Főoldal Általános Idlíbtől az alkotmányozásig: összefoglaló a szíriai rendezést tárgyaló isztambuli találkozóról

Idlíbtől az alkotmányozásig: összefoglaló a szíriai rendezést tárgyaló isztambuli találkozóról

460
0
Megosztás
Az isztambuli találkozó résztvevői: Vlagyimir Putyin, Angela Merkel, Recep Tayyip Erdogan és Emmanuel Macron. Forrás: theguardian.com.

A szíriai polgárháború mielőbbi lezárásáról, és a harcokat követő újjáépítés politikai és gazdasági kérdéseiről folytattak tárgyalásokat az október 27-én, Isztambulban megrendezett négyhatalmi találkozón. A rendezvényt leginkább a résztvevők névsora tette érdekessé, ugyanis az asztanai folyamatban meghatározó szerepet játszó Moszkva és Ankara (Irán nem volt jelen az összejövetelen) első ízben tárgyalta meg a kérdést Berlinnel és Párizzsal együtt.

Egyetértés az alkotmányozás kérdésében

A megbeszéléseket követő közös sajtótájékoztatón a négy jelenlévő ország vezetője (Angela Merkel, német kancellár; Emmanuel Macron, francia elnök; Recep Tayyip Erdogan, török; és Valagyimir Putyin, orosz elnök) egyetértett abban, hogy csakis politikai megoldás lehet az elfogadható olyan eszköz, amely a hét éve zajló véres konfliktus lezárásához vezethet. A részvevők továbbá felszólították az Alkotmányozó Bizottságot (az év elején Szocsiban megrendezett konferencián döntöttek a Bizottság felállításáról azzal a céllal, hogy előkészítse az ország új alkotmányát), hogy az év végéig készítse el az alkotmánytervezet szövegét. A konfliktusban részt vevő belső (kormányerők, lázadók), valamint külső szereplők (asztanai hármak, ENSZ, stb.) által elfogadott új alaptörvény jelentené az első lépést a háború utáni új politikai helyzet megteremtéshez.

A megbeszélésen résztvevő államok vezetői kiemelt figyelmet fordítottak a polgárháború lezárást követő újjáépítésre, valamint az idlíbi helyzetre.

Az ország újjáépítésének kérdésénél Putyin orosz elnök próbálta meggyőzni nyugat-európai társait arról, hogy érdemes nagyobb összegekkel támogatni Szíria újjáépítést. A német kancellár, bár kifejezte hajlandóságát az ország rekonstrukciójának támogatásával kapcsolatban, azt is kifejtette, hogy Berlin csak a politikai rendezést követően hajlandó érdemben foglalkozni az újjáépítés kérdésével.

A politikai rendezés homályos kérdése: Aszad

A találkozó azonban nyitva hagyta a háború utáni politikai rendezés kérdését. A felek az alkotmányelőkészítő munka felgyorsítására szólították fel a Bizottságot, ugyanakkor a találkozón nem foglalkoztak érdemben a damaszkuszi rezsim élén álló Bassár al-Aszad elnök jövőbeni sorsával. Az, hogy a találkozón elmaradt az Aszad elnökkel kapcsolatos kérdések mélyebb megvitatása, egyértelműen a tárgyaláson résztvevő hatalmaknak a damaszkuszi kormánnyal szembeni eltérő megítélésére vezethető vissza. Míg Moszkva (valamint a találkozón részt nem vevő Irán) szóban és tettekben (Oroszország a levegőből, míg Teherán a szárazföldön segítette győzelemre az Aszad elnök mögött felsorakozott szíriai erőket) egyértelműen Damaszkusz mögött áll, addig a nyugati hatalmak és Ankara (Törökország támogatásban részesített több, a damaszkuszi rezsim ellen harcoló felkelő csoportot) az Aszad-rezsim mielőbbi távozást szeretnék elérni. A találkozón résztvevő négy hatalom vezetői továbbá megerősítették elkötelezettségüket Szíria területi integritása és egysége mellett; ez a kötelezettségvállalás Aszad elnök jövőbeni sorsa mellett az ország egyharmadát uralmuk alatt tartó kurdok kérdését is nyitva hagyta.

Kiállás a tűzszünet mellett

Az újjáépítés kérdése mellett az idlíbi események alakulására is jelentős figyelmet fordítottak a megbeszélés résztvevői. A közel-keleti ország északi részén található Idlíb tartomány maradt mára az Aszad-ellenes erők utolsó nagyobb bástyája. A kormányerők által a tartománnyal szemben megindítandó offenzíva réme komoly félelmet kelt Ankarában, illetve az Európai Unió számos tagállamának vezetésében. Idlíb tartomány ugyanis a megközelítőleg kilencvenezer itt tartózkodó Aszad-ellenes felkelőn túl (túlnyomó többségük egymással is ellenséges viszonyban álló erők, amelyek között éppen úgy megtalálhatóak a szekuláris ellenzék egységei, mint az Iszlám Államhoz vagy az al-Kaidához köthető dzsihadista csoportok) három millió civilnek is otthont ad, akik egy esetleges támadást követően nagy számban menekülnének a közeli Törökországba. Ankara már jelenleg is megközelítőleg három és fél millió szíriai menekültnek biztosít menedéket Törökország területén.

Egy újabb nagyobb menekülthullám Törökország mellett akár az Európai Unió országait is elérheti; ennek fényében érthető az, hogy az európaiak és a törökök miért tesznek meg minden tőlük telhetőt az idlíbi vérfürdő megakadályozására. Az idlíbi katasztrófa elkerülése érdekében hozott erőfeszítések sorában kiemelkedik Erdogan török és Putyin orosz elnöknek az oroszországi Szocsiban megrendezett  találkozója, ahol a két államfő a humanitárius katasztrófa elkerülése érdekében a kormány- és az Aszad-ellenes erőket elválasztó demilitarizált zóna létrehozásáról állapodott meg. Mindezek ellenére nem nyugodtak le a harcok, az isztambuli találkozót megelőző napon hét civil veszítette életét Idlíbben, a kormányerők által végrehajtott tüzérségi támadás következtében.

Az előző napi eseményre is reflektálva a négy ország vezetője egy stabil és fenntartható tűzszünet kialakításra szólította fel a feleket. Továbbá abban is megállapodtak, hogy az ország egész területén biztosítani kell a segélyszervezetek akadálytalan munkáját. Emmanuel Macron, francia elnök a sajtótájékoztatót kihasználva felszólította Moszkvát, hogy a tűzszünet betartása érdekében gyakoroljon nyomást damaszkuszi szövetségesére.

Nyerésre álló Moszkva?

A cikk szerzőjének megítélése szerint az isztambuli találkozó egyértelműen Moszkva szíriai szerepének erősödést jelezte. Oroszország (illetve Irán) a maga javára tudja felhasználni az európaiak és a törökök egy megújuló menekülthullámmal kapcsolatos félelmét. Feltehetőleg a következő hónapokban Putyin elnök megpróbálja kihasználni az Ankarával és az európaiakkal szemben fennálló előnyét (menekülthullám elindítása) annak érdekében, hogy a polgárháborút követő szíriai rendezésben minél jobban érvényesíteni tudja Oroszország stratégiai érdekeit.