Főoldal Általános Elutasította az Európai Bíróság a magyar és szlovák keresetet kvótaperben

Elutasította az Európai Bíróság a magyar és szlovák keresetet kvótaperben

351
0
Megosztás
kép forrása: 24.hu

Az Európai Unió Bírósága szerda reggel teljes egészében elutasította a Budapest és Pozsony által benyújtott, a menedékkérők áthelyezésére vonatkozó uniós mechanizmus elleni keresetet.

 

A kvótarendszer

A 2015-ben indult bevándorlási hullám egyik csúcspontján, 2015 szeptember 14-én 40 ezer menekült önkéntes elosztásáról állapodtak meg a tagállami vezetők, majd 2015. szeptember 22-én született meg a Belügyminiszterek Tanácsának döntése: a Görögországot és Olaszországot igen erőteljesen érintő presszió csökkentésére bevezették az úgynevezett kvótarendszert. Ez az előbbi két országba beérkezett 120 ezer mendékkérelem EU-s tagállamok közötti arányos elosztását szorgalmazta kötelező hatállyal. Ez hazánkra nézve Görögországból 988, Olaszországból 306, így összesen 1294 beérkezett menedékkérelem elbírálását jelenti. Ennek hatására adta be hazánk a megsemmisítés iránti keresetet.

Mi az a megsemmisítés iránti kereset?

A megsemmisítés iránti keresetet az Európai Unió Bírósága előtt lehet indítani. A felperes ezzel a keresettel kérelmezheti az Európai Unió adott intézménye, szerve, vagy hivatala által elfogadott jogi aktus megsemmisítését. A kereset benyújtására tagállamok, európai intézmények és magánszemélyek egyaránt jogosultak. Amennyiben a keresetet a Bíróság megalapozottnak találja, a jogi aktus egészét vagy egy részét semmissé nyilvánítja.

A per és az ítélet

Magyarország kormánya a kezdetektől ellenzte a javaslatot, annak eljárási jellegű hibáira és a jelenlegi migrációs helyzet kezelésére való alkalmatlanságára utalva a szerdán visszautasított keresetben. Rámutatott például, hogy a tagállami vezetők az Európai Tanácsban megállapodtak: kizárólag az önkéntes vállalás jöhet szóba. Ez a megállapítás, habár igaz a szeptember 14-i döntésre, a további 120 ezer fő elosztásáról szóló szeptember 22-i határozatra semmiképpen. Az ítéletben rávilágítottak, hogy a hivatkozott rész nem is az önkéntességre vonatkozott, ám ez alapvetően lényegtelen, ugyanis a szöveg a korábbi, 40 ezres határozatra értendő.

Az ítélet megemlíti, hogy a hivatkozott dokumentumot alapvetően nem uniós döntéshozó testület adta ki, így a határozat nem minősül jogalkotási aktusnak, ezért nem vonatkoznak rá például a Magyarország által jogi érvként felhozott, a nemzeti parlamentek részvételével és a Tanácson belüli tanácskozás és szavazás nyilvánosságával kapcsolatos követelmények.

A határozat hatékonyságának Magyarország általi megkérdőjelezésére utalva a Bíróság kijelentette, hogy annak érvényessége nem vitatható annak visszamenőleges értékelése alapján. A határozat megalkotása során ez kizárólag akkor merülhet fel érvként, ha az előzetes hatásvizsgálat során vizsgált tényekből az elfogadás idején nyilvánvalóvá válik annak hibás mivolta. Márpedig, az ítélet szerint a Tanács az akkoriban rendelkezésre álló adatok és statisztikák részletes vizsgálatát követően bocsátotta ki a határozatot.

A Bíróság végül megállapította, hogy Magyarország állításai ellenére a Tanács nem lépte túl a mozgásterét, amikor úgy vélte, hogy a kezdeti, 2015/1523-as határozatban előírt, 40 ezer főre vonatkozó önkéntes befogadás nem volt elegendő a 2015 nyarán bekövetkezett, példa nélküli migrációs hullám kezelésére.

 

Mi következik ezután?

Habár hazánk kormánya mindent megtett a határozat megkerülése érdekében, fontos leszögezni, hogy az Európai Unió napjainkban mint nemzetek feletti, szupranacionális szerv van jelen. Az EU és elődintézményei történtetét megalakulásuk óta jellemzi a kormányköziség és a szupranacionalizmus vitája, ámbár már évtizedek óta jelentősen az utóbbi felé billen a mérleg. Ennek gyakorlati bizonyítéka a Costra kontra Enel ügyben hozott, 1964-es Európai Unió Bíróság-féle ítélet, mely leszögezi az uniós jog elsődlegességét. Ennek következtében az Európai Unió szervei által elfogadott jogi aktusok szükségszerűen be kell, hogy épüljenek a belső jogba attól függetlenül, hogy a nemzeti kormány vagy parlament egyetért-e a rendelkezéssel. A nemzeti alkotmányok és az EU joga elsőbbségének vitája is jelentősen megosztja az ezzel foglalkozó szakembereket, de a többség szintén egyetért az uniós jog elsőbbségével, így valószínűleg az alkotmánymódosítás is hiábavaló lépés lenne.

A kérdésben úgy tűnik, a magyar kormánynak nem maradt mozgástere, és Magyarország kötelezően el kell bíráljon 1294 menedékkérelmet. Ez, habár a közvélemény erősen ellenzi, sokkal kevésbé jelent biztonsági kockázatot, mint amennyire ijesztőnek tűnik sokaknak. A menedékkérelmek elbírálása nem jelenti szükségszerűen menekültek befogadását és az eljárás során Olaszország és Görögország együttműködik a befogadó országokkal, személy szerint ismertetik a jelölteket, illetve a hazai szervek egyéni biztonsági átvilágítást is eszközölhetnek, amin ha megbukik a jelölt, kérelmét visszautasíthatják.