A japán Képviselőházban többségben lévő és kormányalkotó Liberális Demokrata Párt, valamint koalíciós partnere, az Új Komeito elfogadta azt a két törvényjavaslatot, mely biztosítaná az ország számára a kollektív önvédelem korlátozott gyakorlásához szükséges jogokat. A szavazás előtt az ellenzéki Japán Demokratikus Pártja, a Japán Innováció Párt, a Japán Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt tiltakozásul kivonult a teremből, mivel úgy vélik, hogy a törvényjavaslatok teljesen ellentétesek az Egyesült Államok által tervezett 1947-es japán „békealkotmány” 9. cikkével. Ebben ugyanis Japán lemondott a háborúhoz való jogáról, ezzel együtt a nemzetközi viszályok fegyveres erő alkalmazásával történő megoldásáról – kizárva az ENSZ Alapokmánya által biztosított kollektív önvédelemhez való jogot is.

A törvényjavaslatok összesen 10 jelenleg is érvényben lévő törvény tartalmát érintik, és jelentősen kibővítik a Japán Önvédelmi Erők tevékenységi körét. Ennek keretében a hatályba lépésüket követően lehetővé válik többek között, hogy Japán – akár fegyveres erő bizonyos mértékű alkalmazásával is járó – segítséget nyújtson egy megtámadott szövetségese számára, illetve a Japán Önvédelmi Erők logisztikai támogatást nyújtsanak más országok katonai műveleteket végrehajtó fegyveres erőinek abban az esetben is, ha ezek a tevékenységek közvetlenül nem kapcsolódnak Japán biztonságához.

A jelenlegi, Abe Sinzó miniszterelnök által vezetett japán kormányt már eddig is sok kritika érte egyrészt az ellenzék, másrészt a II. világháború alatti és előtti japán birodalmi törekvések elszenvedőinek – mint Kína és Dél-, illetve Észak-Korea – oldaláról amiatt, hogy egyre nagyobb szerepet kap politikájukban a nacionalizmus, és ezzel párhuzamosan különféle intézkedéseik többek aggodalma szerint a japán militarizmus fokozatos újraéledéséhez vezethetnek.

Narusige Micsisita japán biztonságpolitikai szakértő szerint azonban a törvények – hatályba lépésüket követően – Japánnak szövetségesi kötelezettségeinek ellátásához csupán minimálisan szükséges mértékben adnak felhatalmazást a fegyveres erő alkalmazáshoz. Japán biztonságának elsődleges garantálója az Egyesült Államok, melynek alapját a két ország közötti 1960. évi kölcsönös együttműködési és biztonsági szerződés szolgáltatja. Az ebben szereplő rendelkezések részletesebb kifejtésére, és – válaszul a változó körülményekre – időről-időre történő aktualizálására szolgálnak az Egyesült Államok és Japán védelmi együttműködési irányvonalai, melynek legfrissebb verzióját épp idén, április 27-én fogadták el. Habár a dokumentumban részletesen foglalkoznak a kétoldalú katonai együttműködés mikéntjéről azokban az esetekben, amikor a különféle fenyegetések közvetlenül érintik Japán biztonságát, azonban Japán és az Egyesült Államok regionális és globális szinten történő kooperációjáról már sokkal szűkszavúbban nyilatkoznak. Ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy a japán kormány az alkotmány 9. cikkelyét érintő felülvizsgálati folyamata még nem fejeződött be, így a két ország tágabb földrajzi térben történő együttműködési keretének tartalommal való megtöltése nagyban függ a további japán jogalkotástól, melyben a szóban forgó két törvény hatályba lépése komoly előrelépést jelentene.

Micsisita szerint a két törvény emellett jóval nagyobb mozgásteret fog biztosítani Japánnak egy India, Ausztrália és egyes délkelet-ázsiai államokat magában foglaló regionális biztonsági partnerség kialakításához, és ezáltal fegyveres erőinek elrettentési funkciójának alátámasztásához, fenntartva a térség erőegyensúlyát Kína egyre kiterjedtebb nagyhatalmi törekvéseivel szemben is. A kollektív önvédelem – habár egyelőre korlátozott értelemben történő – gyakorlása lehetőségének japán jogrendbe történő átültetése, és egy életképes szövetség létrehozásának szándéka közötti összefüggés jelentőségét jól szemléltetheti, hogy 5. cikkelyében az Észak-atlanti Szerződés is az ENSZ Alapokmányának kollektív önvédelem jogát biztosító 51. cikkére hivatkozva legitimálja a NATO kollektív védelmi profilját.

Mivel az új törvények szükségességét még Abe Sinzó japán miniszterelnök is részben Kína felemelkedésével kapcsolatos kihívások kezelésével magyarázza, nem véletlen, hogy több kínai tisztségviselő is kifejezte nemtetszését.  A kínai védelmi miniszter szerint Japán lépése tovább fogja bonyolítani a térség biztonsági helyzetét és a stratégiai stabilitást, míg a kínai külügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy a törvényjavaslatok megkérdőjelezik Japán békés fejlődés iránti elkötelezettségének fennmaradását.

A törvényjavaslatok a Képviselőházban történő elfogadásukat követően a a Tanácsosok Házához (japán felsőház) kerültek, melynek 60 napja van a döntésre. Amennyiben a felsőház nem fogadja el a javaslatokat a Liberális Demokrata Párt – kihasználva a Képviselőházban lévő jelentős fölényét – kétharmados szavazással felülbírálhatja a Tanácsosok Háza döntését, így a törvények a jelenlegi ülésszak végére (szeptember 27) minden bizonnyal így is hatályba lépnek.

Ez a cikk a FIGYELO.HU “Globálfalu” rovatában is megjelent a Felek közötti együttműködési megállapodás révén.