A 2021-es év során számos latin-amerikai országban tartottak választásokat, helyi, illetve országos szinten. Jelen cikk az öt sikeresen lezajlott elnökválasztást foglalja össze és értékeli, következtetéseket levonva a született eredmények tükrében.

Ecuador, Peru, Chile, Honduras és Nicaragua állampolgárai dönthettek 2021-ben arról, hogy ki legyen országuk következő elnöke. Az említett öt országból négy esetében a hivatalban lévő elnök nem indult újra a választásokon, amelynek következménye – sok esetben – az addig regnáló politikai pártok leváltása és új vezetők megjelenése lett. Nicaragua, Honduras, Peru és Chile választópolgárai egyaránt ’balra szavaztak’, amely a (szélső) jobboldal vereségét jelentette az említett országokban, míg Ecuadorban szintén meglepetés eredményről beszélhetünk, jelen esetben ugyanakkor a szocialisták vereségével végződött a választás.

A szavazást azonban megnehezítette a koronavírus-járvány, mivel a régió az egyik legjobban érintett térség a magas esetszámokkal és elhalálozási mutatókkal. Emellett természetesen kulcsfontoságú szerep jutott az évtizedek óta fennálló problémáknak is, mint a magas bűnözési és szegénységi ráta, a korrupció kérdése vagy az egyre növekvő gazdasági egyenlőtlenség.

Az ecuadori elnökválasztás – a baloldal bukása

Ecuadorban 2021. február 7-én és április 11-én került sor a kétfordulós elnökválasztásra. Az előzetes várakozásoknak megfelelően, az első forduló után közel 10%-kal vezetett a korábbi baloldali elnök, Rafael Correa által támogatott Andrés Arauz. Elsődleges kihívója a 65 éves konzervatív ex-bankár, Guillermo Lasso volt, aki már 2013-ban és 2017-ben is indult a választásokon, azonban mindkét alkalommal másodikként végzett. Az áprilisban megrendezett második fordulóban ugyanakkor Lasso, az előzetes előrejelzéseket felülmúlva, megszerezte a szavazatok 52%-át, amivel legyőzte Arauzt, így a 2007 óta tartó baloldali kormányzás véget ért Ecuadorban.

Az ország irányítása és felemelése azonban nem lesz könnyű feladat az új elnök számára. Elsősorban az egyik akadályozó tényező a Kongresszus lehet, tekintettel arra, hogy az ellenzéki politikusok többségben vannak, illetve jelentős az őslakos kisebbség jelenléte is.

A kampány során Lasso számos ígéretet tett a gazdaság fellendítése érdekében, mint például külföldi befektetők bevonzását az országba, illetve 2 millió új munkahely megteremtését. Tekintettel arra, hogy 2020-ban a gazdaság közel 8%-os visszaesést produkált, ezen intézkedések végrehajtására mindenképp szüksége lesz az új elnöknek, annak érdekében, hogy újra fellendüljön Ecuador gazdasági élete. Mindemellett a 2021. májusi beiktatása idején az ország jelentős küzdelmet folytatott a koronavírus-járvány ellen is. Lasso azt az ígéretet tette, hogy elnökségének első 100 napja alatt 9 millió embert be fognak oltani (Plan 9/100). Szeptember első hetében érkezett a kormányzat bejelentése, miszerint teljesítették a kitűzött célt és túllépték a 9 millió beoltottat, nagy lépést téve a járvány legyőzése felé.

Lasso választási sikere meglepetésnek tekinthető. A Correa által támogatott Arauz nem tudta megtartani a több, mint 10%-os előnyét a második fordulóra. Az újonnan megválasztott elnök sikeresen megszólította azon csoportokat, amelyeket a baloldal nem tudott elérni: elsősorban az LGBT közösség tagjait, illetve a fiatal nőket, ugyanis Lasso ígéretei között szerepelt a nők jogainak védelme és a gyermeküket egyedül nevelő anyák támogatása is. Győzelmi beszédében továbbá kiemelte, hogy célja egy „igazságos és virágzó ország felépítése az összes ecuadori számára”.

A perui elnökválasztás – az egykori tornatanár győzelme

Nem túlzás azt állítani, hogy az elmúlt években kisebb belpolitikai válság söpört végig a dél-amerikai államban. 2016 óta négy különböző elnöke volt az országnak, így a 2021-es választásoknak nem csupán az volt a tétje, hogy ki lesz az ötödik elnök fél évtizeden belül, hanem az is, hogy sikerül-e végre stabilitást hozni a perui politikai életbe.

