A 2013 novemberében kezdődő ukrajnai válság a mai napig jelentős hatással van az energetikai kapcsolatokra Oroszország és Ukrajna között. Először is érdemes kiemelni, hogy Ukrajna 2014 márciusában jelentős adósságokkal küszködött (körülbelül 1,5 milliárd dollár), amely a tavaszi és nyári hónapok során folyamatosan emelkedett. A nyár folyamán ez az összeg 5 milliárd amerikai dollárra nőtt. Moszkva ekkor úgy döntött, hogy teljesen elzárja a gázcsapokat, és ezt követően egy előrefizetéses rendszert vezetett be nyugati szomszédjával szemben. Ez azt jelentette, hogy Ukrajna a kifizetett összegnek megfelelő mennyiségű nyersanyagot kapott. Az Európai Unió közvetítésének köszönhetően a felek 2014. november 1-jén tudtak közös megállapodásra jutni. A hosszas tárgyalások eredménye volt, hogy a tranzitállam Ukrajna 100 dolláros kedvezménnyel jutott az orosz földgáz ezer köbméteréhez, azonban az úgynevezett “téli paktum” feltétele az volt, hogy Kijevnek vissza kellett fizetnie 3,1 milliárd dollárt 2014 december végéig. Ezt az adósságot azonban saját valutatartalékaiból kellett az országnak fedeznie, mivel ekkor még sem az IMF, sem az Európai Unió nem nyújtott hitelt Ukrajna számára. 2015 márciusában azonban Ukrajna újabb hiteleket volt kénytelen felvenni annak érdekében, hogy gazdaságát stabilizálni tudja. Március végén pedig a téli gázegyezmény is lejárt, így Ukrajnának újabb tárgyalásokra lesz szüksége, hogy a 2015/2016-os téli szezonra feltöltse gáztározóit.

Ukrajna energiaügyi minisztere, Volodimir Demcsisin egy március 23-ai beszédében még azt állította, hogy Ukrajnának nincs szüksége az orosz földgázra, és hogy minden valószínűséggel le fogják állítani az importot. Az elraktározott földgáz jelenleg nagyobb mennyiséget mutat, mint egy éve, mivel Szlovákiából, Lengyelországból és Magyarországról is érkezett szénhidrogén a kritikus időszakokban. Azonban ez a mennyiség sem elegendő, mivel az ország földgázfelhasználása jelentősebb, mint a kitermelése. A tározókban lévő 7,4 milliárd köbméter gáz mennyisége pedig folyamatosan csökken. Április 10-én az ukrán energiaügyi miniszter – korábbi nyilatkozatával ellentétben – már úgy fogalmazott, hogy szükségük van az orosz exportra, mivel a saját kitermelésük nem elegendő, és ennek érdekében további 9 milliárd köbméter nyersanyagra lesz szükségük.

A két ország között a szállítás nem állt le, mivel a felek egy, a ,,téli paktumhoz” tartozó kiegészítő egyezményt írtak alá, köszönhetően többek között az Európai Unió alelnökének, Maroš Šefčovičnak, aki a két entitás között közvetítő szerepet játszott. Ukrajna és az Európai Unió is azt szerették volna elérni, hogy a Gazprom egy évvel hosszabbítsa meg a korábbi szállítási szerződést, azonban ezt a felvetést az oroszok nem fogadták el, és csak három hónappal (áprilistól júniusig) bővítették ki azt. Az ukrán kézben lévő Naftogaz számára jelenleg 247,18 dolláros árat szabtak, ezer köbméter orosz földgázért. Ez az összeg azonban meglepő módon a korábbi összeg alatt van, mivel a téli megegyezés során Ukrajnának ezer köbméter földgázért 329 dollárt kellett fizetnie. A rövid távú megállapodás célja, hogy a 2015/2016-os téli időszakra az államok hosszú távra megfelelő koncepciót dolgozzanak ki.

Ukrajna megpróbálta fedezni földgázfogyasztásának egy bizonyos részét a kelet-közép-európai államokból, így többek között Lengyelország, Szlovákia és Magyarország is szállított földgázt a kritikus helyzetben lévő állam számára. Ennek ellenére ez a mennyiség valószínűleg nem elégítette ki az ukrán fogyasztást, mivel ezen országok is az Oroszországi Föderációból érkező nyersanyagot használják fel. Ebből kifolyólag 2015. április első felében Kijev 60 millió köbméter földgázt importált, amelynek jelentős része a földgáztározók feltöltéséhez kell. Ebben az időszakban (április 1-10) Ukrajna összesen 100 millió köbméter szénhidrogént tárolt el, és ezt a mennyiséget napi szinten növelni szeretnék. A kérdés a továbbiakban az, hogy Ukrajna miként és meddig tudja majd ezen célkitűzéseit megvalósítani, vagy végül ismételten külföldi segítséghez kell-e fordulnia az országnak.

Természetesen az orosz fél számára is fontos, hogy egyik hatalmas felvevőpiaca ne vesszen el, mivel a gazdasági szankciók, valamint az alacsony földgáz árak a Gazpromot és a többi orosz kőolaj- és földgázvállalatot is jelentősen érintik. Mindemellett Oroszország szeretné a jövőbeli tárgyalásokat kedvezőbb alkupozícióból szemlélni. Az ország továbbá vissza akarja nyerni a korábbiak során elhalványult európai hatalmi befolyását, és az Európával szembeni bizalmát.

