Ausztria ? a ?labor?, amely Európában elsőként kötelezővé tette a koronavírus elleni védőoltást, azonban ameddig a regnáló hatalom eljutott eddig a pontig, sok biztonságpolitikai és alkotmányjogi krízisen ment keresztül az ország. A Corona-Ampelnek nevezett besorolások kísértetiesen hasonlítanak a Németországban megjelent Ampelsystem-megoldásokra, azonban a színek és a funkciók tekintetében különbözőek, nemcsak a két ország nemzetstratégiái miatt, hanem az elnevezés félreérthetősége miatt is.
Meginogni látszott a biztosnak vélt szomszédos ország: belpolitikai feszültségek, korrupciós, média által is felfújt botrányok, kancellári ideológiai pálfordulással egybekötött hatalomátvétel, új tisztségek a régiek mellett, új hatalmi funkciók ? és ezzel párhuzamos néhol bizonytalan törekvések jellemzik a mai Ausztria kül-és belhoni viszonyait.
Az ország alig heverte ki a több esetben elkövetett terrorcselekményeket; 2020-ban és 2018-ban Bécsben, 2017-ben Linzben, 2016-ban Himbergben, 2013-ban pedig Wörgl városában követtek el kisebb-nagyobb terrorcselekményeket, melyek rendre nagy közfelháborodást váltottak ki az osztrák lakosságból. Csak a két bécsi támadást jelzi a nyomtatott sajtó konkrétan az iszlám vallással kapcsolatos terrorista merényletekként, kiemelve ezzel az Iszlám Államot, mely nemcsak, hogy beszivárgott az országba, hanem potenciálisan a legnagyobb veszéllyel fenyegeti a közép-kelet-európai férfi lakosságot. Annál is inkább igaz ez az állítás, mert 2016-tól kezdve egyértelműen kimutatható, hogy több mint 330-an vállalták az erőszakos radikalizálódást, ezáltal tagjává váltak a Szervezetnek, mely ma már megszámlálhatatlanul sok és változatos előképzettségű személy közül válogathat. Habár népszerűsége az országban az utóbbi években rendre visszaesni látszik, az állam területén még mindig jelen van az Iszlám Állam kulturális maradéka.
A 2014-es évtől kezdődő és még a mai napig sem csitulni látszó menekültválsággal kapcsolatban ismert és beazonosított osztrák terroristák egyike sem származott azonban azokból a csoportokból, akik Szíriából, Irakból vagy éppen Afganisztánból érkeztek. Egy sokkal fontosabb csoportosulás jelent meg, a csecsen bevándorlás példája ezzel szemben azt támasztja alá, hogy az iszlám vallású polgárháborús gócpontokból érkező (sok esetben illegális) migráció hosszabb távú kockázatokat hordoz magában.
A Második Osztrák Köztársaságban a szociáldemokraták külügyi- és integrációs minisztere 2013-2017 között Sebastian Kurz, a 2017 decemberétől már a Néppárt színeiben hatalomra kerülő kancellár, akinek markáns elképzelései között szerepelt az Európai Unió külső határvédelmének erősítése, illetve a migráció más célországba való áthelyezése. Példaként említette Törökországot mint célországot, illetve több esetben nevesítette az Afganisztánból érkező menekülteket, és ugyanekkor a migrációs útvonalak változtatásának lehetőségét eszközölte volna, emellett Magyarországgal karöltve lezáratta az egyik legfontosabb folyosót, a balkáni útvonalat. Mindezen intézkedések rövid távon megoldást jelentettek ugyan, de hosszabb távon sajnos a rendszert alapjaiban nem tudták megváltoztatni.
2017-ben az osztrák sajtóban csak ?Kurz-bandaként? emlegetett újonnan megalakult rezsim sebezhetetlennek vélte magát, olyannyira, hogy a frissen megválasztott kancellár belső tisztogatásba kezdett: a szintén néppárti színekben politizáló elődjét, a Néppárt akkori elnökét – Reinhold Mitterlehnert – kellett kiejtenie a ringből, majd ezt követően megpróbálták a közösségi médiát elsősorban saját pártjuk különböző propagandáira használni. A politikusnak azonban számos támogatója akadt, elsősorban a gazdagabb társadalmi réteg köréből, akik jelentős pénzadományokkal támogatták a jobboldali elképzeléseket és ezt a kancellár maximális mértékben ki is használta, piramis-szerűen felépített hatalmi struktúrába burkolózva.
2018-ban az Európai Unió soros elnökségét betöltő Ausztria egy még biztonságosabb Európát tűzött ki célul, Kurz hangsúlyozta, hogy ?védelmező Európát akar?. Ez összhangban volt az ÖSS-el, ez a 2013 júliusában elfogadott törvény határozza meg az osztrák biztonságpolitikát. Az országhoz hasonlóan átfogónak és integráltnak kell lennie, aktív tervezés és szolidáris végrehajtás kell jellemezze. Az átfogó biztonság jelentése szerint a külső és belső, valamint a polgári és katonai biztonsági szempontok szorosan összefüggenek. Az integrált biztonságnak alkalmaznia kell az állami és a nem állami szereplők közötti munkamegosztást, ugyanakkor mindezek túlmutatnak a klasszikus biztonsági osztályokon, miután ezek a gazdasági, társadalmi, integrációs, fejlesztési, környezetvédelmi, mezőgazdasági, pénzügyi, közlekedési és infrastrukturális, oktatási, információs és kommunikációs, valamint egészségpolitikai eszközöket jelentik. A szolidaritás alapjaira építkező biztonságpolitika figyelembe veszi, hogy a semleges Ausztria és az Európai Unió biztonsága ma nagymértékben összefügg.
