyen szerepelővel együttműködni, mint egy űrversenyt indítani és ezáltal az erőforrásokat esetlegesen szétforgácsolni.

További érv az együttműködésre, hogy Nagy-Britannia amúgy sem zárható ki teljesen az európai űrtevékenységből. Az indoklás egy jelentős részét az 1975-ben alakított ESA, vagyis a European Space Agency (francia: Agence spatiale européenne német: Europäische Weltraumorganisation) léte adja. Vezetője egyszerűen bejelentette, az ESA nem tartozik az EU alá és Nagy-Britannia ESA tagságát nem fogja érinteni a Brexit. A PRS-hez való hozzáférésről pedig harmadik féllel is folytak már tárgyalások. Ezek közé tartozik például Norvégia is. Így a briteket kitessékelni legalábbis kérdéses lépés lenne. A brit álláspont szerint azonban nem lenne elegendő, ha csak felhasználóként vehetnek részt; aktívan részt kívánnak venni a fejlesztésben is, hogy saját szükségleteiknek megfelelően is formálhassák a rendszert. Ez a brit tudósok és mérnökök részvétele mellett brit cégek hozzáférését is szükségessé tenné, ami viszont szembemenne az EU azon elképzelésével, hogy nem adhatják a fejlesztést nem EU országok kezébe, hiszen akkor függésben lennének egy kívülálló hatalomtól, még akkor is, ha az szövetséges.

Mint látható, a probléma összetett és számtalan részlet várat még kidolgozásra. De annyi bizonyos, hogy a végeredmény nagyban befolyásolja majd Nagy-Britannia és az Európai Unió védelmi együttműködését is. Egy megbízható szövetséges aktívabb támogatása, vagy egy zártabb európai műholdas hálózat között választani pedig nem egyszerű döntés.

Előző cikkBSZK Felvételi infóest
Következő cikkÉszak- és Dél-Korea újabb erőfeszítéseket tett a félsziget leszerelésére