Hatalmas felháborodást okozott a nemzetközi politikában a hír, miszerint a német hírszerzés szerteágazó adatgyűjtést folytatott több európai szövetségese – többek között Franciaország és Belgium – ellen.  A német Szövetségi Hírszerző Szolgálat (Bundesnachrichtendienst – BND) állítólag az amerikai Nemzetbiztonsági Hivatallal (National Security Agency ­– NSA) közösen végezte az információk begyűjtését. A célpontok közé tartozott többek között a francia kormányzat, az Európai Unió Bizottsága, illetve az Airbus csoport. Az ügy valószínűleg megrengeti az uniós országok egymásba – és különösen Németországba – fektetett bizalmát, valamint kérdéseket vet fel az állampolgárok adatainak biztonságáról is. A jelenlegi helyzetet több esemény is megelőzte, amelyek napjaink fontos biztonságpolitikai beszédtémáivá váltak.

Ezek közül a kémkedés és lehallgatás leginkább a hidegháború időszakában volt „népszerű” téma, azonban újból a felszínre került, miután az NSA volt alkalmazottja, Edward Snowden fontos információkat szivárogtatott ki az Egyesült Államok adatgyűjtési módszereiről. Ebből kiderült, hogy az Egyesült Államok még az európai szövetségeseiről is gyűjtött tikos információkat, melynek keretében nagykövetségeket figyeltek meg, továbbá telefonhívások milliót hallgatták le és tárolták el. Ezen kívül több európai állam vezetőjének – köztük a német kancellár, Angela Merkel – telefonhívásait és elektronikus levelezéseit is ellenőrizték. Mindez súlyos diplomáciai válságot okozott a felek között, hiszen nem gondolták, hogy baráti országok hírszerzési egységeinek célpontjaivá válhatnak.

A 2001. szeptember 11-i események sarkallták arra az amerikai törvényhozást, hogy létrehozzák a „Patriot Act” törvényt, amely mostanáig lehetővé tette a hírszerző ügynökségek számára az adatgyűjtési módszerek széles spektrumú alkalmazását. Mindez most megváltozhat, hiszen a törvény hatálya június 1-vel lejárt, helyette a szenátus által június 2-án megszavazott „Freedom Act” törvény lépett életbe, miután az Egyesült Államok elnöke, Barack Obama még aznap aláírta azt. A széleskörű hírszerzési jogosítványokat korlátozó új szabályozással leállították az Egyesült Államok területén végzett tömeges adatgyűjtést, így az NSA ezentúl csak indokolt esetekben – és célzottan – a külföldi hírszerzést felügyelő titkos szövetségi bíróság (Foreign Intelligence Surveillance Court, FISC) felhatalmazással folytathat megfigyeléseket. Ezt követően a szolgáltatók tárolják majd az adatokat, akik kötelesek azokat – a gyakorlatuknak és a törvényeknek megfelelően – másfél évig megőrizni. Fontos megjegyezni, hogy az átállás fokozatos lesz, az NSA csak fél év múlva fogja elveszíteni jogosultságát az úgynevezett metaadatok gyűjtésére és tárolására.

Az NSA által folytatott “kémkedést” maga a kancellárasszony is elítélte, azonban idén tavasszal kiderült, hogy a BND is részt vett titkos információk gyűjtésében. A megfigyelések célpontjai az európai kormányok és nagyvállalatok, valamint az Európai Unió szervei voltak – a felháborodást tovább fokozta, hogy német vállalatok és magánszemélyek ellen is folytattak titkos adatgyűjtést. A német és az amerikai szolgálatok összehangolták tevékenységeiket, mellyel legfőbb céljuk a terrorgyanús elemek kiszűrése lett volna, ám a tények azt mutatják, hogy az általuk végzett megfigyelések messze meghaladták ennek kereteit. Tovább erősíti a gyanút az is, hogy – az amerikai források szerint – a BND segítve a CIA munkáját hozzájárult az Osama bin Laden elleni hajtóvadászat sikerességéhez.  Merkelnek további fejfájást okozhat a tény, miszerint Belgium és Hollandia saját nyomozást indított a kémkedési ügyek kivizsgálása érdekében. Franciaország – aki szintén áldozatául esett a kémkedésnek – arra az álláspontra helyezkedett, hogy Németország várhatóan magyarázattal fog szolgálni a történtekre, így bizonyítva azt a bizalmat, mely a két európai nagyhatalom között fennáll. Néhány forrás szerint külön optikai kábeleken keresztül futtatták az ellenőrzött adatokat a német BND számára, melyhez hozzájárult a Deutsche Telekom is, így a német telekommunikációs óriáscég ügyfeleinek adatai is veszélybe kerülhettek.

A lehallgatási botrány a német belpolitikában is hamar éreztette hatását, ennek eredményeképp az ellenzék folyamatosan támadja a kancellárt, mivel a kancellári hivatal alá van rendelve a német hírszerzés. Komoly viták folynak arról is, hogy a német parlament alsóházának (Bundestag) illetékes bizottsága betekintést nyerhessen a megfigyelési listákba és adatokba. A történtek ellenére a kancellár továbbra is kiáll a német és az amerikai hírszerzés együttműködése mellett, hiszen véleménye szerint a legfontosabb cél a nemzetközi terrorizmus elterjedésének megfékezése. Kijelentette továbbá, hogy az ő feladata megtalálni az egyensúlyt a hírszerzés feladatinak megszervezésében, illetve célpontjainak kiválasztásában. Az ügy a kormánykoalícióban is feszültségeket szült, Christine Lambrecth, a szociáldemokrata (SDP) frakció parlamenti ügyvezetője is arra szólította fel Angela Merkelt, hogy adja át az alkotmányvédelmi hivatal (BfV) részére az NSA-tól kapott keresőkifejezések listáját, ami azonban eddig még nem történt meg.

Valószínűsíthető, hogy a lehallgatási és kémkedési botrány hosszútávon fogja befolyásolni az európai államok biztonsági környezetét és diplomáciai kapcsolatait. Világos, hogy az alapvető bizalom is megrendül az államok vezetői között, ha ilyen tevékenységekről szereznek tudomást. Az már más kérdés, hogy az európai polgárok adatai, hívásai, levelezései mennyire lehetnek biztonságban a különböző hírszerzési ügynökségek adatgyűjtési gyakorlataitól. Végül, de nem utolsó sorban feltehetjük magunknak a kérdést, hogy meddig terjedhet az információszerzés határa a terrorizmus, vagy szervezett bűnözés elleni harc égisze alatt.

Ez a cikk a FIGYELO.HU “Globálfalu” rovatában is megjelent a Felek közötti együttműködési megállapodás révén.