Főoldal Általános Etiópia új útra lépett?

Etiópia új útra lépett?

460
0
Megosztás
Abiy Ahmed etióp miniszterelnököt ünneplő tömeg (forrás:dailymaverick.com)

Szeptember 11-én, 20 év után először nyitották meg a határt Etiópia és Eritrea között. A két ország kapcsolataiban éles változás állt be Hailemariam Desalgen, volt etiópiai miniszterelnök lemondását követően, helyét ugyanis áprilisban Abiy Ahmed vette át. Az új államfő a kormányon levő EPDF (Ethiopian People’s Revolutionary Democratic Front) koalíciós párton belül az OPDO pártból (Oromo People’s Democratic Organization) került kinevezésre. Abiy Ahmed az első oromo nemzetiségű miniszterelnök Etiópiában.

Etiópia és Eritrea miniszterelnökei a határok megnyitásakor (forrás: aljazeera.com).

Az 1993-ban, Eritrea függetlenedésével kezdődő eritreai-etióp határvitának az Afrikai Egységszervezet csúcstalálkozóján, 2000-ben kötött egyezmény sem vetett véget. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa egyhangúlag az UNIMEE (United Nations in Ethiopia and Eritrea) művelet elindítása mellett döntött, a két állam közti tárgyalások lebonyolításának segítése és a béke fenntartása céljával. A júniusban indult művelet mandátumát augusztusra kibővítették a fegyverszünet szavatolására és a határsértések megakadályozására. A műveletet az ENSZ BT 2008-ban felfüggesztette, mivel Eritrea ellehetetlenítette a megfelelő működését az üzemanyaghozzáférés korlátozásával, és az ehhez hasonló bénító intézkedésekkel.

A két ország közti béke a 2005-ös katonai erők mozgósítását követő, a hágai Nemzetközi Bíróság közreműködésével szervezett Etiópia-Eritrea Határbizottság tárgyalásain sem jött létre, ugyanis azt mindkát fél bojkottálta. Majd 2012-ben ismételten mélyülni kezdett a konfliktus, amikor Etiópia indított támadást az Eritrea fennhatósága alá tartozó területek ellen. Azonban Abiy Ahmed kormányra kerülését követően hamarosan, az etióp fővárosban hosszú évek után ismét delegációt fogadtak az eritreai fővárosból, Amarából, Osman Saleh külügyminiszter vezetésével. Szeptember 17-én Isaias Afwerki, Eritrea miniszterelnöke és Abiy Ahmed alá is írtak egy újabb békeszerződést, melyben rendezték a két ország kapcsolatait. A találkozónak a szaúdi Jeddah városa adott otthont. A közös határszakasz ünnepélyes megnyitására az aláírási ceremóniát megelőző héten került sor Burre városánál, ahol a legvéresebb harcok voltak 1998 és 2000 között. Az ortodox újév megünneplését követően Zalambesánál is szabaddá tették a határokat. Az államfők megállapodtak abban is, hogy a határ menti demilitarizált zónából kivonják fegyveres erőiket.

Az új etióp kormány kihívásai

Azonban az ellenséges viszony hirtelen békéssé válása számos olyan kérdést hagy nyitva, amire csak az idő előrehaladtával kapunk választ. Habár mindkét fél nagy lépéseket tett az új béke kialakításának érdekében, amely a fekete-afrikai térség stabilizálódásához is vezethet hosszú távon; ez pedig az Öböl menti államok érdekeit is szolgálná. Azonban a béke Etiópia és Eritrea társadalmi konfliktusait nem orvosolja.

Az Eritreából rengeteg ember menekülését előidéző kényszersorozás és a politikai üldözés még mindig hatalmas problémát jelent. Etiópiában pedig a kisebbségek közti állandósult összeütközések, és az ezek miatti belső menekültek nagy aránya kihívás a kormányzat számára. Az idei év során már több mint egy millió ember kényszerült elhagyni otthonát az oromo és gedeo népek összeütközései miatt. További lakókat telepítettek ki Moyale régióból az oromo és szomáli etnikumok közti egyre fokozódó feszültségek, illetve a gedeo és guijik közötti atrocitások miatt is a déli területeken. A kialakult menekülthelyzet miatt az ENSZ és a Vörös Kereszt is aggodalmát fejezte ki, ugyanis az újabb menekülők embertelen körülmények között kénytelenek magukat meghúzni. Az ENSZ Központi Reagáló Alapja 15 millió dollár értékű azonnal felhasználható segélyt bocsájtott a krízis sújtotta területeken élők számára.