A kétfordulós elnökválasztás első körére 2021. április 11-én került sor. Az elmúlt évek egyik legfragmentáltabb választása volt a 2021-es, mivel az első körben összesen 18-an indultak el, míg 2016-ban csupán 10-en. Az áprilisi eredmények is az előbbi megállapítást támasztották alá, tekintettel arra, hogy 9 induló kapott 5%-nál több szavazatot, továbbá a győztes – Pedro Castillo – mindössze 18.9%-ot szerzett. A második helyért nagyon szoros verseny alakult ki, amelyet végül Keiko Fujimori szerzett meg. Az ő neve sokak számára ismerős lehet, elsősorban azoknak, akik követik a latin-amerikai politikai élet alakulását. Édesapja, Alberto Fujimori 1990-2000 között volt Peru elnöke, azonban 2009-ben 25 éves börtönbüntetésre ítélték, miután bűnösnek találták korrupció és emberiesség elleni bűncselekmények vádjával.

Az elsőkörös szavazatok összegzése után Pedro Castillo és Keiko Fujimori jutottak be a második körbe, amelyre 2021. június 6-án került sor. A két politikust mindösszesen 44.000 szavazat választotta el egymástól, ami miatt elhúzódó fellebbezések és újraszámlálások történtek.  Több, mint 1 hónapos szavazatszámlálás után, július 19-én jelentették be, hogy az 51 éves korábbi középiskolai testneveléstanár, Pedro Castillo a szavazatok 50.1%-ának megszerzésével legyőzte a sorozatban harmadik választáson (2011-2016-2021) alulmaradó Keiko Fujimorit. Így Peruban a baloldal nyerte meg a választást. A választásokat az Amerikai Államok Szervezetétől, az Európai Uniótól és Nagy-Britanniából érkező megfigyelők ellenőrizték, akik szerint minden rendben zajlott le.

Sokakban felvetődhet a kérdés, mégis hogyan nyerhette meg a választást egy volt tanár, akinek sosem volt köze a politikához? A legegyszerűbb válasz erre az, hogy a peruiak változást szerettek volna. Castillo személye több szempontból is vonzónak bizonyult az állampolgárok számára. Egyrészt nem az elit tagja és nem volt köze korábban semmilyen politikai párthoz vagy botrányhoz. Mindemellett nagyon szegény családból származik, így pontosan tudja, milyen nehézségeken megy át jelenleg az ország és a lakosság nagy része (Peru a koronavírus-járvány következtében jelentős gazdasági visszaesést produkált, aminek következtében a lakosság közel 1/3-a sodródott szegénységbe és több millióan vesztették el a munkájukat). Továbbá érdemes megemlíteni Castillo ígéreteit is, melyeket a kampány során hangoztatott. Szélsőbaloldali politikusként államosítaná a bányászati és szénhidrogén előállító szektort, illetve több millió új munkahelyet teremtene. Emellett mindenképp kiemelendő, hogy a jelenleg érvényben lévő alkotmány helyett egy új, a modernkori kihívásoknak megfelelő alkotmányt fogadtatna el. Azonban 2021 októberében az ország újdonsült miniszterelnöke, Mirtha Vásquez a kinevezése után azt nyilatkozta, hogy a „gazdasági stabilitás helyreállítása és a koronavírus-járvány helyes kezelése fontosabb, mint egy új alkotmány”.

Úgy gondolom, hogy Castillo személye és a jelenlegi perui belpolitikai problémák miatt mindenképpen érdemes figyelemmel követni az ország sorsának alakulását a következő hónapokban.

A nicaraguai elnökválasztás – az Ortega-rezsim folytatódik

A közép-amerikai országban 2021. november 7-én tartottak elnökválasztást, ahol a regnáló elnöknek, Daniel Ortegának nem volt tisztességes ellenfele. Az ellenzék részvétele híján a 76 éves Ortega a szavazatok közel 76%-át megszerezve nyert egymás után immár negyedszer.

