Főoldal Elemzések Az izraeli telepesmozgalom távlati perspektívái Ciszjordánia tekintetében

Az izraeli telepesmozgalom távlati perspektívái Ciszjordánia tekintetében

Írta
144
0
Megosztás
Forrás: Times of Israel

Izrael politikai viszonyainak aktualitásai

Izrael Állam a közel-keleti térség egyik legmeghatározóbb hatalma, bel- és külpolitikai lépéseinek hatása sok esetben túlmutat a régió belső viszonyain. Ezért van különösen nagy jelentősége annak, hogy nem sikerült véget vetni a lassan egy éve tartó kormányválságnak, hiszen a szeptember 17-ei választások ugyancsak patthelyzettel zárultak és egyik nagyobb politikai tömb sem rendelkezik stabil többséggel a Knesszetben. A belpolitikai felfordulásnak közel sem látszik még a vége, hiszen a Benjamin „Benny” Gantz vezette Kék-Fehér centrista párt kizárta a Benjamin Netanyahuval való koalíciókötés lehetőségét, valamint a kormányválságot kirobbantó Avigdor Liberman továbbra sem hajlandó egyik politikai tömb mögé állni.

A kampány során Netanyahu politikai kommunikációjában erősen épített a nacionalista retorikára, valamint szövetséget kötött az arányos választási rendszer miatt kissé felülprezentált vallásos-cionista pártokkal. Kampányának egyik központi eleme a telepesmozgalom jelene és jövője volt, amellyel kapcsolatban elég határozott álláspontot képviselt és több alkalommal is rövidtávon kilátásba helyezte a ciszjordániai telepek, valamint a Jordán-folyó völgyének annektálását. Első pillantásra logikus lépésnek tűnhet, hiszen a nemzetközi diplomáciai környezet kedvezőnek tekinthető Izrael számára. A Trump-adminisztráció, amely ígérete szerint a napokban hozza nyilvánosságra Jared Kushner béketervét a palesztin-izraeli konfliktusra vonatkozólag, eddig is támogatólag állt a Netanyahu-adminisztrációhoz. Az Egyesült Államok kormánya egyoldalúan bejelentette, hogy végrehajtják a Kongresszus 1995-ben hozott törvényét az amerikai nagykövetség Jeruzsálembe költöztetéséről, valamint Donald Trump elismerte a Golán-fennsík 1981-es izraeli annektálását. Ciszjordánia kapcsán azonban több szempontból is bonyolultabb helyzet áll fent, ezt jelzi hogy Netanyahu közel sem bírja a Trump-adminisztráció feltétlen támogatását ezen törekvése kapcsán.

Izrael Ciszjordániával és a Palesztin Hatósággal kapcsolatos politikája túlmutat a történelmi Palesztina határain, hiszen a palesztinokat érintő lépések a csökkenő tendenciák ellenére még bizonyos mértékben minden arab államra hatással vannak, de a Sziklamecset kapcsán akár az egész iszlám civilizáció érintettségét is vizsgálni szükséges. A történelmi fejlődésnek és az Izrael megalapítása óta különböző intenzitással zajló arab-izraeli konfliktusnak köszönhetően egy rendkívül összetett és éppen ezért megfelelő óvatosággal kezelendő területté vált Ciszjordánia. Egy radikális izraeli lépés „berobbanthatja” a térségben zajló feszültségeket és negatív hatással lehet a stabilizálódó arab-izraeli kapcsolatokra az arab társadalom politikai nyomása okán.

A modern telepesmozgalom történetének rövid áttekintése

Ciszjordánia és Kelet-Jeruzsálem az első arab-izraeli háború után a Jordán Hasemita Királyság része volt, amelyet 1967-ben foglalt el Izrael a hatnapos háború során. A területek, különösen Kelet-Jeruzsálem okkupációja alapvető hatással volt mind az izraeli politikára, mind pedig a társadalomra. Egyfajta euforikus érzés töltötte el az izraeli zsidóságot, sokan egy messianisztikus kor kezdeteként tekintettek rá, amelyben a zsidók visszatérhetnek őseik földjére és felépíthetik a Harmadik Templomot. Ennek, a Gush Emunimnak nevezett vallásos-nacionalista mozgalomnak volt prominens személye Zvi Yehuda Kook rabbi, aki határozottan szorgalmazta a zsidó telepesek Ciszjordániába költözését és a területek annektálását. A mozgalom hatására a hetvenes években megjelentek az első izraeli telepesek az 1967-es határokon túl Jeruzsálemben és a környező területeken. A telepesmozgalom és a belpolitika kölcsönhatásának eredményeképpen a hetvenes évek végére politikai irányváltás következett be Izraelben és egyre inkább teret nyert a jobboldali diskurzus, amelyet tovább erősített a Szovjetunió összeomlása után lezajlott oroszajkú és nacionalista zsidó alija, azaz bevándorlás. A jobboldali kormányok felkarolták a telepesmozgalmat és elkezdték támogatni a megszállt területekre (ideértve a gázai övezetet és a Golán-Fennsíkot, illetve rövid ideig a Sínai-félszigetet is) a bevándorlást. A Menachim Begin vezette első jobboldali ciklus (1977-81) során a telepesek jelentős állami hátteret kaptak, kedvező hiteleket és infrastrukturális beruházásokat. A kormányzati támogatásnak köszönhetően 1983-ra Ciszjordánia területének 42 százaléka, valamint Gáza 31 százaléka izraeli ellenőrzés alatt állt. Az izraeli telepesmozgalom és az izraeli politika radikalizálódása 1987-ben az első intifáda, azaz általános felkeléshez vezetett a palesztinok körében, amely rengeteg áldozatot követelt mindkét oldalon. A telepesmozgalom történetében 2005 egy meghatározó töréspont, hiszen az arab-izraeli békefolyamat részeként Izrael kivonult a gázai övezetből és ezzel együtt felszámolta a telepeit is.