Abiy elnök a kormányra kerülését követő napokban több pártot és szervezetet is eltávolított a terrorizmussal kapcsolatba hozható és üldözött csoportok fekete listájáról. A szervezetek nagy része politikai nézeteik miatt kerültek fel a listára, illetve azért, mert a kormányzat saját hatalmára nézve veszélyesnek érezte őket. Ezt követően reamnesztiát hirdettek az előző kormányzat által politikai bűncselekmények vádjával elítéltek számára. Az eddig tiltott Oromo Liberation Front visszatérő vezetőjét több tízezres tömeg fogadta Addisz-Abebában. Az ünneplő tömeg színes zászlókat lengetve vonult az utcákon, ami azonban feldühíttette  a főváros lakóit, mivel a zászlókat Oromia függetlenedésének szimbólumának tekintették – az incidens 20 ember halálát követelő összeütközésben végződött. Ennek oka, hogy a legnagyobb, eddig elnyomott etnikai csoport, az oromók fiatal tagjai, azaz a qerrook a közelmúltban a járdáikat nemzetiségüket jelképező színekre festették, és a városokban eltávolítottak minden más nemzetiségi zászlót. Az eseményeket követően az állam vezetősége felszólította az állam lakóit egymás nemzetiségi jelképeinek tiszteletére.

Az Etiópia-szerte jelenlevő etnikai feszültségek több száz éves múlttal rendelkeznek, számos területen a pásztorok legelőért folytatott harcaiból alakultak ki az egyre mélyülő ellentétek. A politikum több alkalommal is kihasználta ezeket, és sok esetben az elcsendesülő indulatokat ismételten felszították. Így az összeütközések időről időre egyre erőszakosabbá váltak, az elmúlt időszakban már több tucat ártatlan civil is életét vesztette az utcai harcok során.

A főváros utcáin zászlóval vonuló fiatal (forrás: qz.com).

A társadalom jelentősége

Mindez azt mutatja, hogy annak ellenére, hogy a politikai elit egy fél év alatt hatalmas változásokon ment át, a helyi önkormányzatok körében nem történt érdemi változás. Az előző vezetőség alatt kialakított föderális rendszer megmaradt, ami a törzsi berendezkedés mentén szervezte meg a közigazgatást a regionális szinteken. Ebben az időszakban erősödtek fel a különböző etnonacionalista mozgalmak, és a gyenge lábakon álló etióp egység szétesése is megkezdődött.

A miniszterelnököt a rajongás mellett több oldalról érik kritikák is. Sokan hiányolják a korábbról megszokott agresszív kormányzati erők általi fellépést a mostanihoz hasonló, válságos társadalmi helyzetben, továbbá a helyi szintű vezetőség körében folyó korrupció és visszaélések miatt is. A vele szemben állított elvárások igen magasak; a romokban heverő gazdaság stabilizálása, egy működőképes demokrácia kiépítése és a nemzetiségi ellentétek megszüntetése. A hirtelen bevezetett reformoktól a lakosság gyors eredményeket kíván látni, ami tovább fokozza a feszültséget az országban.

Habár Abiy, elnöki székbe kerülésének első perceitől fogva, reformjaival igyekszik közelíteni egymáshoz a több mint 80 etióp kisebbségi csoportot és az ellenzékkel is szorosabbra fűzni kapcsolatait, a problémák gyökerei mélyebben rejlenek annál, hogy pár hónap alatt jelentős változást érjenek el a hosszú évek óta fokozódó konfliktusokban, valamint hogy az azok által okozott sérelmek feledésbe merüljenek. A remények az etióp fiatalsághoz fűződnek, tagjai ugyan látják, hogy az ország jövője az egységes nemzet kiépítésében rejlik, azonban egy évtizedekig tartó, elnyomó rendszer nyomait nem lehet egyik napról a másikra eltüntetni az etióp társadalomból.