Főoldal Általános Venezuela: államcsíny vagy Szabadság-hadművelet?

Venezuela: államcsíny vagy Szabadság-hadművelet?

Írta
201
0
Megosztás
Forrás: https://venezuelanalysis.com/images/14452.

2019. április 30-án hajnalban Juan Guaidó videón minden venezuelai állampolgárt az utcára hívott, hogy együtt lázadjanak a Maduro-kormány ellen. A videóban, melyet a Generalissimo Francisco de Miranda Légi Támaszponton, egy caracasi katonai reptéren vettek fel, Guaidó több egyenruhás katona társaságában buzdítja nemcsak a civileket, hanem a venezuelai katonai erőket is a kormányellenes fellépésre. A reptér közelében a bejelentés után a kormányerők és az ellenzék oldalára álló katonák erőszakos összecsapására került sor, ahol könnygázt és harckocsit is bevetettek a katonák. A zavargásban több mint 70 ember sérült meg, köztük civilek és egy ezredes is.

Az ellenzéki erők oldalán megjelent Leopoldo Lopez is, akit 2014-ben a Venezuelai Legfelsőbb Bíróság 14 év börtönre ítélt kormányellenes erőszakos tüntetések vezetése miatt. Lopezt – aki jelenleg a venezuelai Népakart Párt vezetője – elmondása szerint az ellenzék oldalára átálló katonák szabadították ki.

Az önmagát ügyvezető államfőnek kinevezett Guaidó által immár három hónapja vezetett tüntetési folyamatot „Operación Libertad” (Szabadság-hadművelet) néven említik, melynek nem titkolt célja a szocialista Maduro-rezsim megdöntése. Egyelőre tisztázatlan, hogy a venezuelai katonai erők mekkora része állt be mögé; Vladimir Padrino, venezuelai védelmi miniszter továbbra is Maduró elnököt támogatja és kijelentette, hogy a dezertáló egyenruhások ellen az venezuelai ügyészéség eljárást fog indítani.

Maduro elnök 2019. április 30-án kedd este már úgy nyilatkozott, hogy nemzetközi hatalmak által támogatott államcsínyt sikerült megakadályozniuk; ahogy a korábbi, Caracast súlytó áramszünetért (Operation Blackout), úgy a puccs elkövetéséért is az Egyesült Államokat tartja felelősnek.

Ugyanezen a napon Samuel Moncada, Venezuela ENSZ-nagykövete sajtótájékoztatón úgy nyilatkozott, hogy a puccs leverésével Maduro elnök bebizonyította, hogy ő az egyetlen ember, aki képes garantálni a békét és jogállamiságot; arra kérte a nemzetközi közösséget, hogy ítéljék el egy ország belpolitikai ügyeibe történő külső beavatkozást, melynek nincs más célja, mint bábkormányt felállítani és nemcsak gazdasági, de katonai erőt alkalmazva megdönteni a jelenlegi vezetést.

Ki támogat kit? (kék: Guaidó; narancssárga: Maduró; zöld: párbeszéd; fehér: nincs elérhető adat); forrás: StatistaCharts

A latin-amerikai régió

Dél-Amerika az utóbbi évtizedekben politikai–ideológiai változáson ment keresztül. Míg a 2000-es évek elején hódított a „rózsaszín hullám” – konszolidált baloldali politikai gondolkodás, mely főleg a szocializmushoz áll közel –, addig manapság a jobboldali erők törnek előre. Brazília és Kolumbia – melyek szomszédos országokként összesen 3,4 millió venezuelai menekültnek biztosítanak menedékjogot –, Peru, Paraguay, Argentína, Chile és Ecuador Guaidót támogatják, ahogy a Lima-csoport is; Bolívia és Kuba viszont határozottan Madurót tartják Venezuela legitim elnökének.

Különböző álláspontok a nemzetközi közösségben

John R. Bolton, az Egyesült Államok elnökének nemzetbiztonsági tanácsadója azt nyilatkozta, hogy Amerika továbbra is Juan Guaidót támogatja, a hadsereg Maduro elleni buzdítását nem tekinti puccsnak; mivel Maduro nem Venezuela legitim elnöke, ezért békés hatalomátadást kíván látni Maduro elnök részéről. Ezt egyelőre „békés eszközökkel” próbálják előidézni, melyek közül az egyik legjelentősebb a gazdasági szankciók alkalmazása. Bolton megerősítette, hogy továbbra is minden lehetőséget mérlegelnek, így nem zárta ki a katonai beavatkozás lehetőségét sem.

Az orosz álláspont továbbra is változatlan: Putyin Maduro elnökségét támogatja és az Amerikai Egyesült Államokat felhívja arra, hogy ne avatkozzon be egy ország belpolitikai ügyeibe. 2019. március végén Oroszország nemcsak diplomáciai úton erősítette meg támogatását, hanem katonai tanácsadók, technikusok és kiképzőtisztek küldésével is. Az orosz külügyminisztérium úgy nyilatkozott, hogy az alakulat addig marad, ameddig a Maduro-kormánynak szüksége van rá, ez pedig egyszerűen a két állam közötti bilaterális katonai–technikai együttműködési egyezségen alapul.

Egy újabb befagyott konfliktus?

A nemzetközi közösség jelentős része összefogott a Maduro-rezsim ellen, ugyanakkor nem állíthatjuk, hogy támogatók nélkül maradt. A minden jelentős nemzetközi konfliktusban megjelenő két oldal, az Egyesült Államok és Oroszország egy újabb ország belpolitikai problémái kapcsán csap(hat)nak össze. Trump amerikai elnök Latin-Amerika politikája eddig elég bizonytalan volt – mondhatjuk azt is, hogy céltalan –, a Venezuelában megkezdőtött, szocialista kormány megdöntésére irányuló tüntetések viszont most szilárd alapot adtak a határozott fellépésre. Oroszország számára geostratégiai szempontból elengedhetetlen, hogy egy földrészen legyen az Egyesült Államokkal; Kuba és Nicaragua aktív támogatása – gazdasági és hadiipari befektetések sorozatával – ezt alá is támasztja.

A kérdés, hogy számíthat-e Venezuela külső katonai beavatkozásra; nemcsak a közeljövőben, hanem egyáltalán. A politikai helyzet ugyanis vagy Maduro hatalmon maradásával végződik, melynek következménye egy szocialista, válságot elszenvedő Venezuela; vagy Guaidó kerül hatalomra, ami a piacgazdaság bevezetésével Venezuela valószínű gazdasági kiszolgáltatottságához vezet; vagy továbbra is megmarad a két elnök, aminek következtében nagy valószínűséggel polgárháború fog kitörni az országban.

A nemzetközi közösség nem zárkózott el eddig sem, és folyamatosan figyelemmel kíséri az eseményeket. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa valószínűleg napirendre emeli a problémát, ahol a konfliktus békés megoldását részesítik  majd előnyben.