A modern telepesmozgalom helyzete napjainkban

Ciszjordániát a megszállás következtében három területre osztották: az „A” zóna a Palesztin Hatóság közel teljeskörű irányítása alatt áll, saját közigazgatással és biztonsági struktúrával rendelkeznek. A „B” zónába tartozó területek a Palesztin Hatóság közigazgatása alá tartoznak, de a biztonságért az izraeli biztonsági erők felelnek. A „C” zóna lakossága teljes egészében izraeli katonai igazgatás alá tartozik. Jelenleg hozzávetőlegesen félmillió (egymásnak ellentmondó források alapján 400 és 650 ezer fő között mozog) telepes él a megszállt területek „B” és „C” zónájában, akik az izraeli biztonsági erők védelmét élvezik. Az izraeli kormány szempontjából két típusba lehet sorolni a telepeket: legális, a kormány támogatását bíró és illegális, a kormány támogatása nélkül létrejött és működő telepekre. Jellemző azonban, hogy a politikai vezetés utólag ismeri el a korábban illegálisan létrejött telepeket, így legalizálva saját szempontjukból őket. A telepek folyamatos bővülését rendkívül sérelmezi a Palesztin Hatóság, továbbá a nemzetközi közösség is elítéli és a békefolyamat aláásásaként határozzák meg.

Forrás: The Israeli Information Center for Human Rights in the Occupied Territories

A telepesmozgalom dinamikáját számos tényező határozza meg. A már kifejtett vallási és nacionalista indokok mellett további gazdasági, társadalmi és védelempolitikai okai vannak a telepek folyamatos bővülésének. Talán a legkézzelfoghatóbb és leghétköznapibb probléma, ami a megszállt területekre való vándorlást indukálja, az Izrael Állam lakhatási problémája. Sok család már szimplán nem engedheti meg magának, hogy Tel-Avivban vagy Jeruzsálemben éljen, ezért kihasználva a kedvező állami hitelkonstrukciókat és támogatásokat inkább Ciszjordániába költöznek. Egy másik tényező az izraeli társadalomban húzódó vallásos-szekuláris törésvonal. Sok háredi (vallásos) zsidó nehezen tudja elfogadni Izrael Állam szekuláris működését, ezért inkább a megszállt területekre „menekülnek”, ahol könnyebben fenn tudják tartani a vallási egységét a közösségüknek.

A fentiek csupán egy-egy szeletei annak a teljes folyamatnak, amelynek következtében a telepesmozgalom évről-évre dinamikusan fejlődik és bővül. Ha távolabbról, az izraeli biztonságpolitika szempontjából vizsgáljuk meg a telepesmozgalmat, akkor láthatjuk jól illeszkedik a hosszútávú stratégiába, amely garantálja Izrael Állam létezését. A telepek létezése lehetőséget teremt arra, hogy annektálásukkal bővítsék Izraeli stratégiai mélységét, amely egy rendkívül sebezhető pontja az ország védelmi struktúrájának és nagy kockázatot jelent. Ez a biztonságpolitikai összefüggés részben magyarázatot ad a mindenkori kormányzat eltérő mértékű, de állandó támogatására.