A választások azonban nem oly békésen zajlottak, mint Ecuadorban és Peruban. Már hónapokkal a november 7-i szavazás előtt elkezdődtek a problémák az országban. 2020 decemberében a törvényhozás elfogadott egy törvényt, miszerint bárki kizárható az elnökségi versenyből, akit Nicaragua ellenségének titulálnak. A kormány megállapítása szerint e törvény megalkotására azért volt szükség, mivel Nicaragua veszélyben van „az imperialista erők, az Egyesült Államok és egy államcsínyt elkövetni próbáló törekvések” miatt. 2021. június első napjaiban a korábbi elnök, Violeta Chamorro lányát, a 67 éves Cristina Chamorrót letartóztatták. Ő volt az ellenzék legnagyobb reménysége a novemberi választások előtt, hogy végre véget vessenek a 15 éve tartó Ortega-rezsimnek. Ez az álom azonban 5 hónappal a választások előtt szertefoszlott, miután a rendőrség letartóztatta és házi őrizetbe helyezte az ellenzék vezéralakját. Chamorro mellett számos további ellenzéki politikust is őrizetbe vettek, ellehetetlenítve ezzel indulásukat és esetleges győzelmüket. A felhozott vádak között megtalálható a „nemzeti integritás megsértése”, külföldi kormányokkal való együttműködés és a pénzmosás is.

A helyzet nem javult az országban a választásokat megelőző napokban sem. November 5-7 között számos emberi jogsértésről értesült az Amerikai Államok Szervezete, amelyeket elsősorban a rendőrség és kormánypárti szimpatizánsok követtek el. Legalább 23 embert letartóztattak bárminemű indoklás vagy letartóztatási parancs nélkül, köztük újságírókat és civil szervezetek tagjait, illetve emberi jogi aktivistákat. Továbbá sem az Amerikai Államok Szervezetének, sem pedig az Európai Uniónak vagy az Egyesült Államoknak a választási megfigyelőit nem engedték be a szavazókörzetekbe, ellenük is erőszakosan léptek fel. A választást követő napon számos közszférában alkalmazott állampolgár tett bejelentést arról, hogy kényszerítették őket arra, hogy az inkumbens elnökre adják le voksukat, amit fényképes bizonyítékkal alá is kellett támasztani. Bármelyik tett megtagadása esetén eltanácsolhatták őket munkahelyükről. A helyzetet csak tovább rontotta az immár negyedik alkalommal megválasztott Ortega győzelmi beszéde is, amelyben azt fejtette ki, hogy a letartóztatott személyeket Nicaragua ellenségeinek kell tekinteni és száműzni kellene őket az országból.

A választások eredményét – érthető módon – sok ország nem ismerte el. Joe Biden, az Amerikai Egyesült Államok elnöke a nicaraguai választást „pantomim szavazásnak” nevezte, amely „nem volt se szabad sem pedig tisztességes, demokratikus pedig végképp nem”. Az Egyesült Államok mellett Costa Rica volt az egyik első ország, amely kijelentette, hogy nem fogadják el a választások eredményeit és követelik a politikai foglyok szabadon engedését és az emberi jogok azonnali helyreállítását. Nem sokkal később Kolumbia, Chile, Nagy-Britannia és az Európai Unió is kinyilatkoztatta, hogy nem voltak tiszták és elfogadhatók a nicaraguai választások. Luis Almagro, az Amerikai Államok Szervezetének Főtitkára illegitimnek és elfogadhatatlannak nevezte a választásokat. Válaszul Ortega bejelentette, hogy országa kilép a Szervezetből, mivel az az Egyesült Államokon keresztül próbál beavatkozni a latin-amerikai országok belpolitikájába. Természetesen voltak államok, amelyek kiálltak Ortega győzelme mellett. Többek között Bolívia, Venezuela, Kuba és Oroszország is gratulált az elnöknek a választási sikeréhez. Szergej Lavrov, Oroszország külügyminisztere nyíltan kritizálta, és elfogadhatatlannak titulálta az Egyesült Államok kijelentéseit a választással kapcsolatban, kiemelve azt, hogy minden a nicaraguai törvényeknek megfelelően zajlott le.

Úgy gondolom, hogy a 2021-es választásokat követően mindenképp érdemes lesz figyelemmel követni az ország sorsának az alakulását. Egyrészt a letartóztatott ellenzéki politikusok helyzetének változásával kapcsolatban, másrészt pedig az ország gazdasági és politikai életének alakulása végett is. Az egyre növekvő migrációs hullám mértéke sem elhanyagolható szempont az ország tekintetében, tehát összességében kritikus évek előtt áll a közép-amerikai állam. A kérdés nagyon egyszerű Nicaragua esetében: sikerül – e belátható időn belül eltávolítani Ortegát a hatalomból, vagy tovább süllyed a diktatórikus rendszer felé (ha még nem tart ott) az ország?