A déli határok védelme kiemelt figyelmet kapott mind osztrák, mind pedig német részről, azzal kiegészülve, hogy mindkét ország tranzitzónákat kívánt létrehozni határaik védelme érdekében, illetve Kurz külön kitért arra, hogy a Frontex-et, az EU határvédelmi ügynökségének megerősítését támogatja a szlovén-osztrák határszakaszon. Látni való, hogy a kancellár egész személyisége, illetve az ÖVP, az Osztrák Néppárt meghatározta az ország biztonság- és védelempolitikáját oly módon, hogy Kurz már integrációs miniszterként bekerülhetett a nagybani politikába, elkezdhette az európai határzár egyre szélesebb és szigorúbb ellenőriztetését, és ezektől az elvektől egyik kancellársága idején sem tágított. Két választást nyert meg, a jobbközép Néppárt kulcsfigurájaként 2021. október 9-én bejelentette lemondását, teljesítve ezzel a Néppárt akkori koalíciós partnerének, a Zöldek kívánságát. Ebben oroszlánrésze volt a gazdasági és korrupciós ügyekkel foglalkozó Osztrák Államügyészségnek (WKStA), mely megvádolta a kancellárt, ami neki és kormányának egyidejű bukásához vezetett. Kurz utódjául a külügyminiszter Alexander Schallenberg választatott, aki azonban csak 55 napig maradt hatalmon, önként mondott le a hivataláról, az ő utódja a belügyminiszter, a jelenleg is kormányzó Karl Nehammer.
Ausztria legaktuálisabb biztonságpolitikai kérdése a mindmáig jelen lévő koronavírus. Európában unikumnak számít, hogy kötelezővé tette ezév februárjától felnőtt lakosságának a védőoltás felvételét. Kezdetben a 14. életévtől számították, azonban ezt rövid idő múlva kitolták 18 évre, március közepétől pénzbüntetés jár az oltatlanoknak, a rendvédelmi szervek szúrópróba-szerűen ellenőrizhetik a közúti forgalmat, Corona-Ampel (Korona-jelzőlámpa) pedig színekkel jelzi és tájékoztatja az osztrák lakosságot egy adott régió fertőzési szintjéről, az erre szolgáló weboldal áttekintést ad az aktuális regionális és országos járványügyi intézkedésekről. A Corona- Ampel a COVID-19 terjedésének és a járványhelyzet regionális felmérésének eszköze, ami lehetővé teszi a felelős politikai döntéshozók és hatóságok számára egyaránt, hogy a színeknek megfelelő védelmi intézkedéseket kezdeményezzenek. A nagyon alacsony kockázatú besorolást zöld jelzőlámpával jelölik, az alacsony kockázatú régiók sárga-zöld színűek, a közepes kockázatot sárgával jelzik, a magas kockázatút narancssárga jelöli, végül a piros szín a nagyon magas kockázatot jelenti.
Túl azon, hogy az oltás kötelező felvételét némi türelmi idővel sürgeti a jelenlegi kormány, nem elhanyagolható az a szempont sem, hogy a szomszédos Németországhoz hasonlóan Ausztriában is a közösségi média hatására egy jelentős tömeg oltásellenes, ezen tömegek állandó tüntetése és esetleges vandalizmusa, rongálási kedvük a regnáló hatalommal szemben hónapról hónapra nő, ahogy a felháborodás és az elkeseredettség a másik oldalon a halálesetekre vonatkozóan. A kötelezés egy megoldás, egy javaslat, azonban a mai fejlett Nyugat-Európában nem lehet nem despotikusan hozzáállni egy ilyen mértékű kérdéshez, ami a legfejlettebb országokat is bezárva tartotta, maga Ausztria is az elsők között zárta le külső határait. Hasonlóan a német példához, az Ampelsystemhez, ahol a hatalmon lévő politikai pártok színeit jelzik a jelzőlámpa fényei, ez a minta visszaköszön az osztrák korona-mintában is, de míg egyik egy ideológiai többes, addig a másik tények halmaza marad.
Az itt felsorolt tények egy forgatókönyvet tartalmaztak, amely történhetett volna másképp is, más helyszínen, azonban a terrorizmus, az emberkereskedelem, a koronavírus nemzetközi megjelenése, az elsősorban bel- és csak másodsorban külpolitikai harcok az országban a kormány bukásához vezettek. Sebastian Kurz emigrációja az Amerikai Egyesült Államokba és a tagországok, az Európai Unió közös kül- és biztonságpolitikája mind-mind azt mutatják, hogy mindezen tények összefüggésben vannak és együtt értelmezhetőek egy olyan országban, amely Magyarország számára példa is lehet, azonban elrettentően is hathat bizonyos kérdésekben, amelyek tisztázása kollektív, és nem egyéni szinten kell, hogy megvalósuljon.
Kiemelt kép forrása: pexels.com