A telepesmozgalom perspektívái Ciszjordánia vonatkozásában

Ha megvizsgáljuk a lehetőségeket a telepesmozgalom jövőjét illetően négy opciót lehet felvázolni (amennyiben elvetjük a statikus állapotot). A képzeletbeli skálán leegyszerűsítve két radikális és két mérsékelt forgatókönyvet lehet felrajzolni: Ciszjordánia egy részének vagy egészének annektálása rövidtávon a telepek által vagy csupán a telepesmozgalom óvatos támogatása a „lassú víz partot mos” elv alapján, amellyel középtávon lehet számolni a területek annektálásával. A skála másik végén található opció a ciszjordániai telepek felszámolása és a telepesek kitelepítése a területekről a 2005-ös gázai kivonuláshoz hasonlóan vagy pedig óvatos bel- és külpolitikai kompromisszumokkal kormányzati kihátrálás a telepesmozgalom mögül.

A fentiek közül a legvalószínűtlenebb opció a telepesmozgalom radikális, azonnali felszámolása. Egy ilyen törekvés rendkívül magas politikai és társadalmi feszültségeket okozna Izraelben. Ellentétben 2005-el és Gázával, Ciszjordániában nagyságrendekkel több zsidó él jelenleg, továbbá a judaizmus szempontjából olyan kiemelt területekről van szó, mint Kelet-Jeruzsálem vagy Hebron. Kizártnak, de legalábbis elhanyagolható valószínűségűnek tekinthető, hogy bármely zsidó politikai párt vagy csoport ezirányú törekvéseket valljon magáénak.

Nagyobb valószínűséggel bír, de a jelenlegi belpolitikai és nemzetközi környezetben mégsem reális forgatókönyv az izraeli kormány kihátrálása a telepesmozgalom mögül. Az izraeli társadalom már sokkal kevésbé hisz a békefolyamat sikerének lehetőségében és kétséges, hogy hajlandó lenne kompromisszumokra a palesztinokkal szemben. Ezt a tendenciát tovább erősítette a kormányválság erősen biztonságiasított kampánya. A nemzetközi környezet sem kedvez a palesztin-izraeli békefolyamatok jövőjének, hiszen jelentősen enyhült az Egyesült Államok ezirányú nyomása, továbbá a palesztin kérdés kezdi elveszíteni központi szerepét az arab-izraeli nemzetközi kapcsolatokban.

Noha a kampányban számos alkalommal felmerült Benjamin Netanyahu részéről és látszólag minden körülmény adott a telepek és a kapcsolódó területek annektálásához, egy ilyen lépés súlyos következményekkel járhat a régió biztonságára nézve. A palesztin-izraeli konfliktus jelenleg sem tekinthető kifejezetten békésnek: a gázai övezetből továbbra is heti szinten hajtanak végre rakétacsapásokat izraeli területekre, ahogyan Ciszjordániában is eltérő intenzitással, de folyamatosan végeznek több esetben már a terrorizmusba hajló akciókat a palesztinok az izraeliek ellen. Mindeközben az iráni-izraeli vetélkedés keretében a Libanonban működő és jelentősen megerősödő Hezbollah is növekvő kockázatot jelent Izrael biztonságára nézve. Ebben a feszült biztonsági helyzetben Ciszjordánia egy részének vagy egészének annektálása szikraként lobbanthatja be a palesztin, valamint környező arab társadalmakban lévő feszültségeket és olyan incidensekhez vezethet, amelyek akár konfliktussá is eszkalálódhatnak.

A Jordán völgyének annexiójának terve. Forrás: Times of Israel

Az utolsó, és leginkább valószínűsíthető forgatókönyv hogy nem változtatnak érzékelhető mértékben a telepesmozgalom kormányzati támogatásán és a kormányválság rendezése után finomítani fogják az annektálásra tett ígéreteket a koalíció együttműködésének keretében. Fontos tényező itt a Trump-adminisztráció Jared Kushner által jegyzett hamarosan napvilágot látó béketerve és annak részletei. Amennyiben az Egyesült Államok kormánya hivatalosan is elengedi a kétállami megoldás preferálását, az hozzájárulhat az annexió politikai konszenzussá válásához (legalábbis a zsidó pártok körében) és a telepesmozgalom kormányzati támogatásának megerősödéséhez.

Összefoglalás

Összeségében ha egy tendenciát szeretnénk megállapítani a telepesmozgalomra és ehhez kapcsolódóan Ciszjordániára vonatkozólag, akkor a békefolyamat (és ezzel együtt a Palesztin Hatóság) óvatos és lassú „kivéreztetése” a legnagyobb valószínűséggel rendelkező forgatókönyv. Amennyiben a jelenlegi körülményekben (közel feltétlen amerikai támogatás, arab-izraeli geopolitikai közeledés, a palesztin érdekérvényesítés háttérbe szorulása, Irán elleni nemzetközi fellépés) nem következik be gyökeres változás, úgy akár középtávon is elképzelhető Ciszjordánia izraeli annektálása. Egy dolog biztosan megállapítható: egy újabb generáció fog felnőni véres konfliktusokon keresztül, ez pedig kizárja azt hogy valós és tartós béke alakuljon ki a Közel-Keleten.