A légvédelmi azonosítási zóna (Air Defence Identification Zone; továbbiakban: ADIZ) a védelmi légi szembenállási hadműveletek (Air Defence Operations – ADOA) keretén belül a légvédelmi hadműveleti körzetben kerül kialakításra, és meghatározott földrajzi, valamint az a fölötti légi kiterjedésével elsődleges szerepet játszik a honi légtérvédelemben. Érdemes megjegyezni viszont, hogy az ADIZ a nemzetközi légtérre is kiterjedhet. Célja a légi járművek azonosítása, tartózkodási helyének meghatározása és mozgásának irányítása. A zónán átrepülő repülőgépeknek bekapcsolt transzponderrel (radar-válaszjeladó), kétirányú kommunikációra alkalmas rádióval és a hatóságok felé előzetesen leadott repülési tervvel kell rendelkezniük. Ha ezek egyike nem teljesül, az irányítás a behatolót először megpróbálja a rádión keresztül azonosítani. Amennyiben a kapcsolat nem jön létre, akkor a ráemelt készültségi elfogó vadászrepülőgép (géppár) vizuálisan létesít kapcsolatot vele (pl.: fényjelek, figyelmeztető gépágyú sorozat), majd megpróbálja kivezetni a zónából, indokolt esetben leszállítja egy közeli katonai légibázisra. Az ellenségesen viselkedő és fenyegetést jelentő légijárművet a nemzeti légtérbe történő érkezését követően végső esetben a vadászrepülőgépek fegyvereivel, illetve a földről indított légvédelmi rakétával le is lőhetik.

A zóna területének kijelölése – a szemben álló fél várható tevékenységének értékelése alapján – a kiemelten veszélyeztetett irányok figyelembevételével történik. Elsősorban a berepülő katonai fenyegetések, mint a vadászrepülőgépek, stratégiai bombázók, illetve a ballisztikus rakéták ellen hozták létre. Később a zónák feladatköre a katonai mellett a civil légijárművekre is kibővült, legyen az eltévedt gép, esetleg eltérített légijármű, amely fegyverként használható terroristák kezében. Szándékos légtérsértők között előfordult, hogy a meghatározott zónákon repült át politikai menedékjogot kérő dezertált pilóta a katonai gépével.

A zónák a kijelölt katonai objektumok mellett egyéb potenciális célpontok, mint gazdasági övezetek, vitatott határvonal, kiemelt terrorista célpontok, fővárosok-nagyvárosok, államvezetési objektumok és kiemelt történelmi jelentőségű nemzeti emlékek védelmét is szolgálhatják. A zónák emellett például részei lehetnek a szervezett bűnözés, így kiemelten a repülőgépes drogcsempészet elleni tevékenységnek, és ellenőrzésében a katonai és a civil repülésirányítás szorosan együttműködik.

Észak-Amerika

ADIZ-okat először a II. világháború után az Amerikai Egyesült Államok és Kanada jelölt ki 1950-ben Észak-Amerika területei fölött az Észak-Amerikai Légi és Űrvédelmi Parancsnokság (North American Aerospace Defense Command – NORAD) irányítása alatt. Ezek a zónák Hawaii-ra, Guamra, Puerto Rico teljes körére és Alaszka nyugati partmenti területeire is kiterjednek. Kiépítéséhez a hidegháború és annak koreai eszkalálódása járult hozzá.

Észak-amerikai ADIZ. (A kép forrása: http://www.globalsecurity.org/military/ops/images/map-adiz-1.jpg)Észak-amerikai ADIZ. 
(A kép forrása: http://www.globalsecurity.org/military/ops/images/map-adiz-1.jp)

Washington D.C. Metropolitan ADIZ

Kiemelt fontosságú a Washington DC Metropolitan ADIZ. Létrehozásának oka a 2001. szeptember 11-én elkövetett terrortámadás volt, amely romba döntötte a new yorki Világkereskedelmi Központot, illetve lerombolta a Pentagon egy szárnyát, és a repülőgépek utasaival együtt 2977 halálos áldozatot okozott.

Ezek a támadások egyértelműen jelezték, hogy az Egyesült Államok sebezhető a hasonló nem állami szereplők által elkövetett támadásokkal szemben, ezért kiemelt fontosságúvá vált a kormányzati intézmények védelme. A zóna által lefedett területen helyezkednek el a Kapitóliumon, Fehér Házon, Pentagonon és más kormányzati központokon kívül a Raytheon, General Dynamics, Northrop Grumman és a BAE systems védelmi ipari óriáscégek létesítményei is. Kiemelendő még a NASA Goddard, DARPA, a haditengerészeti ONR és a légierő AFOSR kutatóközpontjai, illetve a hírszerző ügynökségek központjai közül az NSA, NRO, NCC, CIA. Mindemellett kiemelt védelem alá esnek a Dulles, Ronald Reagan és a Baltimore nemzetközi repülőterek.

