A Sanghaji Együttműködési Szervezetet (a továbbiakban SESZ) elődjének tekinthető „Sanghaji ötök” együttműködése Oroszország, Kína, Tádzsikisztán, Kazahsztán és Kirgizisztán részvételvel 1996. április 26-án jött létre, amikor is a felek Sanghajban aláírták a Bizalomerősítés a határterület katonai kérdéseiben (Treaty on Deepening Military Trust in Border Regions) elnevezésű, a határvidéki katonai együttműködés mélyítéséről szóló szerződést. A megállapodást egy évvel később a Szerződés a határ menti területeken állomásozó csapatok kölcsönös létszámcsökkentéséről (Treaty on Reduction of Military Forces in Border Regions) című egyezmény követte, amelyet 1997. április 24-én írtak alá Moszkvában. A SESZ jelenlegi formáját és nevét 2001. június 15-én nyerte el, amikor Üzbegisztán hatodikként csatlakozott az együttműködéshez. A szervezetről elmondható, hogy az országok közötti magas fokú kooperáció a kezdetektől fogva orosz-kínai vezetéssel valósul meg. A résztvevő országok megállapodtak az emberi jogok, a szociális stabilitás, a nemzeti függetlenség, a szuverenitás és a területi integritás értékeinek fontosságában. A közös célok közé tartozik továbbá a régió biztonságának fenntartása, ezen belül a terrorizmus, extrémizmus és szeparatizmus elleni küzdelem. A főbb döntések a szervezet csúcstalálkozóin születnek, melyek minden évben valamelyik tagország fővárosában zajlanak.

A SESZ egyre nagyobb súlyt képez a nemzetközi politikában, gazdaságilag és katonailag is jelentős hatalommal bír. (Elég, ha csak arra gondolunk, hogy a hat tagállam a Föld lakosságának körülbelül egynegyedét teszi ki.) A szervezet továbbfejlődésének szempontjából azonban fontos a bővítés, vagyis az új tagok felvétele. A SESZ az elmúlt években több országgal épített ki partnerkapcsolatokat. Afganisztán, India, Irán, Mongólia és Pakisztán megfigyelő státusszal rendelkezik a szervezetben, Fehéroroszország, Srí Lanka és Törökország pedig úgynevezett dialógus partnerek.

Oroszország és Kína azt reméli, hogy a SESZ képes megfelelően támogatni nagyhatalmi törekvéseiket – nem csak a régióban, hanem világszinten is -, valamint ellensúlyozni az Amerikai Egyesült Államokat és szövetségeseit is, mint például az Európai Uniót, vagy a NATO-t. A SESZ befolyásának növekedését tekintve mindenesetre komoly fegyvertény lehet India és Pakisztán csatlakozása a szervezethez, amely folyamat akár már a következő hónapban megkezdődhet. A tagállamok külügyminiszterei már rábólintottak a két ország teljes jogú tagként való csatlakozását előirányzó tervezetre, a meghívás hivatalos bejelentésére pedig várhatóan a jövő hónapban tartandó csúcstalálkozón kerül sor. A két állam csatlakozásával a SESZ demográfiai, katonai, gazdasági súlya tovább növekszik, amely mindenképpen komoly kihívást fog jelenteni a nyugati világ számára.

További kérdéseket vet fel Irán esetleges csatlakozása, mint egy másik fontos szereplő az ázsiai térségben. Az iráni nukleáris fegyver kifejlesztése a Nyugat mellett Oroszország és Kína számára sem kívánatos, hiszen egyiküknek sem lenne kedvező egy újabb atomhatalom megjelenése. Irán 2005 óta megfigyelői státusszal bír a SESZ-ben, és szeretne teljes jogú tagként is csatlakozni a szervezethez. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter nemrég bejelentette, hogy a SESZ hajlandó felülvizsgálni az iráni csatlakozás kérdését, azonban csakis abban az esetben, ha a perzsa államnak sikerül megegyeznie a nagyhatalmakkal nukleáris programjáról – melynek határideje június 30 -, és az elvárt feltételeknek megfelelően felhagy az urándúsítás további folytatásával, valamint lemond az atomfegyver létrehozásáról.

Vlagyimir Putyin orosz elnök is további fejlesztéseket sürgetett a Sanghaji Együttműködés Szervezet életében. Kiemelte, hogy minden tagállamnak egyaránt fontos a minél szorosabb gazdasági együttműködés, ezen belül a „Selyemút” gazdasági övezet, illetve az Eurázsiai Gazdasági Unió erősítése. A SESZ-nek fel kell lépnie a közös biztonságot veszélyeztető problémák ellen is, melyek közül kiemelkedik az egyre nagyobb fenyegetést jelentő Iszlám Állam, valamint az afganisztáni helyzet várhatóan instabilabbá válása. Az orosz elnök kijelentette, hogy a jelenlegi tagországokon kívül tizenkét másik ország is kifejezte érdeklődését és csatlakozási szándékát a szervezethez, ez pedig jelentősen növelné az együttműködés presztízsét. Az érdeklődő országokra várhatóan a szervezet következő csúcstalálkozóján derülhet fény, melyet Ufában, Oroszországban tartanak majd júliusban.

A Sanghaji Együttműködési Szervezet tehát egyre nagyobb szerepet kaphat a világpolitika színpadán, India és Pakisztán várható csatlakozása jelentős mértékben megerősíti a szervezet pozícióit. Kérdéses azonban, hogy a két nagyhatalom, Kína, illetve Oroszország hajlandó-e félretenni saját önös érdekeit a régió befolyásának növelése érdekében, vagy csupán eszközként használják a szervezet erőforrásait hatalmuk maximalizálása céljából.

Ez a cikk a FIGYELO.HU “Globálfalu” rovatában is megjelent a Felek közötti együttműködési megállapodás révén.