Oroszország esetében megfigyelhető, hogy megpróbálja kihasználni nyersanyagkészleteinek erejét, és egyfajta láthatatlan kényszerítő erővel igyekszik befolyásolni a tranzitállamot, nemcsak az ukrán konfliktus idején, hanem már a 2006-os és 2009-es válságok során is. Az Oroszországi Föderáció hosszú távú terve (2019-ig), hogy Ukrajnától, mint tranzitállamtól elszakadjon. Ennek volt egy kiemelkedő zászlóshajója a mára már megszűnt Déli Áramlat vezeték tervezete is. Kérdés azonban, hogy ezen fejlesztéseket Moszkva miből szeretné finanszírozni, mivel a szankciók és az alacsony nyersanyagárak az orosz gazdaságnak jelentős kiesést okoznak.

Az Európai Unió legfontosabb prioritása, hogy az orosz szénhidrogén probléma nélkül jusson el az európai piacra, amely jelenleg Ukrajna nélkül nem valósulhat meg. A trilaterális tárgyalások során a felek remélhetőleg megtalálják a közös hangot, és az Oroszországból érkező ellátás a téli hónapokra akadálytalanul megoldódik.

Mi történik a Déli Áramlaton túl?

Annak ellenére, hogy Oroszország az ukrán felvevőpiacot nem akarja elveszíteni, Ukrajnát tranzitországként a korábbi gázvitákból fakadóan nem tartja megbízható partnernek, a helyzeten pedig tovább rontott az ukrán válság, melynek köszönhetően a két állam közötti viszony mélypontra süllyedt. Nem véletlen tehát, hogy már hosszú ideje napirenden van egy Ukrajnát megkerülő új vezeték megépítése. A gázvezeték kialakításáról szóló első tervezetek 2006-ban jelentek meg, amikor is a Gazprom illetve az olasz ENI egy stratégiai megállapodást hoztak létre a közös együttműködés keretein belül. A körülbelül 2500 km hosszú vezeték, a következő pontok miatt lett volna jelentős:

  • egy 930 kilométeres szakasz a Fekete-tenger vízszintje alatt húzódott volna
  • éves szinten 63 milliárd köbméter földgáz szállítására lett volna alkalmas
  • Ukrajna illetve Fehéroroszország megkerülése volt a cél
  • Kelet-Közép-Európai államok közvetlen ellátása

Habár Oroszország – jelentősen megkönnyítve az Európai Unió dolgát – felajánlotta az összköltség felének fedezését, ezzel párhuzamosan viszont túl nagy befolyást szerzett volna a vezetékhálózat és az európai piac felett. Az ukrajnai válság eszkalálódásának, illetve – ami még valószínűbb – az orosz gazdaság meggyengülésének köszönhetően Vlagyimir Putyin 2014. december elsején eltörölte a projektet.

A korábbi tervek egy jelentős része azonban nem veszett kárba, mivel a Gazprom a program teljes felszámolása helyett inkább az átalakítás mellett döntött, és egy másik, orosz szempontból ugyancsak kedvező útvonalat választottak (ezzel kapcsolatban önmagában az is érdekes, hogy a projekt decemberi leállítását követően már januárban egy új tervezet látott napvilágot). Az új gázvezeték Oroszország második legnagyobb piacának számító Törökország felé évente 63 milliárd köbméter földgáz szállítására lesz alkalmas. Ez egyébként nem az első vezeték, amely a két ország között létrejött, hiszen az évi 16 milliárd köbméter földgáz szállítására képes Kék Áramlat már 2003 óta működik. Az új vezeték a Déli Áramlatból egy 660 kilométeres szakaszt tartott meg, és csak további 250 kilométerrel szükséges kibővíteni ahhoz, hogy megfelelő ellátást biztosítson Törökország számára. A Gazprom információi szerint a szállítás kezdete 2016 decemberére várható, de a vezeték ekkor még csak 16 milliárd köbméter földgáz szállítására lesz alkalmas.

Európai szempontból ez azért kiemelendő kérdés, mert ebben az esetben Törökország tranzitállamként jelenhet meg, vagyis a görög-török határról szállíthatják Európa irányába a földgázt. Az Európai Uniót ez ismét érzékenyen érintheti, mivel egy újabb EU-n kívüli tranzitország felbukkanása miatt ismét nehézkessé válhat az európai gázellátás, csak úgy, mint azt korábban (2006, 2009 és 2014 folyamán) Fehéroroszország és Ukrajna vonatkozásában láthattuk. Nem véletlen az sem, hogy az oroszok által felvázolt, Görögországon, Macedónián, Szerbián és Magyarországon áthaladó gázvezeték tervével szemben az európai államok jelenleg szkeptikusnak mutatkoznak, és egyelőre Szergej Lavrov orosz külügyminiszter erőfeszítései ellenére sem hajlandók belevágni a projektbe.

Török-áramlat ( Forrás: RT.com; http://rt.com/business/258961-serbia-join-turkish-stream/ letöltve: 2015.05.16 )
Török Áramlat
( Forrás: RT.com; http://rt.com/business/258961-serbia-join-turkish-stream/ letöltve: 2015.05.16 )

Ez a cikk a FIGYELO.HU “Globálfalu” rovatában is megjelent a Felek közötti együttműködési megállapodás révén.