Washington D.C. Metropolitan ADIZ. (A kép forrása: https://www.faasafety.gov/files/gslac/courses/content/41/508/071204%20ADIZ-FRZ.jpg)Washington D.C. Metropolitan ADIZ.
(A kép forrása: https://www.faasafety.gov/files/gslac/courses/content/41/508/071204%20ADIZ-FRZ.jpg)

Az események során az is súlyos problémát jelentett, hogy sokáig nem sikerült meghatározni az eltérített gépek számát, valamint a légierő is lassan emelte a levegőbe készenléti vadászrepülőgépeket. Emellett a szabályozás nem tette lehetővé a parancsnokok számára az azonnali döntést, esetenként a pilóták kezéből is kivéve a létfontosságú, azonnali döntés meghozatalának lehetőségét és a gyors reakciót. A zóna védelmét a 2003-as iraki háború előtt megerősítették, és különböző titkos aktív és passzív védelmi rendszereket helyeztek el a washingtoni zónában.

Incidensek

A 2014-es ukrajnai orosz agresszió, és a Krím orosz megszállása fokozta a NATO és Oroszország közötti feszültségeket. Sűrűsödtek a korábban is szokásos elektronikai felderítő, bombázó, és vadászrepülőgépek általi berepülések a Baltikumban, az Egyesült Királyság és Alaszka körzetében egyaránt. A berepülések veszélyességét a felfegyverzett repülőgépek mellett a légijárművek közötti kis távolságok is tovább növelték, így többek között a SAS légitársaság Rómába tartó repülőgépe Malmötől 50 mérföldre délkeletre majdnem összeütközött egy orosz felderítő repülővel. Ez jelzi a civil légiközlekedésre gyakorolt biztonságcsökkentő tényezőt, mivel az orosz gép kikapcsolt transzponderrel repült, így nem látta a civil irányítás a radaron.

Fenyegető viselkedést mutattak azok az orosz stratégiai bombázók, amelyek berepülve a Labradot-tenger fölé, cirkálórakétákkal támadást szimuláltak az Egyesült Államok ellen. Bár a gép a kanadai ADIZ területén kívül maradt, egyértelmű provokációnak tekinthetjük, mivel a rakéták hatótávolságába esett Ottawa, New York, Washington, Chicago és a norfolki haditengerészeti támaszpont is. 2014 május, június, szeptember során rendszeresen került sor elfogásokra a kanadai és amerikai ADIZ-ban. A szeptember 18-i Beaufort-tenger feletti kanadai ADIZ-ba való berepülés egyértelműen politikai jelzés volt, ugyanis Petro Porosenko elnök aznap kezdte meg ottawai és washingtoni utazását, hogy észak-amerikai partnereivel megbeszéléseket folytasson az orosz-ukrán konfliktussal kapcsolatban. A berepülések során az amerikai és kanadai légvédelem gyorsan és rugalmasan reagált, tehát a rendszer megbízható, léte pedig az orosz ,,tapogatózások” miatt megkérdőjelezhetetlen. Az ADIZ így reneszánszát éli Észak-Amerikában, különösen Alaszkában.

Egy orosz Tu-95 stratégiai bombázó és egy amerikai F-22 Raptor vadászrepülőgép. (A kép forrása: http://thehigherlearning.com/wp-content/uploads/2014/09/norad.jpg)Egy orosz Tu-95 stratégiai bombázó és egy amerikai F-22 Raptor vadászrepülőgép.
(A kép forrása: http://thehigherlearning.com/wp-content/uploads/2014/09/norad.jpg)