A hondurasi elnökválasztás – az első női elnök

2021 november 28-án a közép-amerikai Hondurasban is választásokat tartottak. Előzetesen három fő esélyest tartottak számon a 15 induló közül. Egyikük a kormányzópárt zászlaja alatt induló Nasry Asfura volt, aki 2014 óta irányítja a fővárost, Tegucigalpát. Egy másik esélyes – talán a három főszereplő közül a legesélytelenebb – Yani Rosenthal volt, aki üzletemberként és politikusként is tevékenykedik. A hírekben elsősorban azonban nem a sikeres politikai karrierjéről cikkeztek, hanem a kétes ügyeiről és bírósági tárgyalásáról. 2017-ben ugyanis az Egyesült Államokban három év börtönbüntetésre ítélték, miután bűnösnek vallotta magát pénzmosás, kábítószer-kereskedő szervezet támogatása és megvesztegetés bűntettek kapcsán. A harmadik és egyben az egyik legesélyesebb a baloldal által támogatott Xiomara Castro volt. 2013-ban már indult a választásokon, azonban akkor vereséget szenvedett Juan Orlando Hernándeztől. Castro férjét mindenképp érdemes megemlíteni, mivel feleségénél sokkal ismertebb a hondurasi állampolgárok körében, ugyanis Manuel Zelaya 2006-2009 között az ország elnöke volt, azonban egy sikeres puccs következtében eltávolították a hatalomból.

A 2021. november 28-án megtartott elnökválasztás végül két ember versenyét hozta. Castro és Asfura szerezte a szavazatok közel 90%-át, míg Rosenthal 10%-ot kapott. Az összegzés után a 62 éves korábbi first lady örülhetett, miután a szavazatok 53%-át megszerezve az ország első női elnökének választották meg. Asfura a választást követő napon elismerte a vereséget és meglátogatta az újdonsült elnököt rezidenciáján, ahol sok sikert kívánt neki az ország irányításához.

Számos tényező vezetett Castro megválasztásához. A legfontosabb érv a változás mellett a korábbi elnök, Juan Orlando Hernández személye volt. Az elmúlt 8 évben jelentősen romlottak Honduras gazdasági mutatói, konzisztensen nőtt a munkanélküliség (mára már 10% fölé), illetve a bűnszervezetek által okozott károk is hatalmasok voltak. Mindemellett jelentős mértéket öltött a korrupció és a migráció is, amelyek szintén negatívan érintették az országot. Hernández helyzetét nem könnyítette meg az sem, hogy folyamatosan korrupciós vádakkal kellett szembenéznie, ráadásul 2021 tavaszán testvérét, Tony Hernándezt életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték az Egyesült Államokban, kábítószer- és fegyvercsempészet, illetve bűnszervezetekben való részvétel miatt.

Az újdonsült elnök fogadtatása meglehetősen pozitívnak értékelhető. Mind a lakosság, mind pedig a környező országok vezetői biztosították támogatásukról Castrót. Az Egyesült Államok külügyminisztere, Anthony Blinken gratulált neki és a hondurasi választópolgároknak egyaránt, amiért békés, demokratikus és magas részvételi arányú választást tudtak tartani. Blinken mellett az Egyesült Államok alelnöke, Kamala Harris is gratulált a frissen megválasztott elnöknek, kiemelve azon területeket, ahol hangsúlyosnak érzi a közös munka fontosságát, mint például a migráció, a gazdasági problémák helyes kezelése, a korrupció kérdése vagy az oktatás és az egészségügy helyzete.

Összességében Xiomara Castro megválasztását ígéretes változásként lehet értékelni. Hernández személye és elnöklése kevés pozitív eredményt hozott a hondurasi állampolgárok számára, akik elkötelezettek voltak 2021-ben a változás mellett. Castro személyében egy olyan elnököt szeretnének a hondurasiak, aki végre vissza tudja szorítani a korrupció mértékét és munkahelyeket tud teremteni a lakosság számára. Az elkövetkezendő pár év mindenképpen izgalmas és érdekes lesz, így kívülállóként érdeklődve várom, hogy miként tudja országát fellendíteni és a helyes útra terelni Xiomara Castro.

A chilei elnökválasztás – a generációváltás ideje

2021-ben Chile választott utolsóként új elnököt, kétfordulós szavazás során. Az első körre 2021. november 21-én került sor, amelyet a szélsőjobboldali jelölt, José Antonio Kast nyert, miután a szavazatok 27.9%-át szerezte meg. Őt követte mindösszesen két százalékkal lemaradva Gabriel Boric, a baloldal jelöltje. Miután Kast és Boric  kapták a legtöbb voksot az első körben, ők jutottak be a december 19-én tartott második fordulóba. A várakozásokkal ellentétben azonban Kast nem tudta megőrizni előnyét, így Boric, a 35 éves korábbi diákvezér – aki 2011-ben még tüntetést szervezett egy jobb és megfizethetőbb oktatás elérése érdekében – a szavazatok 55.8%-át megszerezve lett Chile valaha volt legfiatalabb elnöke.