Kelet-kínai-tenger

A Kelet-kínai-tenger az egymással többszörösen eltérő érdekek és szembenállás miatt különösen problémás övezetnek számít, amely megfigyelhető az ADIZ zónák kialakításában is. Ez alapvetően Kína és Észak-Korea páros, valamint a nyugati szövetséges Japán és Dél-Korea között figyelhető meg. Ugyanakkor Dél-Korea és Japán érdekei is ütközhetnek, valamint Oroszországé és Japáné is. Dél-Korea a térségből elsőnek, 1951-ben hozott létre ADIZ-t, a nyilvánvaló észak-koreai kommunista fenyegetés miatt. Japán 1969-ben csatlakozott a zónát kialakító államokhoz az egészen napjainkig releváns észak-koreai, orosz, és kínai fenyegetés miatt. Japán területi és gazdasági konfliktusban is van szomszédos államokkal. Gazdaságilag főképp a halászati és tengeri nyersanyaglelőhelyek, valamint kereskedelmi útvonalak miatt főleg Kínával és Oroszországgal. Utóbbival nem sikerült megegyezni a II. világháború óta a Kuril-szigetek, hovatartozásáról, emellett Japán, Tajvan és Kína között egyaránt vitát képez a Szenkaku-szigetek feletti fennhatóság kérdése. Ennek megfelelően Kína, Dél-Korea, Tajvan, Japán ADIZ zónái részben lefedik egymást, ami állandó berepüléseket, és válaszként elfogásokat eredményez. Kína 2013-ban hozta létre a saját körzetét, ezzel is nyomatékosítva területi igényét, illetve alátámasztva agresszív gazdaságpolitikáját. Kína és Oroszország természetesen elutasítja a japán és tajvani ADIZ zónák jogos létezését. Mindemellett a Socotra-sziget is a vitatott területek közé tartozik. Az említett zónákban rendszeresek a kisebb atrocitások, esetleg lövések nemcsak légi, de hajóegységek között is.

Dél-koreai, kínai, japán és tajvani ADIZ-ok a Kelet-kínai-tenger térségében. (A kép forrása: http://i1.wp.com/inserbia.info/news/wp-content/uploads/2013/12/adiz.jpg)Dél-koreai, kínai, japán és tajvani ADIZ-ok a Kelet-kínai-tenger térségében.
(A kép forrása: http://i1.wp.com/inserbia.info/news/wp-content/uploads/2013/12/adiz.jpg)

Dél-kínai-tenger

A Kelet-kínai-tenger mellett természetesen a Dél-kínai-tenger is forró pont, mivel Kína saját gazdasági övezetének tekinti a térséget, és ezzel nemcsak több nála jelentősen kisebb délkelet-ázsiai államot, de az Egyesült Államokat is maga ellen hívja ki. Kína magának követeli a vitatott hovatartozású Paracel- és Spratley-szigeteket, illetve a környező tengeri területek feletti fennhatóságot, valamint fenntartja a jogot egy térségbeli ADIZ létesítéséhez, amit ugyanakkor az Egyesült Államok az ENSZ Tengerjogi Egyezményére (United Nations Convention on the Law of the Sea – UNCLOS) hivatkozva elutasít. A konfliktus katalizátora a térségen átmenő évi 5,3 billió dollárnyi kereskedelmi áru, valamint a kitermelhető kőolaj- és földgázvagyon. A nagyhatalmi viaskodás tengeri és légi incidensekben nyilvánul meg, a felszíni hajók mellett megnövekedett kínai tengeralattjáró aktivitással párosulva. Erre és a Fiery Cross korallzátonyon épülő – a jövőben valószínűleg haditengerészeti és légibázisoknak otthont adó – kínai mesterséges szigetekre válaszul az amerikaiak fokozták felderítő tevékenységüket P-8A felderítő/tengeralattjáró-elhárító gépekkel. Ez viszont további súrlódásokhoz vezetett az amerikai és kínai fél között, ugyanis idén májusban egy nemzetközi légtérben – viszont a Spratly-szigetek és az erre a területre is kiterjedő kínai ADIZ térségében – végzett felderítő művelet során a kínai haditengerészet egymás után többször is felszólította egy P-8A személyzetét az övezet azonnali elhagyására.

Emlékezetes eset a 2001-es Hainan szigetnél történt incidens, amely során az amerikai haditengerészet EP-3 elektronikai felderítő gépe és a két, elfogást végrehajtó kínai J-8III vadászrepülőgép közül az egyik összeütközött, aminek a következtében az amerikai gép megsérült, a kínai pilóta viszont életét vesztette. Ezt követően az amerikai repülőgép személyzete kínai területen hajtott végre kényszerleszállást, amely után két napos kemény kihallgatásnak vetették alá őket. A helyzet komolysága miatt leszállás előtt a személyzet minden fontos kommunikációs berendezést, dokumentumot és felderítési adattárolót használhatatlanná tett.

Lockheed EP-3 elektronikai felderítő repülőgép. (A kép forrása: http://fly.historicwings.com/wp-content/uploads/2013/04/HighFlight-HainanIncident4.jpg)Lockheed EP-3 elektronikai felderítő repülőgép.
(A kép forrása: http://fly.historicwings.com/wp-content/uploads/2013/04/HighFlight-HainanIncident4.jpg)