Gabriel Boric és a baloldal sikere mögött számos tényező sorakoztatható fel. Először is fontos megnézni kihívójának, José Antonio Kastnak a személyét. Kast egy 55 éves, erősen vallásos és konzervatív értékeket képviselő jobboldali politikus. Kampányát is a konzervatív értékek megőrzésére, illetve a migráció és a bűnözés összekapcsolására helyezte, kiemelt hangsúlyt szánva a haiti és venezuelai menekültek Chilében való letelepedésére. Mindemellett az Augusto Pinochet által vezetett rezsim elkötelezett híve, amihez hozzájárulnak családi kapcsolatai is, mivel testvére, Miguel, Pinochet egyik fő tanácsadója volt. Továbbá sokan Donald Trumphoz és Brazília elnökéhez, Jair Bolsonaróhoz hasonlítják politikai nézetei miatt. Gabriel Boric személyisége ezzel szemben teljesen különbözik kihívójáétól. A 35 éves fiatalember sokkal liberálisabb nézeteket vall, nyíltan támogatja az LGBT közösséget, az abortuszt és a női egyenjogúságot. Sikeréhez nagyban hozzájárult, hogy meg tudta szólítani azon csoportokat és korosztályokat, akik hasonlóan gondolkodnak, így jelentős támogatottságra tett szert a fiatalok és a nők körében is. Sikeréhez továbbá az is hozzátett, hogy 2012 óta 2021-ben volt a legmagasabb a részvételi arány a választáson (56%).

Fontos megvizsgálni Boric kampány során tett ígéreteit is, mivel egyrészt azokkal is számos szavazót állított maga mellé, másrészt azonban korántsem biztos, hogy mindent meg is tud belőlük valósítani. Kiemelt hangsúlyt helyezett a nyugdíjrendszer megreformálására, az egészségügy és az adórendszer átalakítására, illetve a klímavédelemre. A lakosság körében is népszerű volt azon elképzelése, miszerint a leggazdagabb cégek, illetve magánszemélyek számára magasabb adókat vet ki. Fontos megemlíteni továbbá az új alkotmány létrehozását is, amiről 2022-ben lesz népszavazás. Kampányának egyik alapja, hogy a Pinochet diktatúra idején elfogadott alkotmány helyett egy új, modern alkotmányt kell megalkotni és elfogadni. Ahogy azonban említettem egyáltalán nem valószínű, hogy minden tervét sikerül is megvalósítania. A Kongresszusban ugyanis jelentős az ellenzéki túlsúly, ami miatt nem valószínű, hogy egyes javaslatok elfogadásra fognak kerülni. Ennek következtében elengedhetetlen, hogy Boric szövetségeseket keressen – elsősorban a balközép pártok között – akik támogatják elképzeléseit.

Összességében a chilei választásokat mindenképpen demokratikus és igazságos küzdelemként lehet jellemezni. Ezt támasztja alá, hogy Kast a vereségét követően szinte rögtön gratulált az újdonsült elnöknek a közösségi médiában, továbbá még aznap tárgyalóasztalhoz ültek, ahol szintén barátságos hangulatban folytattak beszélgetést. A következő hónapokban mindenképp érdemes figyelemmel követni a chilei helyzetet, már csak azért is, hogy láthassuk, miként tudja Boric érvényesíteni elképzeléseit a Kongresszusban.

Konklúzió

Az elemzésre került öt állam közül négyben sikerült demokratikus és békés választásokat rendezni, továbbá mind a négy ország új vezetőt választott. A sorból egyedül Nicaragua lóg ki, ahol Daniel Ortega újfent győzelmet aratott, cseppet sem demokratikus módon. Chile, Peru, Honduras és Nicaragua egyaránt baloldali jelöltnek szavazta meg a bizalmat, ami gazdasági és társadalmi kontextusban is meglehetősen érdekesnek bizonyulhat. A térségben egyre növekvő kínai befolyás miatt felborulhat a staus quo, és csökkenhet az Egyesült Államok befolyása. Fontos megjegyezni továbbá, hogy egyik országban sem lesz könnyű dolga az újonnan megválasztott elnöknek, hiszen mind az öt állam jelentős problémákkal és kihívásokkal néz szembe, legyen az gazdasági, társadalmi vagy egészségügyi.

Írta: Szigeti Kristóf

Kiemelt kép forrása: flickr.com